Mikor szép a kislány?

Száz Ildikó 2012.9.7. 4:48

Akkor szép a kislány, mikor takaros. Ezt mondogatta soproni nagymamám, akit egykor apácák neveltek.

Rendnek kellett lenni a szekrényemben, és addig ki nem engedett az ajtón, míg a hajam nem volt példásan oldalra tűzve, a blúz a szoknyába vagy nadrágba tűrve. De jó lenne, ha ma is élne! Büszkén viselte kerekded formáit: csinos fejfedőjét megigazította, száját kirúzsozta, még akkor is, ha csak a sarki boltba ment vásárolni.

Biztosan tudta, hogy a ház mögött zsebre vágom a hajcsatot és kiengedem a blúzt, hadd lobogjon a szélben... De mást is tanított nekem a mama. Azt, hogy a szépség belülről fakad. Szükség volt erre nagyon, hiszen a dundi gyerekből olyan kamasszá értem, akinek a gerincműtét után fél évig gipszmellényt kellett viselnie, ami még jobban kerekítette a formámat. Bántott, hogy míg másokon ringott a szoknya, nekem korcos nadrágban kellett járnom. Végül, hála egészséges neveltetésemnek, ebből is erényt csináltam. Én lettem a bakancsos lány, kockás ingben, tarisznyával... Megszoktam, hogy azok a lányok és fiúk barátkoznak velem, akik szeretnek nagyokat beszélgetni, akikkel lehet könyveket cserélni. Diszkóba amúgy sem igen járhattam.

Mire beletörődtem abba, hogy a menő fiúk tekintete másokra siklik, már középiskolás lettem. A diétázás minden formáját kipróbáltuk a barátnőkkel, hogy tartsuk a formánkat. Minden jól sikerült fogyókúra végét nagy eszemiszommal ünnepeltük meg, és nyár végén már egyikünket sem érdekelték a kilók. Tavasszal azonban újra kezdtük a szenvedést. Emlékszem, többször is megismételtettem a párommal, amikor udvarláskor azt mondta: nem szereti a deszkalányokat, neki az tetszik, ha formás a nő, ha csókolni valóan gömbölyű a válla, és van melle. A komolyabb fogyókúrák idején, amikor a férjem látta, hogy már sem a reggelit, sem az uzsonnát, a vacsorát meg már végképp nem fogyasztom el a családdal, mindig megjegyezte, hogy vigyázzak, mert egy szép napon keres magának egy kerekdedebb, formásabb lányt. Ilyenkor leálltam egy ideig a szenvedéssel. A pillantásában és az ölelésében minden nap annyi biztatás van, amivel érdemes útnak indulni. A nő – legyen sovány, kövér, formás –, mindig attól szép, ha elégedett magával, és ha valaki szépnek látja.

Negyvenen túl már futni, úszni kell, hogy a csontok bírják a napi terhelést. A kamasz gyerekek mellett több idő jut arra, hogy salátákat készítsek, beosszam az időmet, odafigyeljek az egészséges táplálkozásra. A futás hatalmas sikerélmény, és már a gyerekek is csatlakoztak. A lányom készíti a futónaplómhoz a fotókat – az erdő minden nap új és új élményekkel ajándékoz meg. Karcsúbb ugyan nem leszek, csak átrendeződik az izomzatom.
Úgy érzem, minden a helyére kerül: a testemben és a lelkemben egyaránt.