Anyaság


Póda Erzsébet  2006.9.12. 8:18

Bizonyára mindenki ismeri a salamoni döntés történetét...

…Salamon király udvarába két nő érkezik egy gyermekkel. Igazságtételt kérnek a királytól, mert mindkettőjük a magáénak vallja a gyereket. A király ekkor kardot hozat, és úgy határoz, vágják ketté a gyereket. Az egyik asszony könyörögni kezd annak életéért, és azt mondja, inkább legyen a másik asszonyé, csak hagyják életben. A másik pedig azt mondja: vágjátok ketté, hogy se enyém, se övé ne legyen! A király ezután annak az asszonynak ítéli a gyermeket, amelyik annak életben hagyásáért esdekelt...


Ez a réges-régi, bibliai történet az anyaság különleges érzéséről szól. Az anyai szeretetnél nagyobb szeretet nincs a világon. Mert ez több annál, mint amennyit a szeretet szó takar. Aggódás, féltés, törődés, óvás, védés, jóakarat, ragaszkodás, rajongás, imádat – de mennyi-mennyi más érzést is magába foglal még! Felsorolni sem lehet. Anyának lenni rendkívüli, hiszen életet adni a világon a legnagyszerűbb feladat.

Csakhogy gyermeket szülni, és anyaként érezni, két különböző dolog. Hiszen vannak meddő nők, akik képtelenek a magzat kihordására -- az örökbefogadott gyermeket mégis végtelen anyai szeretettel gondozzák. És vannak biológiailag egészséges nők, akik képesek a gyermekszülésre, az anyai érzés viszont soha nem alakul ki bennük, eltaszítják maguktól gyermeküket. (A jelenség nem ismeretlen az állatvilágban sem: egyes egyedek megölik újszülött utódaikat, vagy magukra hagyják azokat, mások befogadják az „idegen fészek ivadékait” is.) Szerencsére a nők túlnyomó többsége az első baba megszületése után – ha nem is rögtön, de kis idő elteltével bizonyosan – sok szeretettel neveli gyermekét.

Manapság gyakran szóba kerül az anyaság, anyai szeretet kérdése. Nekem úgy tűnik, a közvéleményalakító eszközök azt sugallják, minden nőnek csak az a küldetése, hogy anya legyen, hogy „anyai szeretetet” érezzen. S aki erre nem képes, az „hibás, selejt, fogyatékos”. Nem csoda hát, hogy nagyon sok nőben működik egyfajta komoly komplexus, mely éppen ebből a sugallt elvárásból ered. Önmagukat vádolják, bizonytalanok, értelmetlennek tartják életüket.

Pedig a mai értelemben vett anyaság vagy anyai szeretet nem volt mindig nőkkel szembeni társadalmi elvárás. Az előző korok gyermekét nem kényeztették: gyakran éhezett, félt, napirenden bántalmazták, és rövid életű volt. A szegénység és a magas gyermekhalálozási arány közömbössé tette a szülőket. Az egyház „utálatosnak” nevezte a szoptatást, „érzékinek” a dédelgetést. Ez a kor nem kedvezett sem a gyermeknek, de az anyai érzelem elburjánzásának sem.

Később a moralisták már a szoptatás, a szeretetteljes nevelés mellett tették le voksukat. Könyveket, útmutatókat írtak a nőknek (a férfiszerzők!) az anyák feladatairól, az anyaságról. Ők (a férfiak) az anyai önfeláldozást és áldozathozatalt tartották a legfőbb erénynek. E felfogást sikerült mélyen beitatni a köztudatba, s azóta is rendületlenül tartja magát. A női mártírkodás „szükségességének” érzése óriási terhet rótt – és ró ma is -- a nők vállára.

Az anyaságot hamis mítoszok sokasága övezi -- például az, hogy az anyai szeretet ösztönös, vagy az, hogy minden nő azért született, hogy gyermekeket szüljön, és anyai szeretetet érezzen. Pedig ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű, az álságos közvélemény állítása ellenére sem. Mert nem minden nő képes az anyaságra, nem minden nő akar anya lenni, mint ahogy sok férfi sem képes az apaszerepre, vagy nem is akar apa lenni. (Csak rájuk ezért senki sem kiált kígyót-békát.)

Elisabeth Badinter francia filozófus hosszú időn át végzett alapos kutatást a témában. Nők százainak őszinte véleményét, és a történelmi tényeket vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az anyák gyermekeik iránti szeretete nem ösztönös, hanem változó és feltételekhez kötött. Ha ezt elfogadnánk, nem nehezedne többé olyan teherként a nőkre az anyaság kérdése. Az vállalna gyermeket, aki akar, és nem vállalna, aki nem akar -- de az ő döntésüket senki sem ítélné el. Akkor bizonyára sokkal-sokkal több lenne azoknak a gyerekeknek a száma, akik szeretetben, biztonságban, kiegyensúlyozott, nyugodt körülmények között nőnének fel.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Született anyuka

Szabó Kata

Kiskoromtól fogva tudtam, hogy egyszer anyuka leszek, tehát tudatosan készültem erre a szerepre.

2006.9.22.   


Amikor teher az anyaság

Jády Mónika

Nemrégiben összefutottam egy régi iskoltársnőmmel. Kis csemetéjét vezette kézen fogva, és sugárzott róla a boldogság.

2006.9.12.   


Anyának születtem?

Takács Anita

Érdekességek terhességről, problémákról, babavárásról, anyaságról.

2006.9.11.    11


Anyaságra készülőben

Kabók Zita

Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon – mondják egyesek, és ezzel igyekeznek kedvet csinálni a nőknek a szüléshez!

2006.9.10.  12   


Anya csak egy van

Molnár Miriam

Szülőnek lenni nagy örömök forrása, egyben nagyon nehéz feladat.

2006.9.9.   


Az anyaság hormonjai

Fülöp Éva

Nálam már tizennyolc-tizenkilenc éves koromban jelentkezett a tünet – vágyódtam egy kisbaba után.

2006.9.8.   

A rovat további cikkei