A jég földjén (3)

Pénzes Tímea 2012.7.11. 4:56

Az izlandi útinapló harmadik része

Húsavíki bálnales

A Sarkkör közelében járunk, úgy is mondhatnám, hogy a sarkon túl már ott a Sarkkör, amely Grímsey szigetén halad át Izlandon. A Nap a Sarkkör irányában egyre később nyugszik: nyár közeledtével hosszabbodnak a nappalok és tél közeledtével megnyúlnak az éjszakák. Nyáron Izlandon mindenütt észlelhető jelenség, hogy a Nap hosszasan a horizont felett marad, ezért gyönyörködhetünk a későesti és éjszakai órákban is a hosszantartó „alkonyatban” és az egyre inkább színevesztett tájban, az éjfél előtti naplementében, és akár éjszakai órákban is megállhatunk jelentősebb látnivalóknál. Télen viszont minimális időt tölt ébren, és hosszúra nyúlt, végeérhetetlen éjszakák borulnak a vidékre. Az Északi-sarkkörön nyári napforduló idején a nap éjjel-nappal ébren van, téli napfordulókor pedig huszonnégy órás éjszaka fogad; ezt nevezik fehér éjszakának. Ha eljutnánk egészen az Északi-sarkra, akkor hat hónap éjszakában és hat hónap nappalban lenne részünk, amennyiben egy egész évig maradnánk. Amire persze nincs nagy esély, bár az ember sosem tudhatja, mit hoz a sors...

Grönlandra egyébként Izlandról is hirdetnek egynapos kirándulásokat háromszázötven euróért, de egy nap édeskevés ahhoz, hogy bármit is felfedezzünk a szigetből, legfeljebb kérkedhetnénk vele, hogy Grönlandon is megfordultunk. Időben lefoglalt repülőjeggyel már kétszázötven euróért is átruccanhatnánk a mintegy 730 kilométerre fekvő Kulasukba, és máris Észak-Amerikában lennénk. Ha azonban egyszer arra adnánk a fejünket, hogy kiruccanjunk az örök jégmező és elenyésző részben tundra-tajga fedte „Zöld földre”, jóval több időt szentelnénk rá egyetlen röpke napnál. És Izlandot sem szeretnénk hanyagolni, „felesleges” időnk pedig nincsen.

Pár éve még kifutottak bálnavadász hajók a tengerre, azonban manapság a bálnalesek a turizmus egyik legjelentősebb bevételei. A bálnavadászok „kutatási céllal” szálltak vízre, és azzal érveltek, hogy a három-négy tucat bálna túlzottan megdézsmálja az izlandi vizek halállományát. Namíbiában ugyanígy érveltek a fókavadászok, akik kiirtották az ország fókaállományának jelentős hányadát. Azért kell megtizedelniük a bajszos tengeri ragadozókat és a planktonfaló cethalakat, hogy a halállomány újra felfrissüljön, illetve a halászok megélhetését és a gazdaság fellendülését is biztosítsák. Izland talán legfontosabb exportcikke a hal, és az ország gazdasága majdhogynem a hal világpiaci árától függ. Halat, halkonzervet, hallisztet, bálnaolajat exportálnak. Bálnalesre Akureyritől északra is indulnak hajók, mi azonban inkább átfurikázunk a bálnalesek fővárosába, a szállásunktól mintegy száz kilométerre fekvő Husavíkba. Hangulatos környezetben fekszik, kikötőjében színes hajók parkolnak, hófedte csúcsok övezik, és ide járnak lakmározni a bálnák.

Húsavík kikötőjéből két társaság indít hajókat, mindkettő ugyanazzal a programmal, csak más időközönként. Mindkettő garanciát vállal arra, hogy ha nem látnánk több tíztonnás vízi emlősöket, visszakapjuk a befizetett összeget.
A napsütés csalóka, tíz fokra saccolom a hőmérsékletet, és a biztonság kedvéért a négy réteg ruhámra felöltök még egy „szkafandert” is, mivel a norvégiai bálnalesen majd’ szétfagytam.

Egy bálna nagy örömünkre négyszer is felbukkan lélegezni, de nem bánnánk, ha a hátára fordulna vagy kiugrana a vízből, na de ez nem kívánságműsor. Csak békésen úszogat, és a hátát, a mellső és a hátsó uszonyát mutatja a hajó lelkes és kíváncsi utasainak.
Buborékos vadászatából sem részesülünk, amivel (és az ugrással keltett hullámokkal) a fő táplálékát képező halakat összeterelgeti. Énekét sem sikerül meghallanunk, hiába fülelünk, pedig megdobogtatná a szívünket. Számos kutató foglalkozik az összetett dallamok megfejtésével, de tudtommal ez idáig csak azt derítették ki, hogy nemcsak régi dallamokat ismételgetnek, ami egyébként kiváló bálnamemóriára vall, hanem újabb és újabb dallamokat is kitalálnak, és e dallamok segítségével kommunikálnak. Bár a tudósok sok hangmintát gyűjtöttek, még nem sikerült megfejteniük az emelkedő és ereszkedő hangsúlyú kiáltásokat, morgásokat és sóhajokat, de valószínűsíthető, hogy daluk a párkereséssel és a párzással kapcsolatos. Azonban a hosszúszárnyú bálna Izland vizeihez csak lakmározni jár, mivel a meleg Golf-áramlásnak köszönhetően a tenger elegendő eledelt kínál, és télen a szubtrópusi, trópusi vidékeken párzik és elli meg kicsinyeit. Szóval a dallamokra hiába is várnánk a hideg északi vizeken. A bálnák évente akár huszonötezer kilométert is megtesznek, és a mozgásban, a mozgáskoordinációban és a hőszabályozásban hosszú szárnyaik, vagyis mellúszóik segítik őket, amelyek mintázata egyedenként eltérő. Az ember sikerrel alkalmazta a bálnák testén található dudorokat a helikopterfejlesztéseknél, a hatékony manőverezés elősegítése érdekében.
A távolodó bálna olykor-olykor vízpermetet bocsát a levegőbe, és bár szemünkkel követjük útját, már újabb, közeledő vízpermetet pillantanánk meg a messzi távolban.

