Beszéd vagy hallgatás
Gimnazista korában Brúnó irigykedett azon társaira, akik oly könnyedén az ujjuk köré csavarták a lányokat.
Egyszer aztán megleste Gergő egyik hódítását (ő volt az osztály legnagyobb nőcsábásza), ahogy néhány sablonos mondat után – melyek főleg az időjárásra vonatkoztak –, egy meglepő kérdéssel fordult leendő „áldozatához”: „Te szereted Munkácsyt? Nekem ő a nagy kedvencem.”. És Gergő meg sem várva a választ, máris regélte Munkácsy életét, munkásságát, szerelmeit. A csajt szemmel láthatóan érdekelte... És fél órával később már kézen fogva sétáltak.
„Ez igen” – gondolta Brúnó, és elhatározta, ezt ő is „gyakorolni” fogja. Persze nem Munkácsyval, hanem Petőfivel, akinek életpályája, költészete gyermekkorától a hobbija. Próbálkozott is, de meg kellett állapítania, hogy mégsem ez a siker kulcsa. De hogy mi is lehet az, csak évekkel később, Klárival való találkozása során sejtette meg.
Egy szakmai konferencián véletlenül kerültek egymás mellé, pontosabban egy asztal mellé az ebédszünetben. Még csak a levest várták, de Brúnó máris megtudta, hogy a nő rajong Mark Chagall képeiért. „Ismeri a Munkácsy-trükköt” – gondolta Brúnó, és hallgatott. (Mást nem is tehetett, mert a festőművészet terén a legnagyobb sikere az volt, amikor Párizsban járva partnernőjét sikerült meggyőznie, hogy a Mona Lisa helyett inkább a Disneyland-et nézzék meg.) Mikor meghozták a levest, Brúnó elnézést kért, mondván, pár percre távoznia kell. Kiment az előcsarnokba és telefonon felhívta a fiát, hogy az internetes Wikipédiából olvassa be neki, amit ott Chagallról írnak. Mikor visszatért, Klári továbbra sem tágított a témától. Ugyan elmondta, hogy szinte lebetegedett, amikor megtudta, hogy elrabolták Edward Munch Sikoly című képét, de aztán ismét Chagall volt a középpontban.
– A volt párom pedig olyan bunkó volt, hogy egy képét sem ismerte! – mondta Klári.
– Ez döbbenetes, hiszen talán senki más alkotásaiban nem jelenik meg olyan ragyogó párosításban a szerelem és az életöröm, mint nála – kontrázott Brúnó immár az internetről „felvértezve”, majd hirtelen hozzátette: – Valószínűleg benned is ez a két érzés dominál, azért szereted őt annyira.
Ez volt az a pillanat, amikor elvágták a beszéd fonalát, és egy szó sem esett többé Chagallról. Klári néhány másodpercnyi szünet után, meghatódott hangon mondta: – Nem dominálnak, hanem csak vágyom rájuk.
Innentől fogva már csak az életéről beszélt, amelyben ugyan voltak nehéz pillanatok is, ám Brúnó úgy gondolta (de nem mondta), ilyesmik mindenkivel előfordulnak. De végig Klári szemébe nézett, és látta annak hálás tekintetét, hogy valaki végre hallgatja.
Amit Kárinál vett észre, Brúnó később több ízben is megtapasztalta.
8. tanulság: „Az úgynevezett tárgyi tudás ugyan hasznos lehet egy-egy társalgásban, de a nők leginkább arra fogékonyak, ha valaki valóban odafigyel a problémáikra.”
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Mi történt volna, ha...?
„Mi történt volna akkor, ha...?” Az élet szinte minden területén megfogalmazódik ez a kérdés.
2008.6.25.
Szeretet és bosszú
Júlia és Brúnó munkahelyi párkapcsolata zavartalan volt, annak ellenére, hogy volt egy „dupla szépséghibája”.
2008.4.10.
Dupla vagy semmi?!
„Én nem szeretem a felmelegített levest. Ami egyszer jó volt, ugyanaz megismételhetetlen”…
2007.12.12.
Szerelmi sokszög
Bár Brúnó biztos volt abban, hogy az Angelikával való kapcsolata örökre élete legszebb szerelmi emléke marad, a szakítás mégsem volt gyötrelmes.
2007.5.30. 2
A rovat további cikkei
Az első mellékút
A munkahelyi kávézások, ebédek melletti tereferék során számos tabunak számító téma előkerül.
2007.9.16.
Gellérthegy – Bálint-napra
Brúnó és Zsófi kapcsolata „tiltott gyümölcs” volt, mindketten tudták, ha folytatják, előbb-utóbb elveszti édes ízét…
2007.2.14.
Háztűznéző
Brúnó mellkasa szélesre tágult a büszkeségtől, mikor fia az oltár elé lépett. Remélte, hogy Gáspár „holtomiglan-holtodiglanja” tartósabb lesz, mint az övé volt.
2007.2.3.