A jég földjén (1)

Pénzes Tímea 2012.6.26. 4:56

Az izlandi útinapló első része.

A Skógafoss vízesés, a Dyrhólaey sziklák, a Skaftafellsjökull gleccser és a Jökulsárlón jéglagúna

Az eső ma sem hagy alább, sőt inkább erőre kap, egyre jobban dörömböl kocsink ablaküvegén. A homályos szűrőn át a hegyek barnászölden nyújtózkodó dinoszauruszok vagy elmaszatolt foltok egy festő vásznán. Elhatározásunknak azonban sem pihenő szörnyek, sem zord időjárás nem állhatja útját. Nem riaszt vissza se eső, se szél, még a legádázabb vihar se attól, hogy elsétáljunk a vízesés lábához és felkapaszkodjunk a szájáig. A természet elemeivel dacolva egyre közelebb jutunk a hatalmas robajjal alázúduló víztömeghez. A párafelhőben folyamatosan „könnyezünk”, az esővíz a vízesés vízcseppjeivel ismerkedik arcunkon.

De a jóból sosem elég: a hatvankét méter magas és huszonöt méter széles Skógafoss vízesés melletti ösvényen esőben is felfedezzük a zöld fű borította, majd egyre kövesebbé, töredezettebbé váló tájat. Mintha egy óriás támaszkodott volna meg a vízesés szájánál, keze nyomán behorpadt a hegygerinc, és utat tört magának a gleccsernyelvből olvadó víz, hogy nagyot zuhanva, csendesebb mederben csordogáljon a tomboló óceán irányába. Egy monda szerint a vikingek kincset rejtettek a vízesés mögé, de arra már nem vállalkozom, hogy a tájon kívül egyéb kincseket is felfedezzek. Tökéletesen elégedett vagyok az elém tárulkozó látvánnyal.

A kis ösvényen, melyet talán bárányok tapostak ki a turisták előtt, felkapaszkodunk a vízesés „fejéhez”. A fű a zöld számos árnyalatában játszik, a mohazöldtől kezdve a haragoszöldig. Egymással vetekszik, versenyre kelt a zöld valamennyi árnyalata. A víz kisebb-nagyobb kanyarokat tesz, apró zöld sziklaszigeteket kerülget, melyeket talán idővel magával ragad, és akadály nélkül folyik majd tovább az Atlanti-óceán hullámzó vizébe.

A vízesés szájánál belépünk a fű és a moha birodalmába.

Mivel a terep egyenetlen, és a magasabban fekvő belföld felé haladunk, a szintkülönbségek újabb vízeséseket produkálnak. Kisebb-nagyobb lépcsőfokokon zúdul alá a víz, helyenként folyóra játszik, máskor rakoncátlan vízesésre. Medre olykor kanyonná válik, és kapaszkodva tudunk csak átkelni a csúszósabb sziklás részeken. Az óriás mérge itt kiteljesedett, tört és zúzott, vájatokat ütött a sziklák testébe, sziklákat görgetett a folyómederbe. A tovafolyó víz olykor számtalan apró hullámot vet, fehéren fodrozódik, máskor komótosan folyik tovább.

Hamarosan nemcsak kívül képződik rajtunk pára és gyűlnek rajtunk vízcseppek, de a víz ruházatunk belső részén is megjelenik izzadság formájában. Az eső alábbhagy, kabátom a derekamra kötöm, és mélyen beszívom tüdőmbe a levegőt. Legszívesebben tárolnám valamiben, és néhány adagot hazavinnék a szmogba is.

Kezdetben még hisszük, hogy eljuthatunk akár a gleccser táplálta folyó forrásáig, de két óra túrázás után úgy érezzük, ideje visszafordulnunk. Az eső ismét permetez, apró kőemberkék bukkannak elő az ösvény mentén, útjelző táblák szerepében. Én is kiegészítem a kőrakást egy-egy kővel, hogy segítsek turistatársaimnak a tájékozódásban. Az alacsonyan szálló felhők és a föld kipárolgása egyesül, köddé sűrűsödik és szertefoszlik, mi pedig látótávolságban botladozunk egymás mögött. Néhány birka hosszan bégetve üdvözöl, más birkák ránk se hederítve falatozzák a zölden pompázó füvet.
Miközben a Dyrhólaey sziklákhoz furikázunk, amely számos madárnak nyújt otthont, kicsit kifújjuk magunkat. A környezet festői, lenyűgöző sziklaformációk szegélyezik a partot, a sziklákhoz vezető úton lagúnás vidék fogad, és az óceánból is előbukkannak óriásfejeket, fekvő állatokat és szürrealista jeleneteket formázó sziklák. Sejtelmes vidék ez, az óceánban álló sziklák hasából a manók és elfek kiharaptak egy-egy falatot. Napsütésben lehengerlő látványt nyújtana, így azonban hátborzongató.