A szilát, a bálnák fogak helyett használt fésűszerű szűrőberendezését, mellyel a planktont szűrik ki a tengervízből, is kézbe foghatjuk a hajó személyzete jóvoltából, akik képek alapján ismertetik velünk egyes bálnafajok méreteit és jellegzetességeit. Hamarosan játékos atlanti fehéroldalú delfinek bukkannak fel és ugrálnak a hajó körül. Megtudom, hogy a delfinek tíz, a hosszúszárnyú bálnák tizenegy-tizenkét hónapig vemhesek, és egy évig szoptatnak. A kisbálnák az első félévben akár napi negyven liter tejet is szopnak, majd a tejes étrendet egyéb táplálékkal egészítik ki. A delfinbébik is körülbelül egy évig élnek anyatejen.

A vízen néhány lunda ringatózik, ami nem meglepő, hiszen a közelben a Puffin sziget, ahol számos lundát és egyéb vízimadarat láthatnánk, ha egy újabb hajókázásra is befizetnénk. Lundában azonban már bőven volt részünk. A lundák akár hatvan méter mélyre is lemerülnek, és színes csőrük miatt tenger bohócainak is nevezik őket. Németül találóan merülő papagájoknak nevezik őket (Papagaitaucher). A lundákban nemcsak gyönyörködnek az emberek: a Feröer-szigeteken a lundahús ínyencségnek számít...

Miután elfogyasztjuk a forró csokit és a fahéjas izlandi fánkot, visszahajókázunk a kikötőbe.
A városban tárt ajtókkal vár a Bálnamúzeum és a Péniszmúzeum – mindkettő értékes „ereklyékkel”, de ellenállunk a csábításnak.

A boltba viszont betérünk. Az élelmiszerüzletek az ország más településein sem nagyságukkal tűnnek ki, de minden kapható, amire az embernek szüksége lehet. Nincs akkora választék, mint nálunk, hiszen ide szinte mindent importálni kell. Szomjunkat oltva akarvaakaratlan hozzájárulunk Izland kólafogyasztásának növeléséhez. Izland a világ vezető kólafogyasztó állama, és ma mi is besegítünk az első hely megőrzésében.
A szomszédos ajándékboltban, akár más települések ajándékboltjaiban, kapható híres izlandi gyapjúból készült sapka, sál, -meleg pulóver, kesztyű, könyvek, képeslapok, kétszarvú vikingsapkák, amelyek állítólag csak egy film díszlettervezőjének jóvoltából terjedtek el így a köztudatban.

Teszünk egy sétát a parton, ahol sült hal illata terjeng, a tengerparti halárustól fish and chipset veszünk, majd az autónkat vesszük kezelésbe. Úgy gondoljuk, járgányunk is megérdemli, hogy törődjenek vele, ezért megtankoljuk, és kissé megszabadítjuk az út porától. A benzinkutakon ingyenes az autómosás, kezünkbe vesszük hát a hosszú botú partvisra szerelt slagot...

Ezt követően a Tjörnes félszigetet célozzuk meg, elkocsikázunk Öxarfjördurba és északabbra, majd visszatérünk szálláshelyünkre, hogy megpihenjünk, ám az útikönyv rövid böngészése után úgy döntünk, hogy megnézzük a közeli Góðafosst, az Istenek vízesését. Mire odaérünk, erősen alkonyodik, a látóhatár alja elhaló fényben játszik, a hold bágyadtan világítja meg a tájat, a vízesés permetező vize apró cseppekben hull a bőrünkre. A hely jelentősége abban rejlik, hogy ennél a vízesésnél kért engedélyt a terület vezetője a vízesés istenétől, hogy felvehessék a kereszténységet. Látni vélem a pogány izlandiak egy csoportját, amint búcsút intenek sokistenhitüknek és a kereszténység útjára lépnek. Akureyriben egy templom üvegén ábrázolják e sorsdöntő jelenetet. Ilyen legendás történelmi helyszíneken, illetve a természet szépsége láttán ámulatba esik az ember. A zúgó víz duruzsoló hangja, a fátyolos hold, a mondai kopár vidék régi időkbe röpít vissza. Téli felvételeken a vízesés fagyott tündér képében tűnik fel, hóruhája felett fagyosan veri vállát jégcsimbókos haja.

A globális helymeghatározó rendszerünk alapján kétezer kilométert tettünk meg Izland varázslatos testén, és hamarosan további élmények várnak ránk.

(Folytatjuk)

Kádár István felvételei