Puerto Ricó-i útinapló


Mészáros Anita  2004.3.16. 15:28

New Yorkban dolgozó munkatársunk naplószerűen írja le februári Puerto Ricó-i élményeit.

2004. február 14 szombat -- Valentin-nap

Momo, az osztrák srác délután 5-kor kivitt bennünket, engem és Elenát a reptérre. Kicsit izgultam, hogy mi lesz, mert a jegyünk ugyan meg volt rendelve, de nem kaptuk kézbe. De minden rendben ment, a vámellenőrzés is lezajlott, és egy órát vártunk az indulásig. Éppen amikor már felszálltunk volna a gépre, megváltoztatták az indulási kaput, azaz a repülőtér másik végére kellett futnunk, hogy időben odaérjünk, és be tudjunk szállni. A négyórás repülőút igen gyorsan eltelt, szinte észre sem vettem, és már landoltunk.
A gépből kiszállva, megcsapott a nyári meleg szellő -- míg New Yorkból kabátban, hosszú nadrággal felszerelkezve indultunk, San Juanban rögön bikinire vetkőzhettünk volna. Taxival mentünk a szállásunkra, ami egy kis hotelben volt, szintén kis medencével az udvarán -- tehát semmi nagy luxus. Még az este kimentünk felmérni a terepet, merre lehet a tengerpart. Meg is találtuk 10 percnyi járásra a hoteltől. Aztán éjjel 2 kor lefeküdtünk.

Február 15, vasárnap

Reggel kicsit késve keltünk és kimentünk a városba reggelizni, mert a hoteli kaja csak dzsemes kenyérre korlátozódott. De így legalább volt alkalmunk körülnézni nappal is. San Juan központja tele van szebbnél-szebb szállodákkal, (azt hiszem a miénk ez alól kivétel, mert nappali fénynél nem néz ki olyan jól, mint tegnap sötétben), éttermekkel, üzletekkel. A reggeli után az információs központba vezetett az utunk, ahol elláttak bennünket térképekkel, tájékoztatókkal. Megszerveztük a programunkat egész hétre. Persze meg is kellett fizetni ezeket a fakultatív kirándulásokat -- hát nem kis pénzünkbe került! De a program érdekes: kedden hajókirándulással egybekötött búvárkodás, szerdán esőerdős turisztika, csütörtök estére kajakozást terveztünk.
Délután elhatároztuk, hogy elmegyünk az Óvárosba. Mivel ez elég messze van a szállodánktól, taxiba ültünk, és egyhamar ott voltunk. Az egész délután sétáltunk, megnéztünk két parti erődítményt -- igen szép kilátás tárult elénk! Egyébként az Óvárosban a hangulatos szűk utcácskák igazi spanyolos atmoszférát keltenek. Minden olyan rendezett! Óriási pálmafák, tarka virágok díszítik a tereket, udvarokat. A szinte már európai hangulatú kávézók, drága éttermek többnyire halat és különböző tengeri herkentyűket kínálnak. A pincérek mosolyognak, udvarolnak, szívesen fényképezkednek a vendégekkel. Kicsit lassú ugyan a felszolgálás tempója, de szerintem ez azért van, hogy minél jobban kiéheztessék a vendéget, s aztán annál több pénzt hagyjon náluk. Elenával valami halfélét rendeltünk, ami nekem elég rágósnak és ízetlennek tűnt... De hát az ilyet is ki kell próbálni!
Aztán megnéztük a kikötőt, ahol az óriási luxushajók sorakozva várják a dúsgazdag amerikaiakat!

Február 16, hétfő

Kimentünk a partra, mert az egész napot fürdésre szántuk. Napozás előtt alaposan „befaktoroztuk” magunkat. Én 30-as védőfaktorú napozókrémet vettem, délután négyre mégis pecsenyére sültem! Méghozzá foltosra -- mintha direkt valami pöttyös minta szerint égetne a nap! Persze lehet, hogy azért van ez, mert ez az Egyenlítő tájéka, és máshogy süt a nap – hát nem tudom! Mindenesetre nem kis fájdalmakkal tértünk nyugovóra, pedig három óránál nem voltunk többet a napon.
Este elmentünk vacsorázni egy helyi étterembe, és megkóstoltuk a helyi specialitást, az „Asopaót”. Ez egy nagyon finom leveses-rizses-húsos étel, enyhe spanyolos fűszerezéssel. Az éttermi felszolgálásban ugyan ismét volt némi kivetnivaló, mert a kávét lecsöpögtették, a tenger gyümölcseit piszkosan hozták ki... De ennek ellenére jól belaktunk, majd hazafele menet azt fejtegettük, vajon miért akarnak az itteniek behódolni az amerikai életvitelnek, hiszen egyre több McDonalds-ot, Burger Kinget építenek. Igaz, hogy a legtöbb turista amerikai, és nekik az az egyik legjellemzőbb szokásuk, hogy ahelyett, hogy az itteni specialitásokat próbálnák ki, nyakra-főre a saját megszokott – és valljuk csak be, fantáziátlan -- hamburgereiket akarják fogyasztani.

Február 17, kedd

Esősen indult a nap, pedig egy okos ember azt állította a reklámszövegben, hogy a szigeten sosem esik az eső! Ennek ellenére szakadt, mintha dézsából öntötték volna, és azt hittük emiatt elmarad a búvárkodás. De nem változott a program: egy kis szigetre utaztunk, ahol viszont ragyogó napsütés fogadott. Persze míg odajutottunk, a félórás hajóút megtette a hatását, ugyanis amint partra értünk (Kolumbusz Kristóf öröme nem lehetett nagyobb az enyémnél!) mindjárt kijött belőlem minden... Aztán megtanítottak minket búvárkodni, de azt hiszem erre a Marton Zsolti csak legyintve annyit mondana, hogy: messze van ez a búvárkodástól. Pedig nagyon élveztem! Olyan jó volt néni a halakat -- mindegyik más és más!
Délben ebédet szolgáltak fel a hajón, de az ételre rá sem tudtam nézni, pedig volt ott terülj-terülj asztalkám! Gyümölcsök, halak, szendvicsek, stb. De csak arra tudtam gondolni, hogy vissza is kell jutnom valahogy a hotelbe... A nap égető ereje még tetézhette a bajt, mert mire visszaértünk San Juanba, teljesen kimerültem. Alig volt erőm!
Ez a nap is szépre sikerült! Sajnos, nem készült róla sok fénykép, mert lemerült az elem a fényképezőgépben, és ezt persze csak a hajón vettem észre! Nem baj, majd holnap bepótoljuk, már eddig is van legalább kétszáz felvétel, és ez még csak a harmadik nap!

Február 18, szerda

Napsütéses reggelre ébredtünk megint, de valahogy már nem annyira kívánom a napot! Reggel még ki lehet bírni, mert az égető napsütés csak tíz körül kezdődik. Meg amúgy is mára az esőerdő volt betervezve. Szóval inkább esőre számítok, mint napsütésre…
El is indultunk a minibusszal. Az egyórás út nem tűnt hosszúnak, mert az idegenvezető sok érdekességet mesélt az El Yungua esőerdőről. Eredetileg egy indián törzs lakott itt -- míg meg nem érkezett Kolumbusz a csapatával, és leigázták az őslakosokat. Az indiánok a szigetet szent helyként tiszteltek, ahol a jó istenek tartózkodtak. Azóta az erdő csaknem kilencven százalékát kipusztították. Jelenleg több, mint 150 fajta pálmafa, és nem tudom hányféle fa terem itt. Van itt egy nagy vízesés is (amiben eredetileg úgy terveztem, megfürdöm, de mivel esett az eső, inkább nem próbálkoztam), és folyik több kisebb patak is. Félórás túra után egy kicsit kifáradtam.
Meg aztán csalódtam is, mert arra számítottam, hogy látni fogom a papagájokat is, de mivel ezek egyedi Puerto Ricó-i fajok, amelyeknek a DNS-e nem egyezik semmilyen más Karib-szigeteki papagájéval, ezért elzárva tartják őket, nehogy keveredjenek. Szóval nem így képzeltem a túrát, de nem baj.
Visszafele megálltunk egy étteremben, és megkóstoltuk a mofongot, ami egy itteni különlegesség. Úgy néz ki, mint egy kupac rizs, csak barna és ízetlen. Az úton visszafele láttunk banán-, mangó-, kókusz- és narancsfákat tele gyümölcsökkel. Meg láttam „fahéjfát” is
Estére csak annyi erőnk maradt, hogy kimenjünk vacsorázni

