Dubrovniki útinapló(5/1)
Hajnali öt körül megint fürdött valaki a tengerben, de most szerencsére nem az ablakunk alatt, hanem a szemközti parton, így sikerült fél nyolcig aludnom.
5.nap
Gyorsan kialakult szokás szerint a reggeli italokat most is a teraszon fogyasztjuk el és érezzük, hogy ma nem lesz olyan meleg, mint tegnap, így fel is kerekedünk és elindulunk a város felé. Először is alaposan bekrémezzük magunkat, és a szupermarketban bevásárolunk, hiszen az egész napot egy közeli kis szigeten szándékozzuk tölteni. A Hotel Zágrebbel szemben megetetünk hat macskát -- nagyon örülnek nekünk.
A sétálóutcán alig lézeng rajtunk kívül más, kivéve Vladimirt, aki lecsap ránk, amikor látja, hogy megakad a szemünk a kis szórólapján. Az áll rajta, hogy dzsippel elviszi az érdeklődőket a hegyekbe, ahol autentikus hegyi lakókkal találkozhatnak, akik még ma is úgy élnek, mint az 1800-as években, és ott meg is lehet ebédelni. Barátnőm viccből megkérdezi, légkondicionált-e a dzsip. Vladimir persze azt mondja, igen, ami nem igazán hihető számunkra, tekintve, hogy a jármű látható a képeken. Az út egyórás és a végállomás a 2000 méternél is magasabban van. Csak akkor indul, mondja Vladimir (Vlada), ha megvan a négy utas, ezért gyorsan foglaljuk el a helyünket, és így kedvezményt is kapunk.
Vlada leginkább franciául szeretne velünk beszélni, de ez nem sikerül, és az sem hogy elkérje a telefonszámunkat, bár háromszor is megkísérli. Kiderül, hogy nem tudja a saját mobilszámát sem, ezért kiált egy nagyot egyik barátjának, aki megnézi saját mobiljában és megadja nekünk. Ez a barát büszkén mondja nekünk, hogy három szóból megismeri az amerikait. Fogait rám villantva néz rám, így nincs szívem kiábrándítani, hogy nem vagyok az, és azt sem mondom el neki, hogy a horvátokat egy szóból is meg lehet ismerni, ha idegen nyelven beszélnek. Nagyon meleg lesz ma is, mondja Vlada barátja. Tegnap 42 fok volt árnyékban, vigyázzunk, vizezzük be sapkánkat, ha a napon leszünk, tanácsolja búcsúzóul.
A busz most is kibírhatatlanul oxigénmentes és forró belülről. Állunk. Egy fiatal izmos férfi egy vagy két éves kislányt, feltehetőleg a sajátját, túlbuzgó, már-már zavaró módon percenként puszilgatja...
Mivel a főutcán a bankokban nem hajlandóak dollárt váltani útlevél felmutatása nélkül, vissza kell slattyognunk a pénzváltóhoz, ahol csak a dollár valódiságát vizsgálják, mást nem. Felszámolnak ugyan 1% kezelési költséget, de még így is furcsálljuk, hogy a banknak nem kell a biznisz.
A kikötőben pont indulni készül a hajó Lokrum szigetére. Kifizetjük a 35 kunát fejenként, beszállunk, és egy perc múlva indulunk is. Az út csupán 15 percig tart, a sziget hosszú, az óvárosi kikötőből jól látható. A hajó tágas volt, beltere nyitott, de a teteje fából készült. Belül két sor fapad található. Egy gyönyörű vitorlást és egy óriási emeletes hajót látunk közelről. Méreteiket tekintve kizárt, hogy kikössenek a kikötőben, ezért itt várakoznak -- pompás látványt nyújtanak.