Az időjárás ismét kimutatja a foga fehérjét, az eső szinte vízszintesen szakad. A homályos fátyolon át látom, hogy néhány turista apró pontokat fényképez. Kimerészkedem a kocsiból, és az embertelen időben nekivágok a világvégi tájnak. A szél csapkodja a kapucnimat, a víz fél perc alatt behatol a vízhatlan kabát alá is, végigcsorog a nyakamon és a hátamon, a fényképezőgép sem akar szót fogadni. Az egyre nedvesebbé váló készülék képtelen fókuszálni. A jeges szélben az első, csuromvizes lundáinkról csak homályos felvétel készül. A fényképezőgép fél napig szárad, mire újra hajlandó betölteni funkcióját. Az autóban kénytelen vagyok az összes ruhámat lecserélni szárazra, majd folytatjuk utunkat kelet irányába. Eldhraun és Fjarðrárgljúfur moha borította, süppedős tája csábít egy kis sétára, és hamarosan minden irányban feltűnnek a gleccsernyelvek. Különös vidék, a fekete lávát vastagon borítja a zöld moha, furcsán dülöngélve lépdelünk.

Olyan érzésem van, mintha rég kihalt állatok növénytakaróval fedett csontjain és koponyáin sétálnánk, pedig csak egy vulkán gyomrából szétköpködött lávadarabokat lepte be a moha- és növénytakaró.

Hamarosan a Vatnajöküll gleccser közelében járunk, amely Európa legnagyobb nemzeti parkja és egyben legkiterjedtebb jégmezője, „ormai” felett gyülekeznek a fellegek. Egy pihenőhelyen félelmetes képek fogadnak Skeiðarársandur felirattal. 1996. november 5-én tört ki a Grímsvötn vulkánrendszer részét képező Gjálp vulkán, kitörését földrengések és hamufelhő jelezte. Azonban nem a füst és a hamu okozott gondot, mint a 2011-es Grímsvötn-kitörés esetében, hanem a mérhetetlen mennyiségű olvadt gleccservíz, amely megtöltötte Grímsvötn tavát, majd túlcsordult rajta. De nemcsak az őrült víztömeg lehetett félelmetes, hanem az akár tíz métert is elérő jégdarabok, melyeket a 45.000 m3/s gyorsasággal folyó áradat magával sodort, és törtek-zúztak mindent, ami az útjukba került. A sárlavina Gíkjukvísl hídját is kettétörte. Az országutat szerencsére napokkal korábban lezárták és nem történt személyi sérülés.

A Vatnajökull gleccser vulkánja és tava egyaránt a Grímsvötn nevet viseli. A Grímsvötn vulkán produkálja évente a legtöbb kitörést Izland benépesülése óta, mintegy hatvanat, a legutóbb 1998-ban, 2004-ben és 2011-ben. A legutolsó kitörés során a levegőbe került vulkáni anyag miatt számos repülőjáratot törölni kellett, mivel a szemcsék eltömíthették a repülőgépek hajtóművét. Elsőként Keflavík és Reykjavík repterét zárták le, majd sorra következtek a közeli országok repülőterei, és az aktuális időjárásból, az uralkodó szélirányból kifolyólag végül fél Európa légi közlekedése megbénult.

A sok galiba oka, hogy Izland mindmáig élő sziget, a jégtakaró alatt forrong és fortyog a magma, olykor kilövell, füstöt és hamut produkál, vagy a megolvadt gleccserár hordalékot és iszapot zúdít a környékre. A gejzírek is ennek a föld mélyén zajló aktivitásnak a bizonyítékai, akárcsak az egyre távolodó, a háromfelé nyíló sziget jól látható repedései, illetve a feltörő magmának köszönhetően a sziget növekedése.

Ám ez a jégvilág sincs híján életnek: 2004-ben egy hawaii geobiológus baktériumokat talált Grímsvötn szubglaciális tavában. Felfedezése az űrkutatás szempontjából is jelentős, mivel a Marson is találhatók jégmezők.

