A tanulástervezés nem idő- és energiapocsékolás. Ellenkezőleg: takarékosság mindkettővel.

Kísérletekkel bizonyítható, hogy minden tanulási folyamat bemelegítéssel kezdődik. Az agyunk csak bizonyos idő után lesz igazán fogékony. Ezért is fontos, hogy ne a legnehezebb tárggyal kezdjük a tanulást. Először olyasmit vegyünk elő, ami könnyen megy.

A bemelegítő tevékenység más jellegű is lehet, mint a későbbi feladat. Például az a negyedóra, amelyet a történelemlecke elolvasásával töltünk el, megkönnyíti majd a matematikatanulást. Jó tudni, hogy két megtanulandó anyag annál inkább zavarja egymást, minél több közöttük a hasonlóság. Hiszen minél hasonlóbb a két tanulnivaló, annál közelebbi a megfelelő posztmentális izgalmak agyi szomszédsága is. Két szomszédos folyamat pedig érthetően sokkal jobban zavarja egymást, mint a távoliak. Vagyis egymás után lehetőleg egymástól minél eltérőbb tananyagokkal foglalkozzunk.

Vizsgára készülve célszerű tanulási tervet készíteni. A tanulástervezésnek több előnye is van. Nem felejtünk el semmit, áttekintést szerzünk tennivalóinkról, és pontosan látjuk, hogyan állunk. Amivel elkészültünk, azt kipipáljuk. Ez motiválóan hat.

A motiváció és a teljesítmény összefüggése teljesen egyértelmű: minél erősebb a pozitív motiváció, annál jobb lesz a teljesítmény, legalábbis egy bizonyos szintig. Minél távolabbi a kitűzött cél, annál kisebb a motiváció hatása. Készítsünk tehát rövid távra szóló terveket is! Minél rövidebb időre szól egy-egy terv vagy részletterv, annál valószínűbb, hogy meg is valósítjuk őket.

Az ember nem máról holnapra él, és a diák (legalábbis az értelmesebbje) sem csak egyik napról a másikra tanul. Vizsgákra és dolgozatokra napokkal, sőt hetekkel előre fel kell készülni. Vannak olyan feladatok, amelyekről már előre tudunk, és amelyeket máról holnapra nem is tudnánk elvégezni. Ezek feldolgozását előre be lehet osztani egy meghatározott időtartamra. Lehetőleg egyenlő részekre bontsuk fel az anyagot.

Feltétlenül szükséges messzebre is előrenézni, például egy félévre vagy az egész iskolaévre. A hosszú távra szóló tervezésnek azonban csak akkor van értelme, ha idejében fogunk hozzá. Nagyon sok gyerek tett már hasonló utólagos felismerést: „Bezzeg, ha már az első félévtől többet foglalkoztam volna a matekkal ...” Gondoljunk idejében a nagy feladatokra is, mert ezzel sok izgalmat takaríthatunk meg.