Netes kommunikáció

Krippel Éva, nevelési tanácsadó  2010.9.6. 9:23

Immár közhelynek számít a kijelentés, hogy gyors világot élünk, felgyorsult az adatátvitel.

Felfoghatatlan mennyiségű információt képes a technika eljuttatni szinte felfoghatatlanul rövid időn belül bármilyen távolságba. A múlt évszázad elejéhez, sőt talán derekához képest is, a rádióriporterek beszédtempója 40-50%-kal lett gyorsabb. Magyarországon kimutatták, hogy míg korábban egyetlen perc alatt 60-80 szó hangzott el a rádióban, addig napjaink rádiós generációjának tagjai nem ritkán 100-120 szót darálnak el ugyanannyi idő alatt.

Felmerülhet bennünk a kérdés, vajon gyorsult-e, változott-e, fejlődött-e az emberi agy befogadó/felfogó képessége is?

Gyakran mondogatom, hogy a hétből csak a hétfőt és a pénteket regisztrálom, annyira fut az idő. Ne csodálkozzunk, hogy ehhez a gyorsasághoz a fiatalok is alkalmazkodnak! Alkalmazkodni akarnak, alkalmazkodni kényszerülnek. Benne vannak az élet forgatagában, nem akarnak lemaradni semmiről. A világháló, a számítógép, a mobiltelefon segítségével gyorsan tudnak közölni egymással különböző információkat. A gyorsaság további fokozása, „felgyorsítása“ céljából leegyszerűsítik a közölnivalójukat. Ez elsősorban az írásban feltűnő jelenség. Látva az ifjak „jelrendszerét“ (alkalomadtán képernyőre pillantván) felmerül bennem a generációs távolság fogalma. Nem értem a közölnivalót, szinte logikai feladványnak tűnik, amit látok.

Véleményem írásának kezdetén arra akartam felhívni a figyelmet, hogy mennyire leegyszerűsödik az írás. Elvesznek a szépen, választékosan megfogalmazott gondolatok. Gazdag magyar anyanyelvünk veszít választékosságából, ékességéből, szabadosságából. Az írásban használt modern rövidítések, mozaikszavak, jelek, szerkezetek lassan, de biztosan átkerülnek a beszédbe, a szóbeli kommunikációba is. Ezáltal a beszélt nyelv is veszít.

Most azonban, hogy így ezen morfondírozom, arra a nézőpontra jutok, hogy talán nem csak negatív hatással bír ez a számomra különleges közlésmód!

A helyes frappáns kis logikai feladványok gondolkodásra, kreatív alkotásra késztetik a fiatalokat. Azt is, aki írja, feladja őket, ugyanakkor a címzettet is értelmezésre készteti. E szemszögből nézve pozitív vonatkozását is láthatjuk az új jelenségnek. Aztán, hogy a számítógép időszakában elfeledünk kézzel írni, papírt és ceruzát kézbefogva jegyzetelni? Ez van! De: itt van még az iskola! Nem tart annyira messze a haladásban, hogy elvessük, elvethessük ezen ómódi kellékek használatát. Meg lehet rá még tanítani a gyerekeket.

Bízzunk a fiatalokban! Ne csak ócsároljuk őket, ne csak el- és megvessük azt, ami az ő koruk kiváltsága! Bizalommal, bátorítással, megértéssel és támogatással viseltessünk irántuk. Bízzunk abban, hogy nem vetik el ők sem teljesen a régi dolgokat. És abban is, hogy megfelelő helyen, megfelelő formában és megfelelő módon fogják kifejezni gondolataikat, és helyesen fogják használni édes anyanyelvünket és annak helyesírását.

Fő az optimizmus!

(A szerző gyógypedagógus)

Hozzászólások

@

Küldés