Új-mexikói útinapló(2)


Molnár Miriam  2004.9.11. 13:11

New York-i munkatársunk érdekes, személyes hangú útinaplójának második része.

2.nap
A reggel a ház előtti kis teraszon telik olvasással. Michael Cunningham Az otthon a világ végén című könyvét alig bírom letenni. Film is készült belőle, New York-ban már vetítik, de nem akarom előbb látni, mint elolvasom a könyvet. Cunningham írta a remek Órák című könyvet is, amelyből tavaly film is készült.

Telefonálunk az autókölcsönző cégnek is. Elmagyarázzuk, hogy hegyes vidéken egy olyan autó, amely nem bír felkapaszkodni egy enyhe lejtőre, és nem lehet rendesen kormányozni, nem valami praktikus. Megígérik, hogy meg aznap kapunk egy új kocsit.

Dél körül jól bekenjük magunkat napozókrémmel, és sapkával a fejünkön elindulunk a városba. Sokan, akik először járnak ezen a vidéken, nem tudják, hogy lakhelyükhöz képest sokkal magasabban vannak a tengerszint felett. Így a nap sugarai (a károsak is), erősebben hatnak, és az ember gyorsan leég, illetve napszúrást kap, ha nem vigyáz.

A Deli-vel szembeni Apple Tree étteremben ebédelünk, az árak itt alacsonyabbak, az ételek viszont finomabbak, mint a Deli-ben. Ez meglepő, ráadásul a kerthelyiségben kapunk asztalt kis várakozás után. Az idén sok a légy az étterem körül, valószínűleg azért, mert több eső esett, mint tavaly vagy tavalyelőtt.

Képeslapokat vásárolunk a főtéren, ahol egy fiatal nő hűsöl a földön ülve, mellette egy kutya liheg. Nem tudom, vajon kéreget-e, de nem vagyok elég bátor megközelíteni és megkérdezni tőle.
Az itteni emberek amolyan lassú falusi életet élnek. Mindenki ismer mindenkit, főleg a boltosok és művészek ismerik jól egymást. Új-Mexikó állam nem gazdag. A szomszédos Texas-hoz viszonyítva szegénynek mondható, Taos még szegényesebbnek tűnik. Az európai turisták 2001 óta nem nagyon jönnek. Sok bolt bezárt, és nagy meglepetésemre egy csodaszép kis panzió, ahol tavaly két éjszakát töltöttünk, eladásra vár. Nem megy a biznisz, mondják sokan, akikkel találkozunk. Másrészt viszont, amikor a helyi újság ingatlan hirdetéseit böngészem, azt látom, hogy a házak árai emelkednek, és már itt sem olcsó semmi sem Ez arra utal, hogy sok gazdag amerikai költözik ide, a gyönyörű természet miatt. Az álláshirdetések gyatrák: leginkább rosszul fizetett munkára keresnek fizikai munkásokat, valamint tanárokat és masszőröket.

A főtértől kicsit távolabb letelepedünk egy kinti kávézóban, ahol gyorsan meg is írom a képeslapjaimat. A chai (fűszeres tea, én szójatejjel iszom) és a kávé pocsék, de a pincérnő mesél a törött kezéről. Fiatal lány, alig tizennyolc, szenvedélye a lovaglás. Egy vadóc lovat próbált betörni, de végül leesett a lóról, amikor az megijedt egy akadálytól. Több kövér texasi turista telepedik le mellénk, és nagy hanggal beszélgetnek, rendelnek, esznek, isznak, fizetnek és mennek tovább. Elszomorít, hogy az általam idealizált taosiak kénytelenek örülni a sok, általam kiállhatatlannak bélyegzett texasinak, mert nélkülük egyáltalán nem jutnának semmilyen bevételhez. Csak a kocsmák virulnának, mint mifelénk…
Nem messze a kávézótól egy csapzott kinézetű fiatal festő kínálja portékáját.

