Lógni vagy lépni

Huszár Ágnes 2016.3.29. 0:57

Az ember észre sem veszi, és órák telnek el azzal, hogy a semmiről olvasgat, idegenek életét figyeli, érdektelen és értéktelen dolgokat lát.

A 21. század embere a digitális eszközök gombjait nyomogatja szüntelen, és információk tömkelegével találkozik nap, mint nap a világhálón. Sőt a hozzá közel állókkal szinte csak a képernyőkön keresztül kommunikál. Így élünk: lassan mi magunk is digitalizálódunk. Ember legyen a talpán, aki ebből az internetes, okostelefonos világból úgy igazán ki tud lépni naponta legalább pár órára (félve írom: esetleg egy egész napra). Mert valljuk be, a nap minden percében izgat minket, hogy kaptunk-e új e-mailt, írt-e nekünk valaki az üzenőfalunkra, hányan kedvelték a nemrég posztolt fotónkat. És közölni akarunk mindent, de tényleg mindent a világgal, mert most pár kattintással megtehetjük.

Persze a virtuális közegnek, a hírcsatornáknak és a kezünk ügyében lévő kütyüknek nagy előnye, hogy forródróton kapcsolatban vagyunk állandóan és mindenkivel, naprakészen tudunk mindenről, egész nap böngészhetünk a világhálón, válogatás nélkül olvashatunk ezt-azt. Az ember észre sem veszi, és órák telnek el azzal, hogy a semmiről olvasgat, idegenek életét figyeli, érdektelen és értéktelen dolgokat lát. Nem hiszem, hogy erre szükségünk lenne, mert közben valós események mellett megyünk el, és igazi találkozásokról, abból születő, ténylegesen megélhető emberi kapcsolatokról maradunk le.

Szóval, az internetes böngészésből is megárt a sok. Még akkor is, ha csak kikapcsolódásként bambulunk a közösségi oldalak előtt, és így akarjuk kipihenni a napközben felgyűlt fáradtságot, így akarjuk levezetni a bennünk feszülő stresszt. Máskülönben, ha azt hisszük, hogy ez igazi kikapcsolódás (vagyis kilépés a mindennapok mókuskerekéből, a napi nyomás alól), akkor bizony tévedünk. Az aktív pihenés sokkal jobb hatással van a szellemünk frissességére, a testünk egészségére. Hiszen ha sétálunk, sportolunk, a kertben dogozunk, a játszótéren játszunk a gyerekünkkel, vagy együtt alkotunk vele valamit, akkor kikerülünk a megszokott tevékenységek köréből, közös élményeket szerzünk, feltöltődünk, és jó példát mutatunk másoknak.

Tagadhatatlan, hogy a mai világban a kommunikáció, az ismeretek szerzésének nagy része a képernyők előtt zajlik, és sokan a munkájukat is a számítógépek előtt ülve végzik. Ez az alaphelyzet, amit értelmesen, okosan kell kezelnünk. Vagyis meg kell válogatni, hogy mikor, mennyi időt és konkrétan mi előtt töltünk el a digitális világban. Az internetről ránk ömlő információkból ki kell választani az olvasásra igazán érdemes írásokat, adathordozó felületeket. Nem könnyű megtalálni az igazi értékeket, a hasznos információkat tartalmazó netes magazinokat, blogokat és közösségi oldalakat, de ha rájuk találunk, érdemes visszajáró olvasóként böngészni. Abban is elég hamar rutint lehet szerezni, hogy milyen weboldalakra érdemes kattintani. Elég a kattintás előtt feltenni a kérdést, hogy tényleg érdekel ez engem, akarok-e erre időt szánni?

Ehhez kell egyfajta lelkierő is, hiszen a kérdésfeltevés, a saját helyzetem figyelése, a magamba nézés bonyodalmakkal járhat. Sokkal kényelmesebb és egyszerűbb a számítógép előtt ülni, mint kimozdulni, tenni valamit, ami magával vonhat akár kudarcot, kellemetlenséget is. Tudjuk, a kényelem nagyúr, a kellemetlenségeket jobb nem megélni, hiszen rossz érzésekkel járhatnak – de sokkal izgalmasabb és éltetőbb szembemenni a dolgokkal. Hiszen akkor nem csak sodródunk, elvagyunk a saját életünk mellékszereplőjeként, hanem mi lehetünk a főszereplők, és valós eseményekből szerezhetünk igazán jó élményeket, érzéseket.

Nem hiszem, hogy az életünk és magunk aktivizálása évszakfüggő lenne, de mégis könnyebb lekapcsolódni a virtuális világról, lépéseket tenni a valóságban tavasszal. Amikor minden megújul, egyre többet süt a nap, igazán sokszor és sok módon kiléphetünk a bezártságból a természetbe. Hívhatjuk a családtagjainkat, a barátainkat sétálni, biciklizni, beszélgetni. Vihetjük a gyerekeinket a parkba, a tavak mellé, az állatkertbe, a játszótérre, és megmutathatjuk nekik a természet szépségeit.

Mert hát ki mutathatja meg a gyerekeknek, hogy aktívan jobb élni, és sok szép élményt, jó tapasztalatot lehet szerezni az életben? Az a felnőtt mindenképpen, aki maga is a valós világban tölti idejének nagyobb részét.