Dubrovniki útinapló(5/1)


Molnár Miriam  2005.9.20. 17:01

Hajnali öt körül megint fürdött valaki a tengerben, de most szerencsére nem az ablakunk alatt, hanem a szemközti parton, így sikerült fél nyolcig aludnom.

5.nap
Gyorsan kialakult szokás szerint a reggeli italokat most is a teraszon fogyasztjuk el és érezzük, hogy ma nem lesz olyan meleg, mint tegnap, így fel is kerekedünk és elindulunk a város felé. Először is alaposan bekrémezzük magunkat, és a szupermarketban bevásárolunk, hiszen az egész napot egy közeli kis szigeten szándékozzuk tölteni. A Hotel Zágrebbel szemben megetetünk hat macskát -- nagyon örülnek nekünk.

A sétálóutcán alig lézeng rajtunk kívül más, kivéve Vladimirt, aki lecsap ránk, amikor látja, hogy megakad a szemünk a kis szórólapján. Az áll rajta, hogy dzsippel elviszi az érdeklődőket a hegyekbe, ahol autentikus hegyi lakókkal találkozhatnak, akik még ma is úgy élnek, mint az 1800-as években, és ott meg is lehet ebédelni. Barátnőm viccből megkérdezi, légkondicionált-e a dzsip. Vladimir persze azt mondja, igen, ami nem igazán hihető számunkra, tekintve, hogy a jármű látható a képeken. Az út egyórás és a végállomás a 2000 méternél is magasabban van. Csak akkor indul, mondja Vladimir (Vlada), ha megvan a négy utas, ezért gyorsan foglaljuk el a helyünket, és így kedvezményt is kapunk.

Vlada leginkább franciául szeretne velünk beszélni, de ez nem sikerül, és az sem hogy elkérje a telefonszámunkat, bár háromszor is megkísérli. Kiderül, hogy nem tudja a saját mobilszámát sem, ezért kiált egy nagyot egyik barátjának, aki megnézi saját mobiljában és megadja nekünk. Ez a barát büszkén mondja nekünk, hogy három szóból megismeri az amerikait. Fogait rám villantva néz rám, így nincs szívem kiábrándítani, hogy nem vagyok az, és azt sem mondom el neki, hogy a horvátokat egy szóból is meg lehet ismerni, ha idegen nyelven beszélnek. Nagyon meleg lesz ma is, mondja Vlada barátja. Tegnap 42 fok volt árnyékban, vigyázzunk, vizezzük be sapkánkat, ha a napon leszünk, tanácsolja búcsúzóul.

A busz most is kibírhatatlanul oxigénmentes és forró belülről. Állunk. Egy fiatal izmos férfi egy vagy két éves kislányt, feltehetőleg a sajátját, túlbuzgó, már-már zavaró módon percenként puszilgatja...

Mivel a főutcán a bankokban nem hajlandóak dollárt váltani útlevél felmutatása nélkül, vissza kell slattyognunk a pénzváltóhoz, ahol csak a dollár valódiságát vizsgálják, mást nem. Felszámolnak ugyan 1% kezelési költséget, de még így is furcsálljuk, hogy a banknak nem kell a biznisz.

A kikötőben pont indulni készül a hajó Lokrum szigetére. Kifizetjük a 35 kunát fejenként, beszállunk, és egy perc múlva indulunk is. Az út csupán 15 percig tart, a sziget hosszú, az óvárosi kikötőből jól látható. A hajó tágas volt, beltere nyitott, de a teteje fából készült. Belül két sor fapad található. Egy gyönyörű vitorlást és egy óriási emeletes hajót látunk közelről. Méreteiket tekintve kizárt, hogy kikössenek a kikötőben, ezért itt várakoznak -- pompás látványt nyújtanak.

