Egy kis szüléstörténelem

Halász Kata 2013.4.2. 4:47

A születés a régi kultúrákban szorosan összefonódott a spiritualitással.

A születés a régi kultúrákban szorosan összefonódott a spiritualitással – egy új élet kezdete, mely összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövőt.

A huszadik századig (sok helyen a század közepéig) a szülés otthon zajlott, legtöbbször bábák segítségével, de a középkorban a nők leggyakrabban családtagokat, barátokat kértek meg a szülés levezetésére. Illetve hogy az esemény után segítsenek a ház körül teendők- és a csecsemő ellátásában.

Ebben az időszakban a férfiak elhagyták a házat és a nők vették át az irányítást. A nyugati világban elképzelhetetlen volt, hogy egy nő egyedül, bármilyen segítség nélkül hozza világra gyermekét. A kor asszonyaitól, lányaitól elvárták, hogy tudja, mit kell ilyenkor tennie. Lényegében ez volt az élet egyetlen területe, ahol akkoriban a nők uralkodhattak.

Szinte a szülés megkezdésének pillanatáig a várandós nők megszokott napi feladataikat végezték. Úgy gondolták, hogy a munka elősegíti a gyerek világra jövetelét – nem beszélve arról, hogy a férfiközpontú társadalomban milyen praktikus volt ez a szokás... A nők szinte a szülés pillanatáig ellátták háztartásbeli feladataikat.

A várandós nőt mindenféle mágikus eljárásoknak vetették alá annak érdekében, hogy a szülés minél könnyebb és veszélytelenebb legyen. Fehér lepedővel takarták le az ágyat, különféle edényeket és rongyokat készítettek elő, melyeket később aztán elégettek. Ma már kissé nevetségesnek ható praktikákkal igyekeztek könnyíteni a vajúdó nő fájdalmain: ugrálnia kellett, az ajtót rugdosnia, négykézláb járnia, de volt, hogy a nő passzivitására esküdtek. Ilyenkor a bába, illetve a segítő rokon térddel nyomta a szülő nő keresztcsontját, masszírozták, különböző gyógyfüvekkel kenegették (ezek közül nem egyről kiderült, hogy valóban segítik a méhösszehúzódást), borral vagy pálinkával itatták, a fájdalom erősödése ellen pedig szenteltvízzel védekeztek.

Nehéz szülés esetén kinyitották a ház zárait, kihúzták a fiókokat ezzel szuggerálták a csecsemő mihamarabbi világra jövetelét. Erős vérzés esetén fonállal elkötötték a végtagokat.

A huszadik századig tehát csak a legritkább esetben szültek orvosi segítséggel.

A legprimitívebb társadalmakban a szülő nőt magára hagyták, a közösség általában közömbösen viselkedett a vajúdó nővel szemben. A természeti népeknél a születést a világ legtermészetesebb dolgának tartották és a falu népe aktívan részt vett a gyerek világrajövetelében: táncoltak, imádkoztak és együtt ünnepelték az új életet. Dél-Amerikában megszokott volt a vízben szülés, úgy gondolták (nem hibásan), hogy a víz mozgása masszírozza a testet és elősegíti a könnyebb szülést. Az arab kultúrák hastánca szintén a vajúdás megkönnyítését szolgálta.

A bábamesterség az ősi Görögországban jelent meg először. A bábák nagy tiszteletnek örvendtek, ellentétben a sötét középkorral, amikor orvost csak a legsúlyosabb esetekben hívtak, de mivel az orvostudomány még alacsony szinten állt, ezért az orvosok többet ártottak, mint használtak. A bábák évszázados tapasztalatai alapján kialakult praktikáit (melyek közül sok bizony valóban hasznos volt), az egyház kérdés nélkül lesöpörte az asztalról, mert a módszereket boszorkányságnak tartották.

Mivel a nők otthon és leggyakrabban tűrhetetlen higiéniai körülmények között szültek, ezért magas volt az újszülöttek és az anyák elhalálozási aránya. Gyakran alakultak ki szövődmények, így felmerült a szülés biztonságossá tételének igénye és lassan megjelentek az első szülészeti osztályok. Ahogy pedig egyre fejlettebb lett az orvostudomány és a szülés gyakorlatilag rutineseménynek számított, ismét elterjed az otthonszülés, és egyre népszerűbbek lettek a szülőházak.

A mai kórházak szülészetei is igyekeznek megfelelni az anyák különféle igényeinek. Egyre több és korszerűbb eljárásokkal biztosítják a veleszületett rendellenességek elkerülését, lehetőség van apás szülésre, a csecsemőket már nem különítik el, hanem újszülött és anya szinte az első pillanatoktól kezdve együtt lehetnek.

Egyre több nőt érdekelnek az alternatív szülési lehetőségek. Sok országban a törvény megengedőbb, és az anyákra hagyja a szülés módjának megválasztását. Remélhetőleg hamarosan alig marad olyan intézmény, ahol a nőkre, mint tárgyra, lelketlen szülőgépre tekintenek, és nem lesz olyan nő, akinek nem adatik meg a méltósággal való szülés joga.