Gyönyörködünk az óriásgleccser peremvidékében, majd a Skaftafell Nemzeti Parkban kiszállunk a kocsiból, és a parkolóból könnyű sétával eljutunk a Skaftafellsjökull gleccserhez. Néhányan a kempingben sátraznak, és eszembe jut, hogy a Skógafoss vízesés közelében is leverték páran a sátrukat. Nem irigylem őket, ilyen ítéletidőben kemény megpróbáltatást jelenthet túlélni nappalt és éjszakát.

Ki hitte volna, hogy gyalogösvény vezet ehhez a gyönyörűséges, lomha jégtömeghez! Alpesi növényzet fogad, apró lágyszárúak és sárgászöld moha, majd hirtelen egy hatalmasra nyújtott gleccsernyelv jelenik meg két erodált hegy között. A gleccser szürkés-fehér teste a tömelékkövekig nyújtózik. A szürkés szín a vulkáni hamunak és a pornak köszönhető, amely beterítette a fehér-kék jeget. A gleccser háta beleveszik a ködbe.

A turisták hangyaméretűek a mérhetetlen jégtömeg tövében. A lejjebb fekvő területeken lagúnaszerű víztócsák terülnek el a fekete lávatörmeléken. Borúsan gomolyognak a felhők felettünk. A gleccsernyelv lába belelóg a vízbe, kényelmesen áztatja a szétolvadt jég tócsájában. A lávakövek hamuszürkék és palaszürkék, a repedezett, szakadozott gleccser piszokszínű, a kis tócsák fényesszürkék, a felhők grafitszürkén áramlanak az égen, a hegyek halványszürke sziluettje magasodik a távolban. Mintha vidámabb tájakra költöztek volna a színek. A felhők és az alkonyat egyre kevesebbet sejtet a tájból, összeolvad domb, gleccser és törmelék. A szürkület beköszöntét semmi sem állíthatja meg. Én vagyok az egyetlen színfolt a tájban. Kézbe veszek egy partra sodort jégdarabot. Hosszú utat tett meg a kezemig, de nem a tenyeremben fog szétolvadni.

A fogadóépületnél Glacier walks on Europe”s largest glacier felirat fogad lehengerlő képekkel. Kék jég élmény. Gleccserkaland. Jégmászás. Jökulsárlón tava is szerepel a programban, ahol szeretnénk közelebbről is megismerkedni a jéggel, hogy mondhassák ránk: még a jég hátán is megél. A háromtól nyolc óráig terjedő gleccserjáró séták mellett biciklizés és hajókázás is szerepel a programok közt. Izland legmagasabb hegyére pedig 10-14 óra alatt lehet eljutni, hajnali öt órai indulással.

A jégdarabok egy helyütt lagúnát alkotnak, kialakítva Jökulsárlón csodás táját, ahova éjjel tíz óra tájékán érkezünk. A gleccserből leszakadt jégdarabok komótosan úsznak az apró folyón.

A gleccsernyelv és az óceán találkozásánál alakult ki Jökulsárlón, Izland legmélyebb, kétszázötven-kétszáznyolcvan méter mély tava, a Breðamerkurjökull gleccser tövében. A vízen úszó, olykor felboruló, fürdőző jégdarabok kékebbek, mint a gleccser részét képező, lávaporral szennyezettek. A kék színt szürke és fekete csíkozások, foltok tarkítják. A tavon ágaskodó és meglapuló jégdarabok lassan jutnak az óceán ölelő karjába. A környék James Bond filmek helyszíneként is szolgált, ezt követően indították a turisták számára a jégdarabok közti csónaktúrákat. A Halálvágta című film Szibériában játszódik, de Izlandon forgatták. Vajon miért?

Fókákat és halfarkas névre hallgató madarakat is látni olykor a környéken, de úgy tűnik, most nincsenek magamutogatós kedvükben. A gleccsernyelv és az óceán közti lagúnát egy hídon szelhetjük át. A túloldalon kékfedeles házak és csónakok fogadnak. Ámulunk és bámulunk az úszó jégdarabok láttán. Jégvilágba kerültünk!

Mai napunk különféle állagú vizekről szólt. A sötét égből hol ömlött, hol szemerkélt az eső, a vízesések permetező vize sem kímélt, majd dermedtté fagyott gleccserek és tavacskán úszó jégtáblák formájában köszönt vissza. Ázottan is káprázatos vagy, Izland!

(Folytatjuk)

Kádár István felvételei