Mohorai emlékek


Orbán Erika  2008.12.6. 19:18

Bizony nehéz volt a nógrádi dombok s erdők között megbúvó kistelepülésre Mohorára rábukkanni.

Végül csak sikerült, s nekem rögtön könny szökik a szemembe, mert imádott színésznőm szelleme azonnal melegen üdvözölt. Nyoma sincs rajta az évek múlásának, igazából, hogyan is lehetne? Egy szellemen?! Az 1914-ben született Tolnay Rózsi, bár Budapesten született, ebben a csöpp községben volt gyerek, s apja középbirtokán ismerkedett az élettel. Itt járt iskolába, majd később tanult a nyíregyházi angolkisasszonyoknál is. Kicsi korától énekelt s zenélt. Rokona, Bókay János szerkesztő bátorítására meghallgatásokon vett részt Rajnay Gábornál, Heltai Jenőnél és Hevesi Sándornál. A kezdeti kudarcok után Gaál Béla filmrendező karolta fel. Első nagyobb szerepét a Hunnia Filmgyár által készített Meseautóban kapta, majd 1934-től a Vígszínház művésznője. 1936-ban férjhez megy Rátonyi Ákos rendezőhöz, lányuk, Zsuzsanna 1940-ben született. Sajnos ma már ő sem él. Második gyermekük fiú lett volna, de egy bombatámadás miatt idő előtt megindult a szülés, és a Mátrában a gyermeket nem lehetett megmenteni. A második világháborút követően férje külföldre emigrált, lánya 1956-ban követte. Imádott művésznőm magánélete nem dúskált sikerekben. Valójában egyedül élte le az életét, egész valóját élete egyetlen, igaz szerelmének, a színháznak szentelte.

A kis ház, melyben a múzeum található, nem az ő szülőháza. Erre „futotta” a községnek. De ebben a csöpp házban a művésznő életét és pályafutását bemutató tárlaton több mint háromszáz fotó látható, s olyan jelmezek, mint a palóc Katyi ruhája. „Szerettem ezt a szerepet. – súgja a mögöttem. – Önmagam lehettem benne, s megmutathattam ki voltam, mielőtt elmentem ebből a községből.”

A Vágy villamosának ruhája előtt kicsit szomorkásan állunk – ő, meg én. Simogatom a pongyolát, de ő csak legyint: „Hagyd! Fájdalmas szerep volt.” Suhan tovább, a színházi öltöző asztalához. A púderpamacsból száll a púder, magára ölti híres lila pliszírozott ruháját, kacagva leül 129 éves zongorája mellé, s halkan énekelni kezd: „Orchideák, lila orchideák mondjátok el, hogy szeretem…” Népes csapat tódul be, hangjuk felveri a kellemes csendet, a művésznő szelleme vág egy utánozhatatlan palóc fintort, s eltűnik.

Mi meg a párommal kettesben átsétálunk a Mauks Ilona emlékházba. Tele van meglepetésekkel ez a csöpp község, Mauks Ilona Mikszáth Kálmán felesége volt, nem is egyszer de kétszer házasodtak. Elsőre Mikszáth nem tudta biztosítani Ilonának azt a jólétet, amit az egy földbirtokos lányaként megszokott. Ez ugyan Ilonát nem zavarta, de Mikszáthot annál jobba, s hazaküldte az asszonyt. Amikor már neves író volt, visszament érte s ismét összekötötték életüket. Példás házasság volt az övék, három gyermekük született, akik közül az egyik egészen fiatalon meghalt. Az író és neje soha nem heverte ki a veszteséget.

Hajtűkanyarok tűzdelik a domboldalt, melyről még egyszer utoljára visszanézek, az őszi nap sugarai arany barnára festik a falu házainak tetejét. „Orchideák, lila orchideák…” súgja egy enyhe szellő a fülembe, s mosolyogva intek búcsút a falunak. Vár ránk Csesztve!

Csesztve melynek egyik dombján épített kúriát Madách Imre író és itt gazdálkodott 1845-től 1853 végéig. 1852 augusztusában innen hurcolták el a pozsonyi és pesti börtönbe, mert alsósztregovai erdészházában rejtegette Kossuth Lajos egykori titkárát, Rákóczy Jánost. Kevesen tudják, hogy ő Alsósztregován született, s hat nyelven beszélt. A börtönből 1853. május 7-én szabadult, s azonnal visszatért Csesztvére. A kúria valaha gyönyörű volt, ma sajnos hámló vakolat, nyikorgó ablakok jellemzik. De a parkja ma is gyönyörű. Szívem szerint bebarangoltam volna az egészet, hogy nem tettem, annak egyetlen oka volt, az őszi idő olyan hidegre fordult, hogy nem volt kedvünk a csípős, esőt hozó szélben bejárni az amúgy meseszép területet. Nem is értem ezen a gyönyörű helyen, hogyan fogantathatott meg az Ember tragédiája, ami egy alapvetően szomorú mű.

E négy nap, amolyan történelmi, irodalmi kirándulás volt a számunkra, s nagyon élveztük. Csak ismételni tudom maga; aki teheti, látogasson el ezekre a helyekre!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Tata, a vizek városa

Orbán Erika

Zsámbék még csak az első nap volt, s minket a másnap már egy másik helyen, nevezetesen Tatán talált.

2008.11.27.   


Etyekwood és Zsámbék

Orbán Erika

Köd, eső, hideg, minden, ami „széppé” tehet egy négynapos kirándulást. De nem! Azért sem hagyom, hogy elrontsa a kedvem!

2008.11.17.   

A rovat további cikkei

Hévíz, ahol a stressz gyógyvízben oldódik

A feltöltődéshez Hévízen a világ legnagyobb termáltavánál mindent megtalál. Relaxáljon a hévízi gyógyvízben, tavirózsák között, az őszi hónapokban is!

2017.10.4.    4


Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.   


Izgalmas kikapcsolódás

Izgalmas kikapcsolódás az egész család számára Pécsváradon!

2015.2.15.    13


Csodák birodalma

Joó Fruzsina

A világ számos csodát tartogat számunkra. Olyan helyek, tájak léteznek, melyek még a képzeletünket is felülmúlják.

2014.8.7.    4


Majdnem tökéletes

Nagy Erika

A tökéletes nem létezik, mondják sokan, és elhiszem nekik.

2014.7.24.    11


Nyári utazási tippek

Mire ügyeljünk, hogy egészségesek maradjunk nyaralás alatt is?

2014.7.11.   


Peru, a titokzatos

Kabók Zita

Miért éppen Peru? Milyen Machu Picchu? Ezekre a kérdésekre is válaszol Adonyi Éva, aki az utat megjárta.

2014.6.20.   


Strasbourgban jártunk (2)

Póda Erzsébet

A történelmi város megcsodálása után utunk az Európa Parlament épületébe vezetett. (A beszámoló második része)

2014.4.25.