Váltani sosem késő!

Kabók Zita 2011.1.24. 6:04

Egy átlagember az élete során többször is vált munkahelyet.

Sokan vagyunk úgy, hogy a foglalkozásunk valójában nem is illik hozzánk, mert azt a szüleink vagy a tanáraink kényszerítették ránk. Netán olyan szakmát választottunk, ami akkor még kedvünkre való volt, mára azonban belefásultunk és jövedelmet sem hoz.

Bármilyen döntést is hoztunk fiatal korunkban, nincs garancia arra, hogy életünk végéig a legjobb választás marad.

Ma már nem elvárás, hogy életünk végéig ugyanazt a munkát végezzük. Sok-sok lehetőség adott, mely segíthet bennünket abban, hogy nemcsak jövedelmezőbb, hanem sokkal élvezetesebb munkát találjunk magunknak. Munkahelyet válthatunk különböző okokból: szakmánkra nincs szükség a munkapiacon, a családi állapotunk vagy életstílusunk megváltozott, például már nem kell gondoskodnunk a gyermekeinkről, tehát nekivághatunk a nagyvilágnak, vagy ellenkezőleg: kis családunk miatt otthonról szeretnénk dolgozni. Több pénzt szeretnénk keresni, vagy az is lehet hogy kevesebbet, mert a gyerekeink már nem igénylik a támogatást. A változtatástól azonban mindannyian félünk, ami teljesen természetes, hiszen a munkánk a saját, vagy talán az egész családunk megélhetését biztosítja, tehát nem árt feltérképezni az új területet, mielőtt feladnánk mindent.

Angliában sem ritka, sőt manapság inkább gyakori, hogy valaki feladja a biztos állását azért, hogy valami sokkal izgalmasabba fogjon. Ezeknek az embereknek a történetei inspirációként szolgálhatnak, hiszen azt bizonyítják: munkát változtatni egy kis odafigyeléssel és átképzéssel igenis sikerülhet.

Mary kolléganőm úgy döntött, az édesapjától örökölt telken komlót fog termeszteni, hogy sört gyárthasson. Elvégzett egy élelmiszeripari kurzust távúton, és nemrég egy intenzív tanfolyamon vett részt, amelyen bemutatták a sörgyártás folyamatát. Nemcsak jó tanácsokkal látták el az érdeklődőket, hanem segítséget is kaptak az oktatóktól, akik egy díjnyertes sör receptjét is odaígérték a résztvevőknek. Mary ma már esténként az üzleti tervet írja, hogy minél hamarább megvalósíthassa elképzeléseit.

Stacey, a mindig mosolygós recepciósunk, régebben menedzser volt egy bölcsődében. Harminc év után megelégelte a felelősséget, valami nyugodtabbra vágyott. Mára teljesen kivirágzott, lelkesen fogadja a vendégeket, intézi a telefonokat, továbbítja a postát. – Nem bántam meg, hogy újba kezdtem – mondja. – Azóta sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. A fizetésem ugyan lényegesen kevesebb, de a felnőtt gyermekeimnek már nincs szükségük anyagi támogatásra és olcsóbb ruhákkal, kirándulásokkal is beérem. A másik kolléganőm épp az ellenkezőjét vitte véghez. Tréningmenedzserként rendkívül sikeres volt. Aztán megszületett a gyermeke, és nem volt szíve kisfiát bölcsődébe adni. Ezért gyorsan gyermekfelügyelői képesítést szerzett, és már nem csak a saját fiára, hanem mások gyermekeire is vigyáz, főállásban.

Következő kolleganőm életrajza igazán irigylésre méltó: volt már projektmenedzser, dolgozott külföldön, vezetett munkahelyi csoportot is. Még csak harminc éves, de már másra vágyik. Annak idején biológiát tanult az egyetemen és mindig is az volt az álma, hogy egy kórházban, a neurológián dolgozzon egy laboratóriumban. Bejelentkezett hát egy egyhetes munkagyakorlatra az egyik kórházba, hogy közelebbről is megismerhesse ezt a munkát. Most már csak az hiányzik, hogy felfrissítse a tudását – és irány a munkaváltás!

A régi munkahelyemen nem egy, évekig az irodában ülő menedzser, titkárnő, könyvelő váltott munkahelyet. Harminc év után megelégelték a felelősséget, a stresszt, a légkondicionált irodákat. Kis szabadságra, friss levegőre, több mozgásra vágytak.

A volt felettesem pár hónapja fejezett be egy újabb főiskolát, hogy személyes tanácsadó és stylist lehessen. Közben elindította a saját tanácsadó cégét, majd mire a cége befutott lett, felmondott a munkahelyén.

Ha kezünkbe vesszük életünk irányítását, ügyesek, talpraesettek, élelmesek vagyunk (akár csak egy kicsit is), pozitívan élhetjük át az új lehetőségeink felfedezését. Csak rajtunk múlik, hogy a váltás nagyszerű újrakezdés legyen számunkra, és valami sokkal izgalmasabb és eredményesebb területre lépjünk, melyen elégedettebben élhetjük életünket.