Le a vékony nőkkel!

Halász Kata  2012.9.24. 5:00

A női szaklapok dugig vannak edzéstervekkel, diétatippekkel és életmód-tanácsokkal a fogyni vágyó nőknek:

...Öt nap és eltűnnek a zsírpárnáid! Diéta, amitől megváltozol. A sikeres fogyás 10+1 titka. Almaecet diéta, Atkins diéta, barnarizs diéta, LCHF diéta (bármi is legyen az), anti aging diéta, villámgyors bikini diéta, paelo diéta, vércsoport diéta és még sorolhatnám...

És mi van a vékony nőkkel? Hát velük már senki nem foglalkozik? Ki fogja őket megvédeni Gizikétől, ki fogja megakadályozni, hogy összecsapja a tenyerét, kidüllessze a szemét, és azt kiáltsa fejhangon: „Úúúúúristen, de véékony vaaaagy!!!” Mindezt pedig olyan megvetéssel, mintha botrányos ízléstelenséget követett volna el. Pedig csak vékony. A vékony nő a társadalom peremére szorult, irigyelve megvetett tagja a közösségnek. Folyamatos összehasonlítgatások alanya: nem mindenkinek lehet olyan karcsú dereka, mint Julikának. Bárcsak olyan hosszú, vékony combom lenne, mint Sacinak! Te semmit nem eszel egész nap, hogy ilyen lapos a hasad???

Ha sportról van szó, egy vékony nőnek csöndben kell maradnia, hiszen VÉKONY és nyilván felesleges időpocsékolás minden egyes perc, amit sporttal tölt, minek az neki? Ha diétáról van szó, egy vékony nő csak meg ne szólaljon, hiszen VÉKONY – és egyértelmű, hogy a tapasztalata a témában nem mérvadó, és csak legyintés lenne a válasz a véleményére. Ha tisztító kúrákról van szó, egy vékony nő nem nyithatja ki a száját, hiszen VÉKONY!!! És nyilvánvalóan nem kell méregtelenítenie, különben még a végén teljesen elfogyna.

Érdekes kettősség ez: miközben a filmvilág nyomán minden lehetséges médiumban a karcsúság a tetszetős, a hétköznapi életben már-már megvetett dolognak számít, ha valakinek 36-os a ruhamérete. A megvetés valószínűleg az irigységgel keveredő rosszindulatban gyökerezik, tele negatív érzelmekkel.

Pedig vékonynak lenni ugyanúgy nehéz, mint túlsúllyal küszködni, én mondom! Este tízkor a konyhában szelni a szalámit zavarba ejtően félreérthető, a genetikai örökség nem elég indok, evészavart sejteni a háttérben sokkal elfogadhatóbb. Ó, hányszor szembesültem azzal, hogy anorexiásnak, bulimiásnak hittek, pedig elég lenne megismerni az apukámat, hogy lássák, nálunk ez családi vonás. Hányszor szomorkodtam amiatt, mert valaki, akinek számított a véleménye azt mondta, hogy túl vékonyak a combjaim, hogy-hogy nem érnek össze? Akkor intenzív hízókúrába fogtam - persze sikertelenül.

Bármilyen testalkat képes megkeseríteni egy nő életét. Ha duci, az a baj, ha vékony, akkor meg az. Egy dagi ember le akar fogyni, egy vékony ember vastagodni, izmosodni szeretne. Ha én iszom protein turmixot, mindenkinek a szája sarkában megjelenik a gúnyos félmosoly. Ha én végzek felüléseket, intenzív edzésprogramot, megkérdezik, minek? Hiszen vékony vagyok. Hát ez az! A vékony nem egyenlő a karcsúval. Azért rengeteget kell tenni. Megfelelő helyre megfelelő izmokat kell építeni megfelelő étkezés mellett.

Azóta, hogy általános iskolában csontrakétának csúfoltak, elfogadtam magam és örülök, hogy bármit bármikor ehetek, nem látszik meg. Szerencsésnek érzem magam, mert soha nem kellett diétáznom. És már azt is megszoktam, hogy az edzőteremben pálcikaembernek tűnök, akinek egy öt kilós súlyzó felemelésétől kettétörik a karja. Nem érdekel, hogy én vagyok az aerobic óra anorexiása. És nem szeretnék cserélni a nagymellű, gömbölyű társaimmal az öltözőben.

Éljenek a vékony nők!

Hozzászólások

@

Küldés