A sárga démon

Csepy Enikő 2012.4.6. 5:46

Nincs olyan ember e kerek világon, akit nem kerített volna már hatalmába ez a bizonyos szörnyeteg, legalább egyszer.

Sőt, ha már egyszer megtámadott, folyamatosan visszatérő „társként“ tekinthetünk rá. Rátarti „élettársunk“ minden utunkon elkísér, nem hagy nyugtot nekünk. Mindig akkor bukkan elő, amikor a legkevésbé kívánjuk társaságát, s mindig akkor kavar fel bennünket, amikor arra a legkevésbé sincs szükségünk. Valószínűleg már rájöttünk, kiről, vagy inkább miről van szó.

Természetesen az Irigység Démonáról.

Női érzelmi készletünk kifogyhatatlan: végtelen számú eszköze van. Nem is értem néha (még így nőként se), hogyan is tudunk így, ennyi érzéssel és érzelemmel feltöltve létezni. Mert akármi is történik velünk, annyi tényező és annyi hangulat kerít minket hatalmába, hogy még belegondolni is rossz. Meg kell hagyni, vannak köztük remek tulajdonságok is, melyek nélkül nem lenne élet az élet, s nem lenne nő a nő. Viszont néhányat gyakran karanténba zárnék, vagy inkább örökre száműznék a lelkemből. És íme, a témánál vagyunk!

Aki azt állítja, még sosem volt irigy vagy féltékeny, az hazudik. Alaptermészetünkből adódóan ilyenek (is) vagyunk. Ami a miénk, ahhoz ragaszkodunk, foggal-körömmel. Ami pedig nem, azt a sajátunknak akarjuk tudni. Ilyen az ember. Sokszor csak a látszatnak és felszínes dolgoknak él, s nem tulajdonít nagyobb értéket azoknak, amik igazán fontosak (lennének) számára. Halmozza az élvezeteket és a felesleges kacatokat, s csak akkor döbben rá valaminek a felbecsülhetetlen értékére, mikor épp elveszíti azt.

A felhalmozás helyett inkább ragaszkodjunk egyvalamihez, ami képes felvillanyozni bennünket hosszú éveken át, mintsem olyan álmokat kergessünk, amelyek csak ideiglenesen tesznek bennünket boldoggá. Ne legyünk ostobák, akik hagyják magukat félrevezetni a hamis érzésektől, csalárd késztetésektől, miközben minden jóról lemaradunk! Mert pont az ilyen embereket tudja legjobban a markában tartani Sárga Démonunk.

Az érzelmileg kiegyensúlyozott embert nem tudja áttéríteni a szemfényvesztés útjára, mert ő már megtalálta élete értelmét, s nincs szüksége mások utánzására, mások irigylésére. Ezért fontos a lelki békéhez, hogy kellőképpen ismerjük önmagunkat, tudatában legyünk képességeinknek és értékeinknek. Így fognak mások felnézni ránk, s tisztelni bennünket, mert mi azzal a kevéssel is beérjük, amink van. Ez teszi az embert igazán gazdaggá!