Tata, a vizek városa

Orbán Erika  2008.11.27. 8:44

Zsámbék még csak az első nap volt, s minket a másnap már egy másik helyen, nevezetesen Tatán talált.

Ahogy beértünk a városba rögtön el is tévedtünk. Mentségünkre legyen mondva, hogy valójában eltereltek bennünket, mert azon az úton éppen munkálatok folytak. Így a vár helyett először az Öreg–tó egy távolabbi pontjához értünk, de egyáltalán nem bántuk, mert a másik parton ott magasodott a vár. Gyönyörű volt!

Tata, a Dunántúl északi részén, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál helyezkedik el. A Gerecse és Vértes hegységet elválasztó Tatai-árok északnyugati kapujában, az Által-ér folyásánál található. Ősidők óta lakott település, ezt az itt feltárt, ősemberre utaló régészeti leletek is bizonyítják. A legvalószínűbb, hogy a Miskolz nemzetség Tota nevű tagjától kapta a nevét, aki örökösök nélkül halt meg.

A köd megülte az Öreg-tó felszínét, s a távolabbi dombok csúcsát, a vár mégis úgy emelkedett ki a ködből, mint egy fenséges útjelző, melyet megviselt az idő vasfoga. Számos gazdája volt, a második világháború pusztítását követően sportrepülők bázisaként működött. Majd 1955-től itt működik a Kuny Domokos Múzeum. A vár ásatása és feltárása csak 1965-ben indult meg, a várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának feltárása még várat magára. 1997-ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak. 2000-ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan. A szakaszosan megnyíló új állandó kiállítás már látható részei a tatai fazekasság, a 18 és 19. századi mezőváros, és a főúri élet, valamint a fajansz-manufaktúra emlékeit bemutató termek.

Megkerülve a tavat végre ott álltunk a Luxemburgi Zsigmond által épített vár kapujában. Valószínűleg királyunk a Lackfi család hajdani erődítménye helyére álmodta meg a várat. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak ma csak déli szárnya, illetve a többi részének feltárt alapfalai láthatóak, de romjaiban is gyönyörű. Egyet hiányoltunk nagyon, hogy a bemutatótermek, bár tele vannak emlékekkel, azért kevésnek bizonyulnak. A régi korok embereinek szelleme, mintha nem járna itt. Rideg, hideg a kiállítás, melyet, cseppet sem tesz kellemesebbé a bántóan árgus szemekkel figyelő személyzet.

Tata ezen kívül még számos meglepetéssel szolgál az odalátogatóknak, gyönyörű óratornya, katolikus és református temploma, a zsinagóga vagy a kapucinus templom méltán világhírű. A vár mellett az Eszterházy-kastély a Hősök terén áll, többek közt az egykori zsinagóga és az első világháborús emlékmű. Tata óvárosának központjában található a Kossuth tér, a Római Katolikus plébániatemplommal és a városházával. Ebből nyílik a Kocsi utca a református templommal, felette a Kálvária-domb a kilátótoronnyal és a geológiai parkkal. Sorolhatnám még a látnivalókat, de helyette azt javaslom, aki teheti, látogassa meg a várost.

Másnap, kirándulásunk utolsó napján egyik kedves színésznőm, Tolnai Klári emlékházához látogattunk el. Mohora, ahol ő született, ugyan elég messze esik Tatától, de már oly régóta vágytam rá, hogy lássam a múzeumát, hogy akár hét ördögön is átgázoltam volna, nem csak a párom sóhajtozásain. Mohora Nógrád megyében, a Balassagyarmati térségben fekszik, s nem volt egyszerű megtalálni a csöpp, kilencszáz lelket számláló falut. Úttalan utakon, a gyönyörű őszi színekben pompázó erdőkön keresztül vezetett az út. Hiába volt térkép, néha be- betévedtünk egy-egy olyan zsáktelepülésre, ahol száz éve megállt az idő, ahol népviseletbe öltözött asszonyok, férfiak igyekeztek a szentmisére.

Jó, ugyanakkor döbbenetes élmény volt, nosztalgiázva gondoltam vissza rég volt gyermekkoromra, amikor édesanyám kezét fogva ballagtam én is a vasárnapi istentiszteletre. Most, olyan szépnek, békésnek tűnik életem azon korszaka…

Hozzászólások

@

Küldés