A vadászat vége

Oriskó Norbert  2010.11.23. 6:23

Avagy a Vörös Tigris barlangjában...

Brúnó meghívást kapott egy előkelő estélyre, hölgytársával együtt. Merész húzásra szánta el magát: egy nála „szemtelenül” fiatalabb, elbűvölő lányt kért fel arra, hogy „elkísérje”. A lány el is jött – talpig vörösben. Több százan lehettek, jókedv, pompa, pezsgő, tűzijáték – a legszebb az egészben mégis az volt, hogy Brúnó tudta: neki van a legcsodálatosabb partnere!

Egyszerűen nem hagyhatta ki! Másfél hónapos udvarlás után a Vörös Tigris megszelídült. Csodálatos év következett, Brúnó a lány mellett a legszebb filmbéli románcokat élte át, a „Casablancától” kezdve az „Elfújta a szélig”. Csak az „Elemi ösztön” maradt ki. Előbukkantak ugyan konfliktusok, és valószínűleg látták is azokat mindketten, de a pergő élet elsimította mindet. Ám végül jött egy hónap, amikor Brúnó életében először szembesült létfenntartási gondokkal. A romantikára nem szakított időt. És ez hatott. Az együttlétük első évfordulójára még koccintottak, ám nem egész két hét múlva a lány közölte, vége, számára nincs értelme a folytatásnak. Pedig alig több mint egy hónapja még boldogan lubickoltak a tenger hullámaiban! Brúnó próbálta férfiasan és reálisan venni a dolgot: a lány még egyetemista, természetes az is, ha családalapításra vágyik (bár sosem beszéltek korábban erről). Sőt, a megelőző néhány nap kiélezett és feszült telefonos kommunikációja (illetve annak csődje) után még egyfajta csodának is tűnt a forró ölelésekkel teli búcsú, melyre a vasútállomáson került sor. De elindult a vonat, és Brúnó máris érezte, valami olyat veszített el, amiről nem is volt tudomása. Állandóan a könnycseppektől csillogó szempárt látta maga előtt. Sosem látott még hozzá foghatót. Este felhívta, de a telefonon hallottak csak megerősítették a tényt: vége.

„Vissza tudod szerezni?” – kérdezte tőle Roland barátja. „Igen, és csodálatos lesz” – hangzott a válasz. Mire Roland: „Ha azt tartod helyesnek, tedd, de gondolj arra, hogy a köztetek lévő akadályok egyelőre még nem szűntek meg, és így valószínűleg a mostani helyzetet újra átéled majd”.

Brúnó ezen mélyen elgondolkodott...

Néhány hét, és azok a szép tigrisszemek ismét közvetlen közelről és csillogóan tekintettek rá. Pedig gyakorlatilag semmi változás sem történt, ami felülírta volna a válás helyességét és indokoltságát. A korábbi kapcsolatukban ugyan még benne lett volna néhány szép hónapnak a lehetősége, de ha a lány nem lép időben, akkor még a szép emlékek is elmosódtak volna... A sors nem volt hálátlan, és bár „kicsit megkésve”, de a Vörös Tigrissel összehozták az „Elemi ösztönt” is.

Brúnó visszatekintett szakításaira. A korábbi esetekben mindig rögtön tudta, ki lehet a következő. Most nem. És örült minden korábbi szakításának. Ha azok nem lettek volna, akkor nincs a Vörös Tigris sem! A legjobb valamennyi között. És Brúnó nem vágyott új trófeákra. Már ő akart trófea lenni...

És Angelika egykori szavai jutottak az eszébe, és ez lehet akár a mostani
11. tanulság is: „Arra, hogy valakit szeress, egyedül is képesnek kell lenned. Máskülönben az nem is szeretet.”

(Az utolsó fejezet következik)

Hozzászólások

@

Küldés