Ahogy megérkezünk Lokrumra, átloholunk a sziget másik oldalára, ahol letelepedünk és fél egy lévén, meg is ebédelünk. Ezen az oldalon viszonylag kevés ember fürdik, a köveken itt-ott párokat lehet látni, ahogy kifeküdnek a törölközőjükön. A sekély és kellemesen langyos vízben kagylókat keresek, de nem nagyon találok. De nem adom fel, hol egy kőre ülök, hol bele a vízbe, és kutatok szorgalmasan. Az eredmény nem valami fényes, de én inkább a folyamatot élvezem. Tegnap, a japán zongorista koncertjén, kaptunk két papírmesszelátót, a fesztivál főszponzora, egy mobil telefon társaság jóvoltából. Ezzel, nagy örömmel kukkolom a két közeli vitorlást és egy jacht fedélzetén lévő embereket.

A baj akkor történik, amikor már tulajdonképpen egészen belemártózok a vízbe, és barátnőm csatlakozni próbál, bár ő nem szereti a sekély és meleg részeket. Beszélgetni szeretnénk, és ő leül egy kőre mellettem, illetve leülne, de ahogy hozzáér a tenger fenekéhez, rögtön fel is ugrik. Azt mondja, hirtelen nagy fájdalmat érzett a popsiján, amely a „kőhöz” ért. Negyed óra múlva már tisztán látszik az a tenyérnyi nagyságú terület, amely sérült. Először bepirosodik, majd megdagad, és a fájás is fokozódik. Amikor egy óra múlva a dagadás alábbhagy, barátnőm is bízni kezd abban, hogy életben marad, de az általam kedvelt sekély vízbe már nem hajlandó visszamenni.

Sétálunk tehát a szigeten. Megnézzük a holt tenger nevű kis tavacskát, amelybe a körülötte magasodó sziklákról fiúk fejest ugrálnak. Látjuk annak a benediktinus kolostornak a romjait, amelyet a franciák építettek a IX. században, és Napóleon szüntetett meg a XII. században. Látunk egy pávát és a fiókáját, akik majdhogynem ránk támadnak -- talán enni kérnek. Hintázunk a gyerekek számára kialakított játszótéren, és a magas tengerparttól gyönyörködünk a tengerben, a sok hajóban és a gyönyörű napsütésben.

(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Dubrovniki útinapló(8)

Molnár Miriam

New York-i munkatársunk horvátországi útinaplójának befejező része.

2005.10.18.   


Dubrovniki útinapló(7)

Molnár Miriam

Reggel későn ébredünk és lekéssük a hajót, amely ez egyik messzebb fekvő szigetre vitt volna…

2005.10.11.   


Dubrovniki útinapló(6)

Molnár Miriam

Már reggel kilenckor fülledt meleg van. De a szél erősebben fúj, mint eddig bármikor, és a tengeren is nagyobbak a hullámok.

2005.9.29.   


Dubrovniki útinapló(5/2)

Molnár Miriam

Az útinapló következő része, melyben a napló írója nem tud elaludni.

2005.9.22.   


Dubrovniki útinapló(4/2)

Molnár Miriam

Elsétálunk a kikötőbe, nézzük a halászokat, ezután pedig az óváros felé indulunk.

2005.9.12.   


Dubrovniki útinapló(4/1)

Molnár Miriam

Hajnali ötkor arra ébredek, hogy jóízűen nevetnek odakint. Ettől eltekintve csak a tenger zajait hallom. Kinézek a balkonról.

2005.9.12.   

A rovat további cikkei

Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.   


Izgalmas kikapcsolódás

Izgalmas kikapcsolódás az egész család számára Pécsváradon!

2015.2.15.    13


Csodák birodalma

Joó Fruzsina

A világ számos csodát tartogat számunkra. Olyan helyek, tájak léteznek, melyek még a képzeletünket is felülmúlják.

2014.8.7.    4


Majdnem tökéletes

Nagy Erika

A tökéletes nem létezik, mondják sokan, és elhiszem nekik.

2014.7.24.    11