Az első mellékút

Oriskó Norbert  2007.9.16. 15:46

A munkahelyi kávézások, ebédek melletti tereferék során számos tabunak számító téma előkerül.

Brúnó is így volt ezzel, nap mint nap három (szintén párkapcsolatokban élő) kolléganőjével járt ebédelni, és olyan dolgokat is megvitattak, amelyeket gyakran az élettársával sem oszt meg az ember. A komoly témákat gyakran váltották egymás ugratásai is, főleg, ha az egykor férfifaló hírében álló Júlia osztotta meg velük bőséges életútja egy-egy epizódjának tapasztalataival.

-- A férfiaknak a szexben az a lényeg, hogy ők eljussanak a csúcsra, aztán már semmi sem érdekli őket, maximum a cigi – mondta egy alkalommal.

-- Ezt csak azért mondod, mert nem voltál még igazi férfival – védte az erősebb nem becsületét Brúnó, és azt hitte, hogy ez csak olyan mondat volt, amely pár perc múlva amúgy is teljes feledésbe merül a később következő mondatok között. Ám Júlia egy szót sem szólt.

A délutáni műszakban Brúnó egy zárt borítékot talált az asztalán. Felbontotta, és Júlia kézírását olvasta. „Ha igazi férfi vagy, ma este várlak a lakásomon”.

Nem volt könnyű helyzet. Brúnó, amióta házasságban élt, csak gondolatban csalta meg a feleségét, igaz, úgy elég sokszor. Júlia messze a legszebb nő volt kolléganői között. „Még egy ilyen esélyem nem lesz” – gondolta. Kitárcsázta felesége telefonszámát, és közölte, ma szolgálati útra megy. Nem volt gyanús, mert ilyenre amúgy is gyakran sor került. Délután „tanulóútra” indult, a könyvesboltban megvásárolta a Vedd el a szupernőt! című könyvet, és azt egy park padjára leülve olvasgatta.

És este át is esett élete első bűnös szeretkezésén. Érdekes módon az évek múltával nem maradt meg benne, hogy milyen is volt, bár valószínűleg nem lehetett csapnivaló, mert az elkövetkező fél évben vagy tucatnyi „szolgálat útja” volt még Júlia miatt. Az egymástól távol töltött évek alatt Júlia szép testének körvonalai is lassan elhomályosodtak Brúnó emlékezetében. Szép lassan „elfújta a szél”. De ami örökre megmaradt, az Júlia vendéglátói szerepe volt. Kivétel nélkül mindig kicsinosítva várta őt, saját főztjével, szépen terített asztallal, gyertyafénnyel, halk zenével és a beszélgetéseik során az örökké rá szegeződő okos, fekete szempárral.

Júlia emléke sokáig rányomta bélyegét Brúnó későbbi kapcsolataira. Ő lett a mérce, és persze felülmúlhatatlan mérce maradt nagyon sokáig. És Brúnó csak évekkel később jött rá, hogy nem a vacsora, a zene, a gyertyafény vagy akár a szeretkezések jelentették Júliát. Azért maradt emlékezetes, mert: – és most ez lenne a

6. tanulság: „Egy kapcsolat akkor válik emlékezetessé, ha legalább az egyik fél a képességeihez mért teljességet nyújtja.”

Hozzászólások

@

Küldés