Ahogy megérkezünk Lokrumra, átloholunk a sziget másik oldalára, ahol letelepedünk és fél egy lévén, meg is ebédelünk. Ezen az oldalon viszonylag kevés ember fürdik, a köveken itt-ott párokat lehet látni, ahogy kifeküdnek a törölközőjükön. A sekély és kellemesen langyos vízben kagylókat keresek, de nem nagyon találok. De nem adom fel, hol egy kőre ülök, hol bele a vízbe, és kutatok szorgalmasan. Az eredmény nem valami fényes, de én inkább a folyamatot élvezem. Tegnap, a japán zongorista koncertjén, kaptunk két papírmesszelátót, a fesztivál főszponzora, egy mobil telefon társaság jóvoltából. Ezzel, nagy örömmel kukkolom a két közeli vitorlást és egy jacht fedélzetén lévő embereket.
A baj akkor történik, amikor már tulajdonképpen egészen belemártózok a vízbe, és barátnőm csatlakozni próbál, bár ő nem szereti a sekély és meleg részeket. Beszélgetni szeretnénk, és ő leül egy kőre mellettem, illetve leülne, de ahogy hozzáér a tenger fenekéhez, rögtön fel is ugrik. Azt mondja, hirtelen nagy fájdalmat érzett a popsiján, amely a „kőhöz” ért. Negyed óra múlva már tisztán látszik az a tenyérnyi nagyságú terület, amely sérült. Először bepirosodik, majd megdagad, és a fájás is fokozódik. Amikor egy óra múlva a dagadás alábbhagy, barátnőm is bízni kezd abban, hogy életben marad, de az általam kedvelt sekély vízbe már nem hajlandó visszamenni.
Sétálunk tehát a szigeten. Megnézzük a holt tenger nevű kis tavacskát, amelybe a körülötte magasodó sziklákról fiúk fejest ugrálnak. Látjuk annak a benediktinus kolostornak a romjait, amelyet a franciák építettek a IX. században, és Napóleon szüntetett meg a XII. században. Látunk egy pávát és a fiókáját, akik majdhogynem ránk támadnak -- talán enni kérnek. Hintázunk a gyerekek számára kialakított játszótéren, és a magas tengerparttól gyönyörködünk a tengerben, a sok hajóban és a gyönyörű napsütésben.
(Folytatjuk)
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Dubrovniki útinapló(8)
New York-i munkatársunk horvátországi útinaplójának befejező része.
2005.10.18.
Dubrovniki útinapló(7)
Reggel későn ébredünk és lekéssük a hajót, amely ez egyik messzebb fekvő szigetre vitt volna…
2005.10.11.
Dubrovniki útinapló(6)
Már reggel kilenckor fülledt meleg van. De a szél erősebben fúj, mint eddig bármikor, és a tengeren is nagyobbak a hullámok.
2005.9.29.
Dubrovniki útinapló(5/2)
Az útinapló következő része, melyben a napló írója nem tud elaludni.
2005.9.22.
Dubrovniki útinapló(4/2)
Elsétálunk a kikötőbe, nézzük a halászokat, ezután pedig az óváros felé indulunk.
2005.9.12.
Dubrovniki útinapló(4/1)
Hajnali ötkor arra ébredek, hogy jóízűen nevetnek odakint. Ettől eltekintve csak a tenger zajait hallom. Kinézek a balkonról.
2005.9.12.
A rovat további cikkei
Milyen nyaraló-típus vagy?
Ez az egyszerű teszt segít megtudni, milyen nyaraló-típus vagy...
2023.7.13.
Az utazás pozitív hatásai: az agyra
Előfordult már, hogy egy külföldi utazásról hazatérve úgy érezted, mintha újjászülettél volna? Ez az agyad növekedésének köszönhető!
2023.7.6.
Las Vegas látnivalói
Van más a kaszinókon kívül? Las Vegas világszerte közismert fényűző kaszinóiról, klubjairól és vad bulijairól...
2023.4.19.
Téli autózás – tippek hölgyeknek
A téli autózás, autóvezetés nagy odafigyelést igényel. Másként viselkedik gépkocsink...
2023.2.22.
Egyiptomi kövek
A kő az emlékek hallgatag őre. Talán egyszer vallanak majd nekünk. Talán soha...
2022.7.10.