Amikor teher az anyaság


Jády Mónika  2006.9.12. 18:37

Nemrégiben összefutottam egy régi iskoltársnőmmel. Kis csemetéjét vezette kézen fogva, és sugárzott róla a boldogság.

– Nagyon élvezem az anyasági szabadságot. Örülök, hogy a férjem fizetéséből kijövünk, és a kicsi hároméves koráig itthon maradhatok vele. Ez életem egyik legszebb időszaka – mondta. – Én nem érzem úgy, hogy a gyermekem miatt lemaradnék valami fontosról. Tanítónőként megengedhetek magamnak pár év kiesést – tette hozzá.


Pár nappal később egy másik kortársamat pillantottam meg az utcán. Babakocsit tolt. Csaknem két évvel ezelőtt találkoztam vele utoljára, akkor még egy általános iskola felső tagozatán tanított. Azóta ő is anya lett. Megjegyeztem, hogy milyen aranyos a kislánya. De nem villant fel a szemében az anyai büszkeség. Sőt, panaszáradatba fogott.

-- Kilenc hónapig kínlódsz, amíg kihordod – a szülésről nem is beszélve –, aztán három-négy hónapig éjszakánként nem alszol, mert bömböl a gyerek. Azt hinnéd, hogy ezután már jobb lesz, de nem. Mert amikor lábra áll, akkor meg mindenhová követni kell. Mikor lesz már egy kis nyugalmam?! Engem aztán nem látnak többet a szülőszobán. Nekem nem kell több gyerek! – fakadt ki.

Aztán még elmondta, hogy egy ideje megint magánórákat ad, és szeptembertől ismét tanítani fog az iskolában is. Na, nem az anyagiak miatt, csak ő már majd’ megőrül otthon. Itt be is fejeztük a beszélgetést, mert a babakocsit átvette a csaknem egyéves unokájára nagyon büszke nagymama, hogy a lánya hazamehessen megtartani az óráját.

Bizonyára a történet elején említett anyukának is – mint mindenkinek – vannak kevésbé felhőtlen napjai, és gyermekével kapcsolatban ő is szembesült már jó pár nehézséggel. Mégis örömét leli az anyaságban. Valószínűleg azért, mert érett (és alkalmas) rá. Mert az bizony tévhit, hogy minden nő alkalmas az anyaszerepre (ahogy a férfiak egy részéből sem lesz soha jó apa).

Másik kortársamat csak sajnálni tudom, hisz olyasmit vállalt – talán a családja nyomásának engedve –, amihez szemmel láthatólag nincs sok kedve. Vagy csak azzal nem volt tisztában, mi mindennel is jár az anyaság?



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Született anyuka

Szabó Kata

Kiskoromtól fogva tudtam, hogy egyszer anyuka leszek, tehát tudatosan készültem erre a szerepre.

2006.9.22.   


Anyaság

Póda Erzsébet

Bizonyára mindenki ismeri a salamoni döntés történetét...

2006.9.12.   


Anyának születtem?

Takács Anita

Érdekességek terhességről, problémákról, babavárásról, anyaságról.

2006.9.11.    11


Anyaságra készülőben

Kabók Zita

Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon – mondják egyesek, és ezzel igyekeznek kedvet csinálni a nőknek a szüléshez!

2006.9.10.  12   


Anya csak egy van

Molnár Miriam

Szülőnek lenni nagy örömök forrása, egyben nagyon nehéz feladat.

2006.9.9.   


Az anyaság hormonjai

Fülöp Éva

Nálam már tizennyolc-tizenkilenc éves koromban jelentkezett a tünet – vágyódtam egy kisbaba után.

2006.9.8.   

A rovat további cikkei