Gellérthegy – Bálint-napra


Oriskó Norbert  2007.2.14. 10:28

Brúnó és Zsófi kapcsolata „tiltott gyümölcs” volt, mindketten tudták, ha folytatják, előbb-utóbb elveszti édes ízét…

…még akkor is, ha azt mindketten életük legnagyobb szerelmének tartották. Elszánták magukat a szakításra – minden észérv ez mellett szólt. Ám megadták a módját a búcsúnak. Ráadásul Bálint-nap is volt, a gellérthegyi szállodában csendben bontogatták ki az egymástól kapott kis ajándékokat.
-- Ezenkívül neked ajándékozom a Gellérthegyet... — szólt a lány.
Brúnó tudta, Zsófi hogy érti ezt. Azt jelenti, ha bármikor, bárhol a Gellérthegyet látja, akkor ő fog róla az eszébe jutni.
-- Köszönöm, de hadd legyen úgy, hogy közösen adjuk egymásnak – válaszolta.

Az élet ment tovább, külön utakon. Fél év is eltelt már, egyszer csak megcsörrent a telefon Brúnó munkahelyi asztalán. „Most voltam moziban, a film elején képeket mutattak madártávlatból, Budapestről, majd megjelent a Gellérthegy. Összeszorult a szívem, az egész filmből másra nem is emlékszem” – hallotta a telefonkagylóban.

Újabb évek teltek el, nem volt több jelzés. Egy tavaszi napon azonban Brúnó egy kávéház ablakából kitekintve alig akart hinni a szemének: „De hiszen aki ott jön, az ő!”. Már-már felkelt a szélről, ám Zsófi közben odaért ahhoz a helyhez, ahol a fiú autója állt. Ugyanaz az autó, mint amivel a Gellérthegyre is elmentek. Zsófi egy pillanatra megtorpant, megállt, majd enyhén megrántotta a vállát, és továbbment. Brúnó lassan visszaült a helyére.

Eljött a nyár, új szerelmet hozva. Brúnó kedvesével egy zűrös, rohanással teli budapesti napot tudtak maguk mögött. „Vigyél most egy csendes, romantikus helyre” – kérte őt Enikő. A Szabadsághíd lábánál voltak, a fiú felnézett: Gellérthegy! Édes emlékek és keserűség egyszerre keveredtek az agyában: „most megfizetek, és másnak adom ezt a hegyet.”

– Nos, tudsz valami jó helyet? – noszogatta őt Enikő. Brúnó a lány szemébe nézett, és örömteli mosoly suhant át az arcán. „De hiszen nagyon jó így, ahogy van” – gondolta. Majd felnézett a hegyre: „Nekem már nem kell, de maradjon mindörökre az övé!” – mondta magában, majd átkarolta Enikő derekát és elindultak a Margitsziget felé. Úgy érezte, beteljesült az egykori, még Zsófitól hallott ómen: „ha eloltunk egy gyertyát, utána sötétebb lesz, mint mielőtt meggyújtottuk volna”.

2.tanulság: „A szerelemben az örökkévalóság fogalma nagyon relatív. Néha csak pillanatokig tart.”



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

A vadászat vége

Oriskó Norbert

Avagy a Vörös Tigris barlangjában...

2010.11.23.    1


Mi történt volna, ha...?

Oriskó Norbert

„Mi történt volna akkor, ha...?” Az élet szinte minden területén megfogalmazódik ez a kérdés.

2008.6.25.   


Szeretet és bosszú

Oriskó Norbert

Júlia és Brúnó munkahelyi párkapcsolata zavartalan volt, annak ellenére, hogy volt egy „dupla szépséghibája”.

2008.4.10.   


Beszéd vagy hallgatás

Oriskó Norbert

Gimnazista korában Brúnó irigykedett azon társaira, akik oly könnyedén az ujjuk köré csavarták a lányokat.

2008.2.4.   


Dupla vagy semmi?!

Oriskó Norbert

„Én nem szeretem a felmelegített levest. Ami egyszer jó volt, ugyanaz megismételhetetlen”…

2007.12.12.   


Szerelmi sokszög

Oriskó Norbert

Bár Brúnó biztos volt abban, hogy az Angelikával való kapcsolata örökre élete legszebb szerelmi emléke marad, a szakítás mégsem volt gyötrelmes.

2007.5.30.  2   

A rovat további cikkei

Az első mellékút

Oriskó Norbert

A munkahelyi kávézások, ebédek melletti tereferék során számos tabunak számító téma előkerül.

2007.9.16.   


NetLadyk

Oriskó Norbert

Brúnó korunk legnagyobb műszaki vívmányának tartotta a világhálót.

2007.4.13.   


Ecce homo

Oriskó Norbert

Brúnó tudta, élete legnagyobb szerelmének hitt kapcsolatának vége.

2007.3.11.   


Háztűznéző

Oriskó Norbert

Brúnó mellkasa szélesre tágult a büszkeségtől, mikor fia az oltár elé lépett. Remélte, hogy Gáspár „holtomiglan-holtodiglanja” tartósabb lesz, mint az övé volt.

2007.2.3.