A legfontosabb az önértékelés

Kabók Zita  2013.3.13. 5:15

Beszélgetés Hoffmann Anitával, aki nemrég mellplasztikai műtétre vállalkozott.

Hoffmann Anita (30) nem kis elszántsággal indult pár éve külföldre. Határozottan küzdött a céljaiért. Elsőként azért, hogy irodai munkát szerezzen. Még az sem tántorította el, hogy két évig mellékhelyiségeket kellett takarítania. Jelenleg nagyszerű munkája van Angliában, nemrég valósította meg régi álmát, és máris újakat szövöget magának.

A mellplasztika az egyike volt annak, amiért külföldre jöttél?

Semmiképpen nem ezért jöttem ki. A mellplasztika már tizenöt éve az álmom. Anglia pedig a lehetőségeket jelentette számomra, minden szempontból. Az egész tinédzserkoromban kezdődött, amikor tudatosítottam, hogy a domborulataim messze elmaradnak a környezetemben élő lányokétól. Sok negatív fiatalkori élményem van ezzel kapcsolatban. Szerencsére a párkapcsolataimban ez nem volt probléma, soha nem éreztették velem, hogy nagyobb mellekkel jobban tetszenék. Tulajdonképpen elégedett voltam az alakommal, de a mellplasztika utáni vágy mindig bennem élt, és most úgy érzem, kerekebb és jobb lett az életem.

Hogyan alakult a sorsod Angliában?

Teljesen naiv emberként érkeztem ide, nem is tudtam, hogy pontosan mit akarok csinálni. A barátommal együtt két évbe tellett, mire elértük, hogy jó munkánk legyen, és le tudjunk telepedni. A jelenlegi munkám megszerzése után mindig új céljaim lettek: először házat, aztán autót, majd egy tetoválást szerettem volna, ami számomra sokat jelent, hiszen az is egy maradandó dolog. Ehhez szoktam hasonlítani a mellplasztikát is, ha valaki megkérdezi tőlem, miért nagyobbíttattam meg a melleimet. Sok ismerősöm tette fel ugyanazt a kérdést: Hát már te is? De miért? Aztán, amikor elmondom a múltbéli élményeimet, megértenek. Ez egy sokáig érlelődő döntés volt az életemben, és kizárólag saját magam miatt vállalkoztam rá.

Hogyan találtad meg a megfelelő klinikát?

A fő kérdés először az volt, melyik országban? Magyarországon vagy Angliában? Kényelmesebb lett volna Angliában, mivel itt élünk. Több konzultáción is részt vettem, de nagyot csalódtam. Általában igen rövid ideig tartottak, az orvosról semmit nem tudtam meg, például hogy hol végzett, hol praktizál. Tehát nem kaptam meg azokat az információkat, amelyek alapján kiválaszthattam volna magamnak a megfelelő orvost. Információs csomagokkal bőven elláttak az asszisztensek, de azok is csak általános adatokat tartalmaztak, amelyek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy dönteni tudjak. Számomra nagyon fontos volt, hogy az orvos szakmailag jó hírű legyen. Angliában a személyiségi jogok védelme miatt az orvosok munkáiról még fotókat sem láthattam, ami szintén megnehezítette a döntésemet. Az orvos ízléséről is tudni akartam, de ez sem sikerült megtapasztalnom. Magyarországon a legtöbb orvos honlapján nagyon sok felvétel található. Végül rátaláltam egy kiváló magyar plasztikai sebész weboldalára, ahol minden részletesen le volt írva, fényképekkel dokumentálva. Tavaly novemberben elutaztam hozzá egy konzultációra, és másfél órát tölthettem vele. Elégedett voltam, és bár Magyarországon ő a legdrágább, végül őt választottam.

Elmondanád, miből állt a konzultáció?

Először az orvos pontos méretet vett. Ez azért fontos, hogy meg tudják állapítani, mekkora alakítást tudnak elvállalni. Sokan azt mondják, ez ránézésre is megállapítható, azonban, ha nagyobb méretet kívánunk, mint amekkorát a testfelépítésünk megenged, annak súlyos egészségügyi következményei lehetnek. (Nagyon nagy mellek egy vékony lánynak, mint amilyen vagyok, rendkívül veszélyesek.) Végül egy táblázat alapján meghatározták számomra az implantátum maximális méretét. Az általam választott orvos az implantátumot a hónaljon keresztül helyezi be, ami veszélyesebb, mint a mell alatti operáció, viszont kevésbé látható a heg. A műtétet a sebész endoszkóppal végzi, ami nagyon ritka. Többféle implantátum létezik. Az általam választott felszínének érdesnek kell lennie, hogy megtapadjon a megadott helyen, mivel, ha sima, akkor nem tud rögzülni. Sok orvos, aki hónaljból rakja be az implantátumot, sima felületűt használ, mivel azt könnyebb behelyezni.

Te a lehető legnagyobb méretet választottad?

Mivel mellnagyobbítást szerettem volna, nyilván az mellett döntöttem. Az orvosom a 300 vagy 320 köbcentis implantátumra vállalkozott, de a végső méret műtét közben dől el. Végül sikerült a 320 köbcentiset behelyezni.

Mi volt a legfélelmetesebb pillanat az operáció után, vagy a felépülés alatt?

Már a műtét utáni napon kiengedtek a kórházból, és az első pár nap bizony nagyon nehéz volt. A fájdalom teljesen elvette az energiámat. Rettentően fájt a hátam, mivel a testtartásommal egyébként is problémám van, a műtét utáni plusz súly megtette a magáét. Az első hetekben csak a hátamon volt szabad aludni. Iszonyatosan fájt, egyedül nem tudtam felülni sem a fájdalomtól. A vérelvezető zacskók is lógtak belőlem, ami miatt sokszor enni sem tudtam, olyan gusztustalan volt. Ezt egyébként figyelni is kellett, mert a vákuumos zacskó kiszívja a szervezetből a felesleges dolgokat, és vigyáznom kellett, hogy a vákuum nehogy elillanjon. Egyszer be is pánikoltam. A fájdalom egy hétig is eltartott, bár az első három nap után már nem olyan erősen. Ez idő alatt nem tudtam aludni, még altatóval sem. Eléggé kiborultam, de aztán szerencsére túlestem a kritikus ponton.

Mennyiben változtatta meg az életedet a mellplasztika? Sportolhatsz, mozoghatsz ugyanúgy, mint azelőtt?

Az orvos utasításait betartom. A sportolásra különböző fokozatokat írt elő. Például, miután a csöveket kiszedték, már futhattam volna, mert az az alsó testet terheli. Három héttel a műtét után kezdtem újra tornázni, egyelőre csak gyorsgyaloglást végzek. Másfél hónappal a műtét után veszik le a speciális melltartót, utána már mást is sportolhatok. Az orvos a súlyzózást nem ajánlja, főleg a felsőtest terhelését, mivel az implantátum a mellizom alatt van. Ha elkezdenék a mellizomra dolgozni, az tokosodáshoz vezethet. A tok kialakulása egyébként teljesen normális, mert a testünk minden idegen anyag körül ezt alakítja ki, ezzel teszi testbaráttá. Ha viszont elkezdenék mellizomra erősíteni, a tokra rászűkülne az implantátum, ami a tokzsugorodását okozhatja. A hasizom gyakorlatokkal is vigyázni kell, mert akkor is használatos a mellizom.

A testi tökéletességhez nem automatikusan párosul a lelki egyensúly.

A testemmel már műtét előtt is meg voltam elégedve, az élettársam is. Tehát ebből a szempontból nincs az életemben változás, ő is ugyanúgy viszonyul hozzám, mint azelőtt. A saját szememben látom a változást, ahányszor a tükörbe nézek. Csak mosolyogni tudok, és ez nagyon jó érzés. Nagyon örülök, hogy vállalkoztam erre a műtétre.

Van még olyan testrészed, amivel nem vagy megelégedve? Nem érzed úgy, hogy miután bevállaltál egy komoly műtétet, újra a kés alá veted majd magad?

Nem, és ezt komolyan mondom. A testem minden részét tudom formálni tornával, csak a mellem volt, amit nem tudtam. Szerintem, aki például zsírleszívásra megy, az a lustaság jele, mert rendes tornával az is legyőzhető. Miután tudom, mennyi fájdalommal jár, és már olyanok a melleim, mint amilyenekre mindig is vágytam, még egyszer nem kívánok kés alá feküdni.

Pár éve blogot vezetsz, melyen nyíltan megírod a tapasztalataidat és a nem hagyományos véleményedet. A látogatottsága nemrég elérte a százezres számot, ami arra is bizonyíték, hogy az embereket igenis érdekli a másképpen gondolkodás. Azonban sok agresszív kritikával is támadnak. Szerinted miért?

Az emberek sokszor féltékenyek vagy irigyek, azért támadják a sikeres vagy másként gondolkodókat. Átlagos emberként jöttem Angliába, diploma, nyelvvizsga nélkül, és elértem egy olyan életszínvonalat, amire sokan nem képesek. Erről vezetem a naplómat, amit megosztok a külvilággal. A műtétemről is sokat írtam, nagy visszhangot keltett.

Mik a jövőbeni terveid?

Még hosszabb ideig Angliában szeretnék maradni, az élettársammal együtt. Az angol időjárás viszont nem a legkedvezőbb, ezért lehet, hogy ha majd megtehetjük, egy melegebb éghajlatú országba költözünk.

Mit tanácsolnál azoknak a nőknek, akik nincsenek megelégedve a testükkel? Szerinted mindig a kés a megoldás?

Egyáltalán nem. A legfontosabb a helyes önértékelés. Egy plasztikai beavatkozás csak akkor okoz elégedettséget, ha előtte is harmóniában vagyunk a testünkkel és a lelkünkkel. Az is fontos, hogy olyan emberrel kössük össze az életünket, aki önmagunk miatt szeret.


Anita kiváló példa arra, hogy nem kell feltétlenül a tömegbe vegyülnünk. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját útját járja, és azzal foglalkozzon, ami őt boldoggá teszi. Legyünk önmagunk, ne féljünk belevágni abba, amiről mindig is álmodtunk! A céljaink, a sikereink, kudarcaink, csakúgy, mint a testünk, a miénk. Mindenki saját maga érzi a testi vagy lelki fájdalmát, mi magunk vállaljuk a kockázatot, ismerjük a határainkat. Ne várjuk azonban, hogy minden problémánk megoldódik majd testünk hibáinak a befoltozásával!


(Fotók a riportalany archívumából, lent: műtét előtt és után)

Hozzászólások

@

Küldés