Nyár, bizonyítvány

Krippel Éva, nevelési tanácsadó  2010.6.28. 3:30

Itt van június vége: a legtöbb tanuló számára örömteli időszak, a nyár ideje.

Néhányuk számára viszont aggasztó időszak, mert most tetőződik a bizonyítványtól való félelem. Cikáznak a gondolatok: hazavigyem a bizonyítványt, vagy elmeneküljek hazulról, vagy (szélsőséges esetben) érdemes-e élni, ha mindenki csalódott a teljesítményemben?

A rossz, gyenge érdemjeggyel teli bizonyítványra bizony a szülő képes helytelenül reagálni. A hisztériás kiabálás, verekedés, fenyegetés nem a legmegfelelőbb módszere e helyzet oldásának. Ha a gyerek fél hazavinni féléves/egyéves munkájának az eredményét, bizony nem a családban uralkodó jó és legjobb légkörről tesz tanúbizonyságot

Az év végi osztályzat visszajelzés

A tanuló, a pedagógus és a szülő egész évi együttműködését tükrözi. Még a bukás sem a tudatlanság következménye. Nem jelenti azt, hogy tanulónak ezentúl alacsonyabb szintű, rendű életet kellene ezentúl élnie. Nem is ostoba, nem elveszett, „csak” nem sikerült jól teljesítenie. Biztatásra, együttérzésre van szüksége. Hallassuk vele, hogy „tudjuk, te többre vagy képes”, „bízunk benned”, „odafigyelésünkkel, segítségünkkel jövőre jobb eredményt érsz majd el”.

Védjük ki a gyerek megalázottságának, lenézettségének érzését!

Bukás esetén, a nyár folyamán készülni kell a pótvizsgára, amit mindenképpen 1-2 hetes pihenés, erőgyűjtés előzzön meg. Adjunk lehetőséget a kikapcsolódásra, majd a tanuló fokozatosan fogjon a tanuláshoz. Szülőként álljunk mellette, ellenőrizzük haladását, vezessük őt, ha szükséges vegyük igénybe mások segítségét. Fontos szempont, hogy a pótvizsga abszolválása után mindenképpen legyen a gyereknek módja pihenésre, éljen meg a családdal közös kölcsönös örömöt. A gyerekkel őriztessük meg, illetve nyeressük vissza bizalmát önmagában.

Bármit is tartalmazzon a bizonyítvány, az nem büntetés vagy jutalom, hanem értékelés.

Az élet nem csupán ezen áll vagy bukik. Gyakran tanúi vagyunk a szülő túl magas elvárásainak a gyerekkel szemben, melyet a gyerek nem képes teljesíteni, ezért állandó kudarcélményben van része. A sokszor hallott negatívumok kiemelése továbbra sem motiválja, hanem elkedvetleníti az illetőt.

A másik oldalon a gyereknek is van elvárása a szülő felé, az pedig az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet. Próbáljuk ezt megadni gyermekünknek! Neveljük őket arra, hogy képességeikhez mérten teljesítsenek. Szeretettel követeljük meg tőlük, hogy tanuljanak, küzdjenek az ismeretekért, amennyit csak bírnak, annyit vessenek a tanulásba. Értessük meg velük, hogy nem a jegyekért és nem is a szülőért tanulnak. Sok dolog van, amit még meg kell ismerniük, gyakorolniuk kell, és ami nem feltétlenül a legfontosabb tevékenység számukra pillanatnyilag. Eljön majd az idő, amikor hasznát veszik ezen információknak.

Szerettessük meg a gyerekekkel a tanulást, az olvasást, az információszerzést, a világ felfedezését!
Ha ez sikerül, akkor nem kell azon gondolkodnunk, hogy adjunk-e pénzt vagy ajándékot a bizonyítványért, vagy akár tanév közben a jó érdemjegyért. Az érdemjegy a munkát értékeli, (ha tetszik) jutalmazza. Az elégedetlen szülő leggyakrabban a hobbijától tiltja el a gyereket: nem mehet táborba, nem ülhet számítógép elé, esetleg nem mehet sportolni.
Vagy helytelenül motivál: ha jó jegyet hozol, megkapod a biciklit. A nyári tábor nem azért „jár” a gyereknek, mert jó a bizonyítványa, hanem azért mert nyár van…!

Legyen az év lezárása egy közös élmény: séta, cukrászda, fagyizás…, de ez feltétel nélkül, jegyekre való tekintet nélkül, jó és rossz jegyek esetén is!

Hozzászólások

@

Küldés