Tata, a vizek városa
Zsámbék még csak az első nap volt, s minket a másnap már egy másik helyen, nevezetesen Tatán talált.
Ahogy beértünk a városba rögtön el is tévedtünk. Mentségünkre legyen mondva, hogy valójában eltereltek bennünket, mert azon az úton éppen munkálatok folytak. Így a vár helyett először az Öreg–tó egy távolabbi pontjához értünk, de egyáltalán nem bántuk, mert a másik parton ott magasodott a vár. Gyönyörű volt!
Tata, a Dunántúl északi részén, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál helyezkedik el. A Gerecse és Vértes hegységet elválasztó Tatai-árok északnyugati kapujában, az Által-ér folyásánál található. Ősidők óta lakott település, ezt az itt feltárt, ősemberre utaló régészeti leletek is bizonyítják. A legvalószínűbb, hogy a Miskolz nemzetség Tota nevű tagjától kapta a nevét, aki örökösök nélkül halt meg.
A köd megülte az Öreg-tó felszínét, s a távolabbi dombok csúcsát, a vár mégis úgy emelkedett ki a ködből, mint egy fenséges útjelző, melyet megviselt az idő vasfoga. Számos gazdája volt, a második világháború pusztítását követően sportrepülők bázisaként működött. Majd 1955-től itt működik a Kuny Domokos Múzeum. A vár ásatása és feltárása csak 1965-ben indult meg, a várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának feltárása még várat magára. 1997-ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak. 2000-ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan. A szakaszosan megnyíló új állandó kiállítás már látható részei a tatai fazekasság, a 18 és 19. századi mezőváros, és a főúri élet, valamint a fajansz-manufaktúra emlékeit bemutató termek.
Megkerülve a tavat végre ott álltunk a Luxemburgi Zsigmond által épített vár kapujában. Valószínűleg királyunk a Lackfi család hajdani erődítménye helyére álmodta meg a várat. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak ma csak déli szárnya, illetve a többi részének feltárt alapfalai láthatóak, de romjaiban is gyönyörű. Egyet hiányoltunk nagyon, hogy a bemutatótermek, bár tele vannak emlékekkel, azért kevésnek bizonyulnak. A régi korok embereinek szelleme, mintha nem járna itt. Rideg, hideg a kiállítás, melyet, cseppet sem tesz kellemesebbé a bántóan árgus szemekkel figyelő személyzet.
Tata ezen kívül még számos meglepetéssel szolgál az odalátogatóknak, gyönyörű óratornya, katolikus és református temploma, a zsinagóga vagy a kapucinus templom méltán világhírű. A vár mellett az Eszterházy-kastély a Hősök terén áll, többek közt az egykori zsinagóga és az első világháborús emlékmű. Tata óvárosának központjában található a Kossuth tér, a Római Katolikus plébániatemplommal és a városházával. Ebből nyílik a Kocsi utca a református templommal, felette a Kálvária-domb a kilátótoronnyal és a geológiai parkkal. Sorolhatnám még a látnivalókat, de helyette azt javaslom, aki teheti, látogassa meg a várost.
Másnap, kirándulásunk utolsó napján egyik kedves színésznőm, Tolnai Klári emlékházához látogattunk el. Mohora, ahol ő született, ugyan elég messze esik Tatától, de már oly régóta vágytam rá, hogy lássam a múzeumát, hogy akár hét ördögön is átgázoltam volna, nem csak a párom sóhajtozásain. Mohora Nógrád megyében, a Balassagyarmati térségben fekszik, s nem volt egyszerű megtalálni a csöpp, kilencszáz lelket számláló falut. Úttalan utakon, a gyönyörű őszi színekben pompázó erdőkön keresztül vezetett az út. Hiába volt térkép, néha be- betévedtünk egy-egy olyan zsáktelepülésre, ahol száz éve megállt az idő, ahol népviseletbe öltözött asszonyok, férfiak igyekeztek a szentmisére.
Jó, ugyanakkor döbbenetes élmény volt, nosztalgiázva gondoltam vissza rég volt gyermekkoromra, amikor édesanyám kezét fogva ballagtam én is a vasárnapi istentiszteletre. Most, olyan szépnek, békésnek tűnik életem azon korszaka…
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Mohorai emlékek
Bizony nehéz volt a nógrádi dombok s erdők között megbúvó kistelepülésre Mohorára rábukkanni.
2008.12.6.
Etyekwood és Zsámbék
Köd, eső, hideg, minden, ami „széppé” tehet egy négynapos kirándulást. De nem! Azért sem hagyom, hogy elrontsa a kedvem!
2008.11.17.
A rovat további cikkei
Takarítani tudni kell! (3)
Az alagsori konyhában vidám társaság gyűlt össze, már reggel fél hétkor jókedvű nevetéstől volt hangos.
2024.9.20.
Astorga (2)
Az egyik legérdekesebb buszos út vezetett Madridból északra, úticélunk, a Kasztília és León tartománybéli Astorga felé.
2024.9.3.
Menjünk önkénteskedni! (1)
Közhelyes megállapítás, de sokszor tapasztalom, hogy a kívánságaink általában valami egészen más módon teljesülnek, mint ahogy azt eredetileg elképzeljük.
2024.8.23.
Milyen nyaraló-típus vagy?
Ez az egyszerű teszt segít megtudni, milyen nyaraló-típus vagy...
2023.7.13.
Az utazás pozitív hatásai: az agyra
Előfordult már, hogy egy külföldi utazásról hazatérve úgy érezted, mintha újjászülettél volna? Ez az agyad növekedésének köszönhető!
2023.7.6.
Las Vegas látnivalói
Van más a kaszinókon kívül? Las Vegas világszerte közismert fényűző kaszinóiról, klubjairól és vad bulijairól...
2023.4.19.
Téli autózás – tippek hölgyeknek
A téli autózás, autóvezetés nagy odafigyelést igényel. Másként viselkedik gépkocsink...
2023.2.22.
Egyiptomi kövek
A kő az emlékek hallgatag őre. Talán egyszer vallanak majd nekünk. Talán soha...
2022.7.10.
Utazzunk Costa Ricába!
Bármi is legyen az úti célunk, fontos, hogy gyorsan és kényelmesen tudjunk utazni.
2022.7.1.