Peking- Xi'an-Shanghai-Hongkong (3)

Jády Mónika 2010.7.14. 4:45

Xi’an és környéke kisebb-nagyobb megszakításokkal az időszámításunk előtti XI. századtól egészen az i. u. IX. századig a kíniai világ központja volt.

Kr. előtt a 3. évszázadban a Wei folyó partján helyezkedett el a Kínai Birodalom első fővárosa, a mai négymillió lakosú város repterének közelében.
Apropó, reptér! Alig vártam, hogy elhagyjuk a klimatizált épületet. Ám ami a szmogot illeti, érzésem szerint a helyzet rosszabb volt, mint Pekingben. A klimatizált kisbuszban, ami ránk várt, szintén olyan levegő keringett, hogy csaknem úgy éreztem magam, mint egy partra vetett hal.

A rossz levegőt feledtették a látnivalók, elsőként a 13 évesen trónra került Qin Shi Huangdi sírja és a terrakotta hadsereg. (A világ nyolcadik csodájának tartott régészeti leletre helyi parasztok bukkantak 1974 március 29-én, kútásás közben.) A császár sírjától 1,5 km-re keletre több mint 7000 életnagyságú és annál nagyobb (172-200 cm magas) agyagkatona található, részben lovakkal – a síron túli világban ők voltak hivatottak megvédeni a mauzóleumot a keletről várható támadástól, az első császár által megsemmisített birodalmak uralkodóinak bosszújától.

A katonák három gödörben „vonultak fel”. Ezek közül a legnagyobb 1230 m hosszú és 62 m széles. A leginkább itt kapunk képet arról, milyen is volt az eredeti felállás: a gyalogosok kilenc oszlopba tömörülnek, három, egyszerűen rendezett első csatasor mögött, jobbra és balra oldalvédelemmel.

Bár a különféle rangú katonák elkészítéséhez sablonokat használtak, mégsem egyformák a harcosok. Akadnak páncélt nem viselők, térdig érő ruhában, illetve különbőző formájú pikkelypáncélt viselők. A legtöbbnek a fejtetőn kis kontyba fogták össze a haját. Viszont mindegyik arcvonása egyedi! A harcosok fejét két részből rakták össze, ezután pedig aprólékos munkával kidolgozták az arcukat. A nyilasok térdelnek vagy állnak. Utóbbiak nem viselnek páncélt, míg az előbbiek igen, és még a felemelt cipőjük talpa is aprólékosan kidolgozott. A lovak többsége fából készült harci kocsikat húzott, ám ezek elégtek, csak az agyagban maradt nyom utal arra, hogy egykor szintén a gödörben álltak. Az agyagfigurákat kemencében égették ki, majd színezték őket. Pollenanalízissal bizonyítható, hogy a szobrok több helyütt készültek – a nehezebbek, mint például a lovak, amelyeknek problémás lett volna a szállítása, a mauzóleum közelében „születtek”. Eredetileg az összes figura színes volt, és mindegyik bronzfegyvert tartott a kezében. Több mint 10 ezer, különféle típusú fegyverre bukkantak eddig az archeológusok. E leletek alapján következtetni lehet a kor fegyverkészítési fortélyaira. Fegyvertípustól függően váltakozik a réz- illetve a cink aránya, a kívánt keménység és élesség szerint. Mindegyik fegyvert hajszálpontosan kidolgozták.

Történelmi feljegyzésekből tudni, hogy i. e. 206-ban egy parasztlázadás során a terrakotta figurák egy részét szétverték, és tüzet gyújtottak. Ennek következtében, valamint a több mint 2200 év környezeti befolyásai miatt az agyaghadsereg katonái nagy mértékben károsodtak. Az ásatások során sokszor több méterre egymástól találták meg az összetartozó, ám nem tiszta törésvonalú darabokat, melyeket először megszámoztak, osztályoztak, majd megpróbálták őket összeilleszteni. A figurák kiásásuk után pár perccel színüket vesztik, ha nem kezdenek azonnal a konzerválásba. Az agyaghadsereg katonáinak restaurálása és konzerválása több generációra váró feladat...

