Egy év a Smaragd Szigeten 2.


Vég Erzsébet  2007.5.15. 7:57

Hogy milyen egy idegen élete az ír szigeten? (Az élménybeszámoló második része.)

...És ha már a legelőket emlegettem, ejtsünk néhány szót az ország jelképeiről, a háromlevelű lóheréről (Shamrock). A monda szerint Szent Patrik (aki a kereszténységet bevitte az ír szigetre, szimbolikusan egy háromlevelű lóherével magyarázta el a szentháromság jelentését tanítványainak. Március 17-ét ezért, az ő tiszteletére, ünneppé nyilvánították az írek. Aznap a reggel misével kezdődik, aztán parádék sorával folytatódik országszerte. Ezt az ünnepet a külföldön élő írek is mindig megtartják.

Írország zászlajának színei a zöld, fehér és a narancssárga. Az ország címere azért érdekes, mert ez az egyetlen a világon, amely hangszert ábrázol: egy hárfát. Ennek oka pedig a zene kitüntetett szerepe az ír hagyományban. Mindannyian hallottunk már ír népzenét, nagyon jellegzetes és szép hangzású. A szövegek általában balladisztikus jellegűek.

Kiutazásom idején az itthoni barátaim azzal rémisztgettek, hogy majd az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) engem is elrabol, vagy beszervez… Szerencsére ez nem történt meg, bár a vallási ellentétek akkor is érezhetők voltak, főként északon. Hál’ Istennek Észak-Írország fővárosában (Belfast) tett kirándulásunkat sikerült az éppen érvényben lévő tűzszünetre időzíteni. Belfaston kívül még sikerült eljutnom Galway-be, az Atlanti Óceán partjára (Mohari Sziklák). Aztán jártunk még Corkban és persze Dublinban – sokszor.

Nos, e kis kitérő után kanyarodjunk vissza a családhoz, akiknél laktam, egy jómódú, köztiszteletnek örvendő famíliához! Igaz, hogy sok pénzük volt, de nagyon keményen dolgoznak, és tény, hogy élni is tudnak a pénzükkel. A feleség több nyelven is kiválóan beszélő tolmács, többnyire az Európa Tanácsban és hasonló körökben dolgozott. Úgy tudom, a férjét is egy konferencián való tolmácsolás alkalmával ismerte meg. A férj, üzletember, tiszteletbeli elnöke volt a már említett tejipari cégnek, működtetett egy hús- és sajtexport-import céget, illetve tagja volt az Ír-Magyar Baráti Társaságnak is. Mindketten sokat dolgoztak a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatainak fellendítéséért. Lányuk akkoriban 16, fiuk 13 éves volt.

Életem ez idáig első külföldi munkahelyén speciális helyzetben, speciális elvárásokkal találtam szemben magam. Akkor először tartózkodtam hosszabb ideig külföldön (azóta sem), és mivel szerettem volna az egy év alatt legalább kétszer-háromszor hazajönni, illetve egy lakás árának nagy részét megkeresni, sokat dolgoztam. Általában reggel héttől este kilencig, hétköznap is és minden második hétvégén is. Ez kimondva is nagyon sok, és ténylegesen is az volt, de huszonévesen egész jól lehetett bírni, főleg, ha egy barátságos kis fészek létrehozásának célja lebegett a szemem előtt. A távolságok miatt és a barátok hiánya miatt is alig jártam el otthonról. Természetesen egyedül is fel lehet fedezni egy város nevezetességeit, de társaságban azért mégiscsak jobb. A személyzet többi tagja a bejárónőből (35 körüli lehetett) a szakácsnőből (55 körül lehetett) és a farmon dolgozó fiúkból állt. Nem nehéz kitalálni, hogy egyikükkel sem sikerült igazán közeli barátságot kialakítani – vagyis, egyedül kellett megoldanom a problémáimat. A telefon nagyon drága volt, a levél sokára érkezett meg, az e-mail még éppen csak kezdett divatba jönni Magyarországon, az on-line csevegésnek se híre, se hamva nem volt. Néha érkezett egy fax itthonról, és a levelek is jöttek rendületlenül, de azért mégis egyedül voltam az idegenben.

Hogy is telt egy napom? Hétkor már a konyhában készítettem a reggelit a kamaszoknak, majd iskolába indítottam őket. Utána jöttek a fiúk a farmról, a fejés után már farkaséhesen. Kilenc óra körül megérkezett a szakácsnő és átvette tőlem a konyha rendezését -- mehettem az irodába. Leveleket írtam, faxoltam, telefonáltam, újságcikkeket fordítottam vagy éppen egy telefonhívást tolmácsoltam a főnöknek. Máskor a feleség tolmácsútjait intéztem. Délután négy körül visszavárt a konyha: teát készítettem, majd vacsorát. Ha dolgoztam hétvégén, akkor általában a konyhai teendők és a takarítás tette ki a napomat. Ilyenkor legtöbbször valami magyaros ételt kellett prezentálnom -- a gulyáslevest természetesen imádták.

(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Egy év a Smaragd Szigeten 3.

Vég Erzsébet

Ha már az ételeknél tartunk, írnék pár szót az ír konyháról is. (Az élménybeszámoló befejező része.)

2007.5.23.   


Egy év a Smaragd Szigeten 1.

Vég Erzsébet

-- Céad míle fáilte! – ez az ír köszöntés szabadfordításban „százezer üdvözlet”-et jelent, ami bizonyítja a helyiek vendégszeretetét.

2007.5.8.   

A rovat további cikkei

Készülhetünk a nyárra

Trópusi úti célok a tökéletes nyárhoz 2024-ben!

2024.3.11.   


Milyen nyaraló-típus vagy?

Ez az egyszerű teszt segít megtudni, milyen nyaraló-típus vagy...

2023.7.13.   


Az utazás pozitív hatásai: az agyra

Előfordult már, hogy egy külföldi utazásról hazatérve úgy érezted, mintha újjászülettél volna? Ez az agyad növekedésének köszönhető!

2023.7.6.   


Las Vegas látnivalói

PR-cikk

Van más a kaszinókon kívül? Las Vegas világszerte közismert fényűző kaszinóiról, klubjairól és vad bulijairól...

2023.4.19.   


Téli autózás – tippek hölgyeknek

A téli autózás, autóvezetés nagy odafigyelést igényel. Másként viselkedik gépkocsink...

2023.2.22.   


Egyiptomi kövek

Nagy Csivre Katalin

A kő az emlékek hallgatag őre. Talán egyszer vallanak majd nekünk. Talán soha...

2022.7.10.   


Utazzunk Costa Ricába!

PR-cikk

Bármi is legyen az úti célunk, fontos, hogy gyorsan és kényelmesen tudjunk utazni.

2022.7.1.   


Tíz legjobb dolog Monte Carlóban

Ha Monte Carlo neve elhangzik, szinte mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. Nézzük csak!

2022.5.23.   


Dézsafürdős szállások

Miért jelenthet az egész családnak hatalmas örömet, ha egy olyan pihenő helyet választ, ahol dézsafürdő is van?

2020.6.13.   


Hogyan éljük meg a világjárványt 5.

Ankétunk újabb részében ketten válaszolják meg a kérdésünket. (Magyarország, Olaszország)

2020.4.7.