A döntés joga a nőké!!!

Bernád Emese 2007.10.17. 15:31

Nem illik ilyen húsbavágó témával viccelni, de egyszerűen képtelen vagyok kihagyni Hofit…

…aki az abortusz ellen tiltakozó lengyel apácákról szóló hírt ekképpen kommentálta: „Igazuk van, tartsák meg!” És hogy a papok se maradjanak ki a szórásból: „Neked könnyű: hazamész és ott a persely.”

Két rövidke mondat, amiben benne foglaltatik a lényeg. Hogy mindig azoknak a legnagyobb a szájuk, akiknek a legkevesebb közük van a dologhoz! Nem nekik kell felnevelniük, gondozniuk, etetniük, ruházniuk, iskolázniuk (és még sorolhatnám) a megszületendő gyereket. Hangsúlyozom: én nem vitatom az egyház társadalmilag nagyon hasznos karitatív tevékenységét. DE! Ne tiltson, ne fenyegessen elkárhozással, hanem mutasson utat, segítsen meghozni a számomra -- és nem okvetlenül a vallási dogmáknak megfelelő -- helyes döntést és támogasson ebben, akár egyetért vele, akár nem. Ne ítéljen el olyan dolgokat, amelyekhez nem nagyon ért. A papokat és apácákat ritkán teszik ki az utcára munkahelyükről, általában nincs gondjuk az albérlettel, a közüzemi számlákkal, nem kell azzal szembesülniük, hogy kiskorú gyermekeik miatt az elhelyezkedési esélyeik a nullával egyenlők, nem keseríti meg életüket egy összeférhetetlen, családját terrorizáló élettárs.

Oldalakon keresztül sorolhatnám mindazokat az indokokat, amelyek a nőket abortuszra kényszeríti. És az teljesen mellékes, hogy ezek az indokok valósak-e, avagy nem! A saját életét joga van mindenkinek úgy élnie, ahogy ő a legjobbnak véli. Ha valaki a karrierje miatt vagy kényelemből nem akar gyereket, senkinek sincs joga ezért elítélni őt. DE! Ő is tisztelje mások döntését! Másoktól se vitassa el a szabad választás lehetőségét!

Mert bár az egyház elsőbbsége az abortusz ellenzése terén elvitathatatlan, az én „kedvenceim” a sokat (szerelmet és abortuszt is) meg- és átélt hölgyek, akik ifjúkori botlásaikat levezeklendő (és megérezvén a megtisztulás kényszerét), felcsapnak az abortusz elleni keresztes háború lovagináivá. Minden elképzelhető fórumon tiltakoznak az abortuszt és a művi sterilizálást megkönnyítő törvények ellen, elrontott magánéletükkel, lelki vívódásaikkal példálózva. Ami önmagában még nem is lenne baj. Helyesen teszik, ha elmesélik választási kényszereiket, botlásaikat, vergődésüket, döntéseik keserű vagy éppen szerencsés következményeit. De ne tiltsanak semmit! Könnyű belerúgni abba, akit előzőleg már a földre döntöttek. A döntéskényszerben vergődő nőknek nem egy újabb rúgásra, nem teológiai elméletekre van szükségük, hanem SEGÍTSÉGRE, ÚTMUTATÁSRA. Mennyivel többet ér egy bizalmas beszélgetés olyan emberrel, aki már maga is átélte ezt a döntéskényszert, mint Isten nevével való példálózás. Ez már a középkorban sem vált be, pedig akkor még halálosan komoly következményei voltak!

Végezetül ne hagyjuk ki a teremtés koronáját se. Mert bizony az abortusz rögös útját végigkíséri a férfi. Mint a baj okozója, és mint döntőbíró. Az emberiség rövidke történelme folyamán se szeri, se száma a bajba került, megejtett, elcsábított, megerőszakolt lányoknak, akik felett aztán a férfinép ugyanolyan kéjesen mondott vészjóslóbbnál vészjóslóbb ítéletet, mint amekkora kéjjel ügyködött az elcsábításukon. Aztán mosták kezeiket. A bűnös nők pedig az idők végezetéig szenvedhettek. Mint Bulgakov Fridája, aki egy kávéházban volt pincérlány. Egyszer a gazda behívta a kamrába, és kilenc hónappal azután a lány fiút szült. A fiúcskát kivitte az erdőre, a szájába gyömöszölte a zsebkendőjét, aztán elásta a földbe. A bíróságon azzal védekezett, hogy nem volt mivel etetnie a gyereket.

„-- És hol a kávéház tulajdonosa? – kérdezte Margarita. Ekkor a lábánál hirtelen közbekotyogott a kandúr: -- Már engedje meg, királynőm, hadd kérdezzem meg: mi köze ehhez a tulajnak? Elvégre nem ő fojtotta meg a gyereket az erdőben!”

Hát igen, ez a szomorú valóság. Mert legyen az abortusz akár legális, akár illegális, a lelki terhet a nők cipelik. A férfiak pedig mossák kezüket (tisztelet a kivételnek!)…