A képeslapok megírása nehezebb feladatnak bizonyul, mint hittem. Mivel már harmadszor vagyok itt, eszembe jut, hogy már nem emlékszem, kinek milyen képeslapot küldtem tavaly vagy tavalyelőtt. Azt tudom magamról, hogy általában ugyan azok a dolgok tetszenek, és a képeslapkínálat sem változott az eltelt idő alatt. Lehet, hogy minden jó szándékom ellenére ugyan azokat a lapokat küldöm el újra ugyanazoknak az embereknek! De cselekednem kell – majd csak kiderül mi lesz a végeredmény.

A galériák és üzletecskék gyönyörű művészi alkotásokkal vannak tele. A giccses szuvenírboltokat kivéve a Taos-ban élő művészek-- amerikaiak és indiánok -- tehetségük gyümölcseivel látják el a boltokat és galériákat. A Kék Eső (Blue Rain) galéria kimagaslóan szép művészi tárgyakat, szobrokat, képeket, edényeket és homokfestményeket kínál, persze borsos áron. Kedvencem Tamy Garcia, egy indián művésznő bronz szobrai, amelyek több tízezer dollárba kerülnek.

Este a tévé helyi csatornája a városi tanács értekezletet sugározza felvételről. A tanács összetétele szépen tükrözi a városka népességét: spanyolajkúak, fehérek, indiánok, keverékek. Nők és férfiak kb. fele-fele (!) arányban. A vita leginkább a munkanélküliségről és annak kiküszöböléséről folyik.
(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Új-mexikói útinapló(13)

Molnár Miriam

New York-i munkatársunk érdekes útinaplójának befejező része.

2004.11.7.   


Új-mexikói útinapló(12)

Molnár Miriam

„Reggel, mire feltápászkodom, már csak a történetét hallom annak, hogy az egyik ketrecben, hajnali négykor, egy mosómedve ráharapott a csalira.”

2004.11.2.   


Új-mexikói útinapló(11)

Molnár Miriam

"Korán reggel a háztulajdonos az egyik nagy narancssárga halat a tó melletti lépcsőkön találja."

2004.10.31.   


Új-mexikói útinapló(10)

Molnár Miriam

A napló folytatása, amelyben az író a tavacska tisztításával ismerkedik, és dokumentumfilmet néz.

2004.10.26.   


Új-mexikói útinapló(9)

Molnár Miriam

Reggel későn ébredünk, és délig almát szedek a kertben. Az öreg almafa (sárga, piciny nyári almák teremnek rajta) egy tavacska mellett terebélyesedik, és sokszor ijesztgeti a halakat, amikor egy-egy alma a vízben landol.

2004.10.21.   


Új-mexikói útinapló(8)

Molnár Miriam

Az utolsó nap Taos-ban, továbbmegyünk Santa Fé-be...

2004.10.10.   

A rovat további cikkei

Sótlan és/vagy édes (4)

Póda Erzsébet

Vittem magammal egy noteszt, hogy majd abba jegyzetelgetek, pontos útinaplót vezetek, de az idő olyan gyorsan elillant, és annyi minden történt, hogy ott egyetlenegy sort sem tudtam leírni.

2024.11.16.   


Takarítani tudni kell! (3)

Póda Erzsébet

Az alagsori konyhában vidám társaság gyűlt össze, már reggel fél hétkor jókedvű nevetéstől volt hangos.

2024.9.20.   


Astorga (2)

Póda Erzsébet

Az egyik legérdekesebb buszos út vezetett Madridból északra, úticélunk, a Kasztília és León tartománybéli Astorga felé.

2024.9.3.   


Menjünk önkénteskedni! (1)

Póda Erzsébet

Közhelyes megállapítás, de sokszor tapasztalom, hogy a kívánságaink általában valami egészen más módon teljesülnek, mint ahogy azt eredetileg elképzeljük.

2024.8.23.   


Készülhetünk a nyárra

Trópusi úti célok a tökéletes nyárhoz 2024-ben!

2024.3.11.   


Milyen nyaraló-típus vagy?

Ez az egyszerű teszt segít megtudni, milyen nyaraló-típus vagy...

2023.7.13.