Az ember társas lény

Póda Erzsébet  2007.8.12. 20:20

Barátnőim szerint férfi nélkül nem élet az élet.

Barátnőmmel, Ágival, születésnapja lévén, kirúgtunk a hámból, és egy puccos étterembe mentünk. Aperitifként pezsgőt ittunk, ő tengeri herkentyűket evett, én maradtam az olasz tésztánál. Közben nézegettük a magas pincéreket, meg az egyedül vacsorázó férfiakat. Ági ugyanis nemrég vált el, s mivel exférjének egykettőre akadt új barátnője (sőt már a másodikat fogyasztja), úgy gondolja, neki is feltétlenül találnia kell egy pasit maga mellé. Tehát minden potenciális leendő partnert jól megnéz magának, és megjegyzéseit a fülembe súgja: -- Ez tetszik… Ez nem tetszik. Ah, ezt ismerem, ez nős. Szóba se jöhet! Az is nős, pedig tetszik. Bár… Egy éve nincs senkim, csak futó kalandjaim, már nem bírom tovább! Hát nincs a világon egy rendes férfi?! Pedig de jó lenne, ha esténként várhatnék valakit! Kényeztetném: jókat főznék neki, aztán vacsora után leülnénk a kandalló elé, és vörösbort iszogatnánk. Én hozzábújnék, ő átkarolna. Beszélgetnénk, aztán… Jaj, olyan boldogtalan vagyok!

Kérdésemre, hogy a kandalló előtti borozgatást vajon miért nem gyakorolta az exével, azt válaszolta: mert nem lehetett, ő nem volt ilyen típus. Máris tolult ajkaimra a következő kérdés: honnan a garancia, hogy a következő férfi más lesz? Barátnőm szúrósan nézett rám. Jobbnak láttam, ha nem firtatom tovább.

Hazafelé menet, azért felvetettem, talán nem kéne ilyen görcsösen pasit keresnie. Talán hasznos lenne egy kis szünet. Hiszen nem hajtja semmi: jól fizető állása, tágas lakása, saját kocsija van. A gyerekei jó tanulók, panaszra igazán semmi oka. Ági jó, hogy meg nem sértődött.
Ingerülten vágta a választ: -- Te ezt nem értheted!

Évi barátnőm orvos. Elvált, mert nem akart szerelmi háromszögben élni. Magánrendelője van, szép számú pacientúrája, háza, autója. Rendes, szelíd gyermekét egyedül neveli. Évi bánatos. Erős, okos, ügyes, megértő, romantikus, támaszt nyújtó, hűséges és monogám férfira vágyik. Pedig mondtam neki, hogy ilyet csak a mesében talál. Ő azonban ragaszkodik az elképzeléséhez: izmos karú férfihoz, aki átkarolja és megvédi őt a külvilág sérelmeitől. Volt is néhány kapcsolata – egytől-egyig kudarccal végződő. Pedig mindannyiszor izgatottan hívott: most találta meg az igazit! Az egyik erős volt és bátor, de ivott. A másik romantikus, de nem monogám. A harmadik ügyes, támaszt nyújtó, de nem hűséges. Heti rendszeres kávézásaink fő témája továbbra is: a férfi. Évi szenved, és végtelenül boldogtalan, mert nincs társa. Minden egyéb vágya eltörpül emellett az egy mellett. Próbáltam vigasztalni többször is. Felsoroltam, mi mindent sikerült már elérnie az életében önerőből. Rossz módszert választottam.
Évi mindannyiszor haragosan félbeszakít: -- Te ezt nem értheted!

Borcsa barátnőmmel egyre ritkábban találkozom. Valószínűleg saját kudarcérzésem miatt. Borcsát évek óta veri a férje. Megpróbáltam már mindent. Beszéltem a fejével. Beszéltem a férjével. És beszéltem pszichológus barátnőmmel is. Borcsát elláttam szakirodalommal. Felvilágosító előadásokat tartottam neki, melyben felvázoltam, milyen szép az élet, ha nem fenyítik, nem fojtogatják, és nem zsarolják az ember lányát. Bemutattam őt egy aktivistának, aki a nők elleni erőszak szakértője. Magamnál altattam. Borcsa azonban két nap múlva hazament. Felkerestem, és kissé zaklatottan vontam kérdőre, miért nem szabadul meg a vadállat férjétől.
Borcsa mérgesen utasított el: -- Te ezt nem értheted!

Sokáig törtem a fejem, vajon miért nem értem én ezeket a dolgokat? Miért nem érthetem?
-- Na, ja! – világosított fel a negyedik barátnőm. -- Azért van ez így, mert az ember társas lény…

Hozzászólások

@

Küldés