Dubrovniki útinapló(5/2)


Molnár Miriam  2005.9.22. 16:42

Az útinapló következő része, melyben a napló írója nem tud elaludni.

5.nap délután Miután ellátogatunk a tiszta WC-re, ahol van WC-papír, szappan és papírtörlő kendő is (még este is), Lokrum sziget kikötőjében telepedünk le pár percre. Az itteni strand elég népes. Kellemes viszont figyelni a kis csónakokat, ahogy jönnek-mennek és a gyerekeket, ahogy a vízben játszadoznak, mindaddig, amíg a mellettünk lévő családhoz meg nem érkezik egy idősebb nő. Azzal a kéréssel jön, hogy a két másik nő segítsen neki a bikinijéből a melltartójába bújni, és miután ez megtörténik, a három nő álldogál és beszélget. A hangerő, amellyel magyaráznak és mesélnek egymásnak -- a leginkább mind a hárman egyszerre --, hihetetlen számunkra. Pár perc után összenézünk, összepakoljuk a holminkat, és elindulunk a mólóra, ahol egy romos ház előtt, amelyet a háború alatt lőttek szét, megvárjuk hajónkat.

Ahogy beérünk az óvárosi kikötőbe, érezzük, hogy a szigeten sokkal elviselhetőbb a hőség. A parton rengeteg ember áll. Egyenruhás férfiak terelgetik őket, mindenki kezében útlevél és papírok. Először megint azt hittem, Paris Hilton érkezik és a tömeg rá vár, de ahogy elhaladunk a sor mellett, látom, hogy mindenki kezében egy kis MEDITERANIAN feliratú műanyag kártyácska van. Ez a nagy, sok emeletes hajó neve. A mi hajónk tehát ezeket az utasokat szállítja vissza, és természetesen az őröknek biztosnak kell lenniük abban, hogy csak azok jutnak fel a hajóra, akik jegyet váltottak.

Fél hétkor már Lapadban vagyunk, és a szupermarketban vásárolunk camembert sajtot, kólát és helyi vörösbort. A kasszánál egy magyar fiatalember panaszkodik a barátnőjének, hogy hiába vannak már itt több napja, még mindig nem barnult le egy szemernyit sem. És tényleg: barátnője szép barna, ő pedig fehér és szőrös. Hétig még SMSezem, majd zuhanyozás és esti idill a teraszon. A Katarina hajóból az ablakunk alatt kellemes harmonikaszó szól, megkóstoljuk a bort és a sajtot. Finom.

Nyolc óra körül irtó hangos zene szólal fel. Előveszem a messzelátómat, és borzalommal fedezem fel, hogy az öböl strandja mögötti étterem szabadtéri részén, egy színpadon, néhány félmeztelen fiatal próbát tart. A próba nem tart sokáig, és a zene egészen kellemes: mindegyik zenész szólózik egy kicsit. Kilenckor már aggódni kezdek, hogy ha még nem kezdődött el a koncert, mikor fog véget érni? Ekkor egy fiatalokból álló fúvós zenekar rázendít az amerikai civil háborús dalokra. Nagyon hamisan játszanak.

Tízkor elkezdődik a koncert. Visszasírom a félmeztelen fiatalembereket, mert amit most hallani -- olyan hangerővel, mintha két méterre lennének tőlem --, egy Komár László stílusú horvát pop zenét éneklő férfi előadása. A dalok, amelyekben sok a ljubov és a sírós hangnem, hangszerelése, és az előadás pocsék, a közönségnek és főleg a gyerekeknek viszont nagyon tetszik. Ismerik is a helyben bizonyára nagyon népszerű nótákat. Érdekesnek találom, hogy az egész műsor horvátul zajlik -- a külföldiekre, akik nem értik a helyi nyelvet, nem gondoltak.

Barátnőm, aki testileg és lelkileg is kimerült a koralltól vagy tengeri növénytől elszenvedett támadástól, kijelenti, hogy „hát ez tényleg nagyon hangos zene”. Ezzel befordul, és nyomban el is alszik. Én persze nem vagyok ilyen szerencsés, engem ennél enyhébb zajok is felébresztenek, így kénytelen vagyok figyelni a történéseket a messzelátóm segítségével, és írom a naplóm. Közben azon is méltatlankodom, hogy szúnyogok röpködnek a fejem körül. Pedig én úgy tudtam, hogy a tengerpartokon nincsenek szúnyogok!

Ahogy a parton a fáklyákkal zsonglőrködőket és a sokasodó turistatömeget nézegetem, az is eszembe jut, hogy barátnőm néha beszámol arról, miket olvas Jane Fonda My Life So Far című önéletrajzában. Attól tartok, nem cserélnék vele, mármint Jane-nel. Az anyja felvágta az ereit, amikor Jane kislány volt. A bátja pár év múlva felakasztotta magát, amikor az apja éppen egy 21 éves lánnyal nyaralt. Ezekről a tragédiákról nem lehetett otthonában beszélni. Az első férje szerencsejátékban eljátszotta Jane minden pénzét, ráadásul alkoholista is volt, mint második férje is, aki politikai aktivistaként szedte el Jane pénzét. A második férj miatt éltek nagyon szerény körülmények között és Jane miatta csinálta az egész aerobic bizniszt is, hogy pénzt tudjon neki biztosítani a mindenféle kampányaira. Jane saját bevallása szerint rossz anya volt, nem is érdekelték igazán a gyerekei. Ted Turner még házasságuk előtt megcsalta őt. És Ted kérésére adta fel filmes karrierjét.

Visszatérve Dubrovnikba, éjfélre az elő zene abbamarad. Negyed egykor egy női hang hosszasan beszél horvátul. Fél egyre már minden magammal hozott Élet és Irodalmat elolvasok. Az édes bosszún gondolkodom. Elképzelem, hogy reggel hatkor a zenészek, a koncertszervezők háza elé megyek, és hangos, hamis zenével felébresztem őket…. A színpad már üres, de a fények még villogak.

Háromnegyed egykor valami verseny kezdődik. Két nő hangosan vezényel és kommentál, ütemes zene szól. Két óra után a helyi Komár László elbúcsúzik, a gyerekeket és talán felnőtteket is megénekelteti, de ők is hamisan énekelnek. Sebaj! Úgy látszik, itt szombaton a gyerekeknek sem kell aludniuk. Milyen jó nekik, és szívesen aludnék már négy órája!

És visszajönnek az esti félmeztelen fiúk. Jó kis rock-and-roll számokat adnak elő. Öröm őket hallgatni.
Háromkor végre elcsendesül minden. Óh, áldott csend…!

(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Dubrovniki útinapló(8)

Molnár Miriam

New York-i munkatársunk horvátországi útinaplójának befejező része.

2005.10.18.   


Dubrovniki útinapló(7)

Molnár Miriam

Reggel későn ébredünk és lekéssük a hajót, amely ez egyik messzebb fekvő szigetre vitt volna…

2005.10.11.   


Dubrovniki útinapló(6)

Molnár Miriam

Már reggel kilenckor fülledt meleg van. De a szél erősebben fúj, mint eddig bármikor, és a tengeren is nagyobbak a hullámok.

2005.9.29.   


Dubrovniki útinapló(5/1)

Molnár Miriam

Hajnali öt körül megint fürdött valaki a tengerben, de most szerencsére nem az ablakunk alatt, hanem a szemközti parton, így sikerült fél nyolcig aludnom.

2005.9.20.   


Dubrovniki útinapló(4/2)

Molnár Miriam

Elsétálunk a kikötőbe, nézzük a halászokat, ezután pedig az óváros felé indulunk.

2005.9.12.   


Dubrovniki útinapló(4/1)

Molnár Miriam

Hajnali ötkor arra ébredek, hogy jóízűen nevetnek odakint. Ettől eltekintve csak a tenger zajait hallom. Kinézek a balkonról.

2005.9.12.   

A rovat további cikkei

Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.   


Izgalmas kikapcsolódás

Izgalmas kikapcsolódás az egész család számára Pécsváradon!

2015.2.15.    13


Csodák birodalma

Joó Fruzsina

A világ számos csodát tartogat számunkra. Olyan helyek, tájak léteznek, melyek még a képzeletünket is felülmúlják.

2014.8.7.    4


Majdnem tökéletes

Nagy Erika

A tökéletes nem létezik, mondják sokan, és elhiszem nekik.

2014.7.24.    11