Kezemben az ecset

Kucsora Zsolt  2022.9.5. 14:09

Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.

Valamikor réges-régen a lakszakállasi pizzériánkba pincérnőnek jelentkezett egy kedves ifjú hölgy. Ételt és italt felszolgálva segítette étteremtulajdonosunk munkáját, mosolygós arccal hordta a tányérokat, csapolta a sört a betérőknek. Bár sokat beszélgettünk a rendelések között, soha nem esett szó arról, hogy neki bizony művészi beállítottsága is van. Nagyon meglepődtem, ugyanakkor megörültem, amikor is nemrég az egyik platformon megláttam a gyönyörű szép festményeit, amelyek engem teljesen lenyűgöztek.


Évek hosszú sora telt el a fentebb említett sorok óta. Már a pizzéria sem működik, te pedig édesanya lettél. Nem tudtam, hogy szeretsz festeni. Miért nem mondtad? Vagy akkor még nem készítettél képeket?

Szép emlékeim vannak arról az időszakról, szerettem a pizzériában dolgozni, az volt az első munkahelyem az iskola mellett. Akkor még igazából én sem tudtam róla, hogy szeretek festeni. Nem is próbáltam egészen 2020 márciusáig. Párommal (aki azóta már a férjem) dolgozgattunk, éltük a megszokott mindennapokat, az elfoglaltság mellett nem tevékenykedtem a művészetben. Aztán amikor eluralkodott a világon a kovid, jöttek a lezárások, s mivel mindketten külföldön dolgoztunk, otthon kellett maradnunk. Pár nap bezártság után megláttam, hogy van otthon tempera, és megjött a kedvem a festéshez. Az első képemet vászon hiányában egy gipszkarton darabkájára kezdtem el felvinni, ami a világűrt ábrázolta. Magam is meglepődtem: úgy éreztem, minden gondolatom megszűnik, teljesen kikapcsolódtam. A férjemnek nagyon tetszett, odáig volt érte. Annyira, hogy azt tanácsolta, fessek még valami mást is, sőt később vásznakat, ecseteket és minden hozzávalót beszerzett nekem. Nagyon örültem, hogy támogat, és hogy találtam egy hobbit, amit ennyire élvezek.


Hogyan telnek most a mindennapjaid?

Azóta sokat változott az életünk, összeházasodtunk és született egy csodálatos kisfiunk. Bár most teljesen az anyaságra összpontosítok, azért itt-ott becsempészem közbe a festést is. Például a kisfiam szobájának falára erdei állatokat kreáltam, és egy játékládát is készítettem neki.

Részt vettél valamilyen tanfolyamon azóta?

Nem tanultam, biztosan nagyon sok hibát is vétek. Jelenleg csak azt érzem, ha elkap az ihlet, azt ki kell festenem magamból, és ez nagyon jó érzés itt belül. Minden képemben kicsit benne van az akkori hangulatom, érzéseim.


A családban van hasonló művészlélek?

Nem tudok róla, hogy bárki is foglalkozna ilyesmivel, de örömmel fogadják a festményeimet, már sokukat megajándékoztam egy-egy képpel.

Mikor jön az ihlet? Korán reggel? Esetleg este?

Inkább este jön, mikor már minden feladatomat elvégeztem, miután elcsendesedik a ház.

Mi volt eddig a legnagyobb sikerélményed?

Az, hogy látom, a férjemnek mennyire tetszenek a képeim, és hogy mennyire támogat ebben is. Ezenkívül pedig annak is örülök, hogy már ez a harmadik cikk, amit rólam és a festményeimről írnak… Sose gondoltam volna.

Hozzászólások

@

Küldés