Február 19, csütörtök

Délelőtt rászántuk magunkat a napozásra. Az előző napok tapasztalatából merítve ezúttal napágyat béreltünk, és a hűsön, a pálmafák alatt napoztunk. Meg sokszor bementem a vízbe, mert olyan jól hullámzott a tenger! Akkora hullámok csaptak át fölöttem, hogy győztem ugrándozni.
Aztán este kajakozni mentünk. Elenával ketten ültünk egy kajakban és eveztünk a lagúnához. Jó félórás evezés után, ami persze nem ment olyan simán, mert többször is beleeveztem a sövénybe, ami körülvette a kanálist, megérkeztük. A lagúnánál belemártottuk a kezünket, lábunkat a vízbe, és elkezdtünk ragyogni! Ugyanis olyan mikroorganizmusok élnek a lagúna vizében, amelyek képesek a fotoszintézisre, mint a növények, mégis állathoz hasonló tulajdonságaik vannak. Szóval se nem növények, se nem állatok! De nagyon szépen csillogtak-villogtak. Aztán visszaevezve a partra, csináltunk néhány fotót, hogy megörökítsük a sikeres partraszállást! Hazafelé még megálltunk egy italra.

Február 20, péntek
Ma már nem sok minden történt velünk -- várost néztünk, kávézgattunk, élveztük az utolsó napot Puerto Ricó-ban.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Hét nyugis sziget az Adrián

Miután eldöntöttük, milyen számunkra az igazi álomnyaralás, nézzünk körül a csodás adriai lehetőségek között!

2018.3.4.   


Nógrád megye hét csodája

PR-cikk

Bemutatjuk a megye kihagyhatatlan látnivalóit, amiért érdemes idelátogatni.

2018.2.17.    7


Hévíz, ahol a stressz gyógyvízben oldódik

A feltöltődéshez Hévízen a világ legnagyobb termáltavánál mindent megtalál. Relaxáljon a hévízi gyógyvízben, tavirózsák között, az őszi hónapokban is!

2017.10.14.    4


Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.   


Izgalmas kikapcsolódás

Izgalmas kikapcsolódás az egész család számára Pécsváradon!

2015.2.15.    13


Csodák birodalma

Joó Fruzsina

A világ számos csodát tartogat számunkra. Olyan helyek, tájak léteznek, melyek még a képzeletünket is felülmúlják.

2014.8.7.    4


Majdnem tökéletes

Nagy Erika

A tökéletes nem létezik, mondják sokan, és elhiszem nekik.

2014.7.24.    11


Nyári utazási tippek

Mire ügyeljünk, hogy egészségesek maradjunk nyaralás alatt is?

2014.7.11.   


Peru, a titokzatos

Kabók Zita

Miért éppen Peru? Milyen Machu Picchu? Ezekre a kérdésekre is válaszol Adonyi Éva, aki az utat megjárta.

2014.6.20.   


Strasbourgban jártunk (2)

Póda Erzsébet

A történelmi város megcsodálása után utunk az Európa Parlament épületébe vezetett. (A beszámoló második része)

2014.4.25.