A rák kezelésének szelíd gyógymódjai (1)

Dr. Tóth Erzsébet orvos  2011.6.20. 4:11

A rákbetegséget az emberiség nagyon régóta ismeri.

A különböző korokból származó orvosi megfigyelések is beszámolnak róla. Már Hippokratész is megemlíti a munkáiban. Korábban azonban nagyon ritka betegségnek számított. Mára viszont a daganatos betegségek száma aggasztó mértéket öltött. A statisztikák szerint a civilizált országokban az évi elhalálozások egynegyedét rákbetegség okozza. A leggyakoribb előfordulású a tüdőrák, de a mell- illetve prosztatarák is gyakori. Szinte mindenki szembesül ezzel a betegséggel, a családja vagy az ismerősei révén, melynek lefolyása gyakran rendkívül gyors. Talán azért is, mert akinél rákos betegséget állapítanak meg, hajlamos azonnal minden reményt feladni.

Pedig a rák szó nagyon sokféle megbetegedést takar – a gyógymódok sokfélesége a betegség sokoldalúságát tükrözi.

Gyakorta kerül szóba a hagyományos orvoslásban alkalmazott módszerek káros hatása a szervezetre. Ezekről sokunknak a kemoterápia, a hajhullás, a szervezet végsőkig való terhelése jut eszébe. Pedig vannak ennél jóval szelídebb, természetes gyógymódok is, melyeknek személyre szabott, óvatos alkalmazása nagyon szép eredményeket hozhat. Mint már említettük, a rák megnevezés nagyon sokféle betegséget takar. Ezeknek valójában csak egy közös vonásuk van: minden esetben daganat képződik a szervezetben. Ez úgy történhet meg, hogy a sejtosztódás szabályozásába hiba csúszik. Az egészséges sejt csak akkor szaporodik, ha elhalt sejteket kell pótolni, vagy egy növekedési folyamat áll fenn. A rákos sejtek viszont indokolatlanul szaporodnak, semmilyen feladatot nem látnak el a szervezetben, egyszerűen csak felhalmozódnak. A felhalmozódott sejtekből jön létre a daganat. Ez a daganat nem mindig rosszindulatú. A jóindulatú daganat könnyen eltávolítható, és a beavatkozás nem mindig szükséges. A szervezet együtt tud élni az ilyen daganattal, melynek sejtjei nem vándorolnak át a többi szervre, nem veszélyeztetik azokat. Az eltávolítás akkor indokolt, ha a jóindulatú daganat elhelyezkedéséből adódóan meggátolja az adott szerv helyes működését. A rosszindulatú daganatot azonban kóros sejtek alkotják, melyek szédületes sebességgel szaporodnak. Ha nem távolítjuk el a szervezetből, a kóros sejtek a többi szervet is megtámadják, a vér- és nyirokáramlás révén a test bármelyik részébe eljutnak.

A rákbetegség főként a civilizált országokban van jelen. Olyan kultúrákban, ahol az emberek nagyobb összhangban élnek a természettel, kevesebb mesterséges hatásnak vannak kitéve, jóval alacsonyabb mértékben fordul elő. A betegség legfőbb rizikófaktorai, amint már korábban is említettük, a rákkeltő anyagok bejutása a szervezetbe, és az immunrendszer gyengesége. Minden ember szervezete tartalmaz rendellenes sejteket. Ezek felismerése és megsemmisítése az immunrendszer feladata. Ha jó állapotban van, könnyedén teljesíti a feladatát, és sokkal kisebb az esély arra, hogy a rendellenes sejtek elszaporodjanak, daganatot képezzenek. Ha viszont az immunrendszer gyenge, nem ismeri fel őket, nem gátolja meg szaporodásukat, kialakul a daganat. Az életkort is besorolhatjuk a rizikófaktorok közé, mivel az idős szervezet már nem tudja olyan jól szabályozni a sejtszaporodást. Valamint azt a körülményt is, hogy ha a felmenőink között sok volt a rákbeteg, ez a mi öröklődő hajlamunkat is növeli erre a betegségre.

Jó hír, hogy a négy rizikófaktor közül az első kettőt némi odafigyeléssel kordában tudjuk tartani. Ugyan az életkorunkat és felmenőinket nem mi választjuk, a betegség általában mind a négy rizikófaktor jelenlétében alakul ki. Ha kerüljük a rákkeltő anyagokat, és igyekszünk megerősíteni immunrendszerünket, elmondhatjuk, hogy nagyon sokat tettünk a rák megelőzése érdekében.

Mint minden betegség, a rák szempontjából is nagyon fontos a korai felismerés. Korai stádiumban a daganatos betegség ugyanis jól kezelhető, mi több, elkerülhetők a drasztikus beavatkozások, és azok negatív hatásai a páciens egészségügyi és lelki egyensúlyára.

A diagnosztizálásnak többféle módja van. A hagyományos orvoslásban a leghasználatosabb a röntgen- és citológiai vizsgálat, valamint a biopszia – melynek során kiemelnek egy pici darabot a feltételezhetően beteg szövetből, és kivizsgálják azt. Közismert a marker-vizsgálat is, melynek során a daganat által kibocsátott anyagok szintjét mérik a vérben. A legérdekesebb eljárás a mágneses rezonancia. Ez teljesen fájdalommentes, és a mágneses mezők segítségével az egész szervezet állapota feltérképezhető, káros mellékhatások nélkül. Ez utóbbi, a röntgennel szemben, óriási előnnyel rendelkezik.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés