Ki ne mondd!


Sábitz Katalin  2008.4.14. 7:26

Vajon tényleg jó, ha mindig azt mondjuk, amit szeretnénk?

„Úgy horkolsz, öregem, hogy már süket vagyok a bal fülemre!”
Bizony, harminc együtt töltött év után az ember ne számítson túl sok szerelmes füllentésre. Az óvatos körülírásoknak ekkor már nincs sok értelme. Mindketten rég belátják már: a legcélravezetőbb az egyenes beszéd.

„Nézd, ezt a fürdőruhát tegnap vettem. Na, hogy áll?”– kérdezi a nő a legjobb barátnőjét.
„Hát, én a helyedben egyrészest választottam volna. Vagy úgy gondoltad, nyárig belefogysz?”
Vajon a barátság nem sínyli meg az effajta igazmondást?

„Ez a munka teljes embert kíván, olyat, aki a nap bármely órájában rendelkezésre áll. Remélhetőleg ön mögött nincs családi háttér, mert nem tudnánk rá tekintettel lenni.”
„Az igazat megvallva, van két gyermekem, és a férjemmel nagycsaládot szeretnénk.”

Aligha fogja ez a pályázó elnyerni az állást.

„Elég volt! Mindjárt fél hét! Nem vagyok hajlandó tovább túlórázni magának! Ezt a levelet már írja meg egyedül!”
Micike talán jobban tette volna, ha lapít. Biztosra veszem, hogy másnap már nem kell bemennie…

„Úgy szeretem édesapámat, mint az emberek a sót!” – mondta a királynak a legkisebbik leánya. S hogy mi lett vele? Apja száműzte az országból, mert vérig sértette a közönséges hasonlat. Pedig ha jobban belegondolunk – és a meséből is kiderül –, só nélkül nem lehet élni.

„Jé, meztelen a király!”– kiáltott fel a tömegből egy gyerekhang. Senkinek nem volt mersze ezt kimondani, csak egy csepp gyereknek. Felnőttek százainak nyitotta fel ezzel a szemét. Vajon ma hányan vagyunk nevetségesen pucérak, mert senki sincs, aki a szemünkbe mondaná?

Lám csak, vágyunk rá, hogy az emberek őszinték legyenek velünk, mégis tartunk tőle, és nehezen viseljük el. Vajon tényleg az a jó, ha a barátnő, a társ, a főnök, az alkalmazott mindig azt mondja, amit hallani szeretnénk?



Hozzászólások

egy sokat tapasztalt nevelő,aki még hisz az őszinteségben, 14. 04. 2008 16:27:05 "Mondj igazat, és betörik a fejed!"
Kezdő pedagógusként egy túlkoros, magatartás zavaros gyerekekben bővelkedő közösségbe kerültem.Minden nap csupa kudarc, minden kísérletem visszájára fordult, a kijelölt anyaggal nem haladhattunk,a gátlástalan vezéregyéniségek céltáblája lettem.Kajánul figyelték a gyerekek, meddig bírom a komisz tréfáikat elviselni.A kollégák magamra hagytak, örültek, hogy nem az ő gondjuk mindez.Kudarc megint.Csak később tudtam meg, hogy a sokadik nevelő voltam már, az elődeim sorra feladták.Nagy lépésre szántam el magam: szülőértekezlet a megoldás!Őszinte segítségkérés,a problémák közös feltárásával! Ó, én naív! Senki sem hitt nekem.Az ő gyerekeik "ilyesmire" nem képesek,sőt otthon ,akár az angyalok! Megbuktam a szülők előtt. Ezek után a főnököm is engem kezdett hibáztatni, végül alkalmatlannak vélt, miután őszintén beszéltem előtte arról, amikkel a gyerekek naponta keserítettek.Megtiltott bármilyen büntetésformát, kritizált minden módszert, amit kipróbáltam. Belebetegedtem, végül felmondtam én is...
    
Sorstárs, 20. 04. 2008 13:15:50 Re:
Kedves pedagógus! Sajnos ilyen történetektől hemzseg az élet... Tökéletesen megértem Önt, mert én is belekeveredtem már hasonló esetekbe, nem is egyszer. Nem tudom, hogy lehet ez ellen harcolni, talán sehogy. Üdvözltettel: egy sorstársa
@


Kapcsolódó cikkek

Döntés

Puha Andrea

Mikor kell igazat mondanunk, s mikor kell hazudnunk?

2008.4.30.   


Ámításaink

Póda Erzsébet

Nap, mint nap tapasztalhatjuk, manapság nem divat az őszinteség. De lehet, hogy nem volt az sohasem.

2008.4.24.  3   


Nyereség, veszteség

Lantódy Andrea

Születésünkkel az emberi kapcsolatok szövevényes hálózatába kerülünk.

2008.4.24.   


Dilemma

Póda Erzsébet

Borbála nagy szakértője annak, hogyan kell a titkokat kiszedni az emberekből.

2008.4.20.   


Az igazság ára

Nagy Erika

Sokarcú világban élünk. Az álarc a porba hull, majd újra felkerül.

2008.4.19.   


Megéri az őszinteség?

Saloňová Andrea

A gyermekeimet mindig őszinteségre, igazmondásra tanítottam.

2008.4.16.  1   

A rovat további cikkei

A kapcsolat fokmérője

Vég Erzsébet

Alapvetően csacsogós vagyok. Beszélek, ha kell, ha nem. Elmesélem a jót és a rosszat, a vártat, a tervezettet és azt is, ami már megtörtént.

2008.4.11.