1980-ban a mauzóleum közelében két bronzkocsit találtak – lovakkal és kocsissal –, melyek az eredeti császári kocsik 1:2 arányú másolatai. Az egyik rövidebb kocsikázásra, a másik hosszabb utakra szolgált. Ez utóbbi utastere zárt, ablakai a mai napig könnyen nyithatóak. Talán említenem sem kell, hogy mindkettő a legapróbb részletekig kidolgozott, vitrinben állították ki, közelről meg lehet csodálni.

A ’90-es évek végén 120 kőből készült pikkelypáncélra, valamint hasonló technikával készült sisakokra bukkantak. ’99-ben a császár szórakoztatását biztosítani hivatott, agyagból készült színész-és artistacsapatra, egy bronzüsttel egyetemben, 2000-ben udvari hivatalnokok szobraira, valamint 31 élethűen megformált, különböző méretű és különféle pózokban ábrázolt bronzmadárra: hattyúkra, vadlibákra, kacsákra, a szerencse és a hosszú élet jelképének tartott darvakra, melyeket az archeológusok vizsgálatai szerint egykor egy mesterségesen létrehozott föld alatti folyóba állítottak. Vajon más leletek is előkerülnek még?

Az, hogy az egykori városfal megmaradt, a terrakotta hadseregnek is köszönhető. A 14. század vége felé épült falat már csaknem lebontásra ítélték, ám aztán – mikor megtalálták a páratlan régészeti leletet – özönleni kezdtek a turisták Xi’anba. Így a falat inkább restaurálták. Kína legszebb, kínai stílusban épült moshéja is ebben a városban található.

Xi’antól keletre, 26 kilométerre fekszik az egykori császári termálfürdő, ahol már 2800 évvel ezelőtt is uralkodók fürödtek. A Tang dinasztiából származó Xuanzong kedvenc ágyasa, Yang is szívesen múlatta itt az idejét. A tó melletti parkban egy fehér szobor emlékeztet az ősi Kína legismertebb női szépségére. (A parkban található mosdóba is érdemes betérni, nőalakokkal díszített, tejüveg ajtajaival nem mindennapi látvány.) Mint már említettem, az ágyasok általában „aranykalitkában” éltek. S hogy mi lett a sorsuk, ha az uralkodó elhalálozott? A következő uralkodó örökbe is kaphatta az ágyasokat (akik persze, jópár évvel vagy akár egy-két évtizeddel is idősebbek lehettek az új császárnál). De volt olyan idő, amikor a kedvenc ágyasoknak le kellett borotválniuk a hajukat, és kolostorba vonulniuk, mivel a császáron kívül más férfi nem érhetett többé hozzájuk, vagy véget kellett vetniük az életüknek – épp mikor mit kívántak tőlük...

Xi’an közelében egy „selyemmúzeumba” is betértünk. (Erre haladt át a selyemút!) A múzeumot azért tettem idézőjelbe, mert inkább az eladáson volt a hangsúly. A földszinten volt egy nagyon pici, múzeumszerű rész, ahol azt is láthattuk, hogyan dolgozzák fel a selymet. Aztán átvezettek a következő terembe, ahol már selyem lepedők, ágyhuzatok, takarók sorakoztak, a következő emeleten pedig ruhák, blúzok, hálóingek, köntösök...

Kínában egyébként minden eladó, és minden „eredeti”, legalábbis a kereskedő állítása szerint. Számítsunk rá, hogy a ritkaságként bemutatott, több száz évesnek mondott „jade” kőből készült sárkányt pár sarokkal arrébb a tizedéért is megvehetnénk, ahol több tucat is ki van állítva belőle.

(Folytatjuk)