Anyaságra készülőben

Kabók Zita  2006.9.10. 17:09

Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon – mondják egyesek, és ezzel igyekeznek kedvet csinálni a nőknek a szüléshez!

Az édesanyák, nagymamák, rokonok és barátok sokszor kritizálják a mai fiatal lányokat, akikről mostanában a közvélemény (sokszor tévesen) azt tartja, hogy eszük ágában sincs szülni! Az okoknak és kifogásoknak mindig két oldaluk van. Ők, a fent említett ismerőseink, minden magyarázatra azonnal találnak kézzel fogható választ. Például: nekik sem volt spórolt pénzük, mikor családot alapítottak, ők sem rendelkeztek új házzal, lakással, vagy főiskolai végzettséggel, szórakozni és kirándulni sem jártak azelőtt mégsem riadtak vissza az anyaszereptől. Csak azt nem veszik figyelembe, hogy azóta megváltoztak az igények és az elvárások is.

Mostanában egyre több az anyasággal összefüggő esettel találkozom a környezetemben. Nemrég például épp megláttam a huszonkilenc éves Debbie kolléganőmet, amint bevett egy tablettát egy pohár vízzel. Megkérdeztem tőle: csak nem terhességi vitamin? Rám mosolygott és azt mondta, mivelhogy rátapintottam, nem titkolja tovább előttem, hogy állapotos. Azóta már az első ultrahangos vizsgálaton is túl van, és a három hónapos magzat képe is az asztalán áll. Szüntelenül kíváncsi tekintetek veszik őt körül, hogy nő-e a pocakja, érzi-e már a mozgást, és tényleg olyan a növekvő pocak tapintása, mint egy vízzel teli légballon? Debbie számlálja a napokat, hónapokat, és bár még az első szülésen sincs túl, már a második jövevényt tervezi. Eszerint mire visszajön anyasági szabadságáról, már a második pici lesz a hasában és pár hónap után megint „szabadságolhat”. És meg sem áll majd a negyedik gyermekig! Ha pedig a munkáltatója véletlenül meggondolná magát, és elbocsátására vetemedne, garantálja, hogy bíróságra viszi az ügyet. Angliában ugyanis a terhes nők állapotuk miatt nem diszkriminálhatóak.

Ebben az országban egyébként az anyáknak a törvény hat hónapos kismamaszabadságot engedélyez. A 2006. április elseje után született babák esetén pedig már kilenc hónapot. Anyaszabadságra a kismamák általában a szülésük előtt két héttel mennek. Az első három hónapban a kismamák a fizetésük 90 százalékára jogosultak, utána már csak egy elenyésző összeg illeti meg őket. Ezért történhet meg az, hogy már a hathónapos csecsemők gyermekgondozó helyekre kerülnek, reggel 7-8 órától este 5-6 óráig, attól függően, hogy milyen időbeosztásban dolgoznak a szüleik. Mivelhogy azonban ezek a gyermekgondozó helyek sokba kerülnek, a fél fizetést rá kell költeni, akinek két kisgyermeke van, inkább otthon marad fizetés nélkül. Hiszen ha dolgozna, a kapott fizetés éppen csak annyira lenne elég, hogy e helyek díját kifizessék.

Az anyukák (már amelyik) munka közben gyakorta felkeresik a fürdőszoba helyiséget az anyatejes cumisüveggel. Merthogy a szoptatásról az anyai vélemények is megoszlanak, és a legtöbb anya sajnos nem kíván bíbelődni vele.

Talán ez az az ország, ahol a nők a legkülönfelébb korban szülnek -- és nem véletlenül --, de itt a legmagasabb a fiatal anyukák száma is. Angliában nem tabu, ha valaki nincs férjnél -- sőt, elterjedt, hogy a párok nem házasodnak össze. És csak azért, mert valaki terhes marad, nem merül fel automatikusan a házasság kérdése. Ugyanez fordítva is igaz, csak azért mert valaki házasságban el, nem biztos, hogy gyermekre vágyik. Sok nő szül 40 éves kora után. Ekkorra már kivívják a számukra legmegfelelőbb pozíciót a munkahelyükön, és biztos anyagi hátteret tudnak nyújtani a kis jövevénynek. Az angolok semmiképpen sem sietnek a gyermekszüléssel, türelmesen várják a legmegfelelőbb alkalmat, és nem pánikolnak, hogy ketyeg a biológiai órájuk.

A szülők sem unszolják felnőtt gyerekeiket, hogy ők már unokát akarnak. Sőt, sokszor előfordul, hogy az együttélés, eljegyzés és házasság között hosszú évek telnek el, mégsem szúr szemet senkinek az égvilágon.

Szerintem ebben példát vehetnénk az angoloktól -- mi közép-kelet európaiak. Mert sokkal jobb lenne a huszon-harmincéves nők hangulata, ha a barátnők, barátok, anyukák, szülők, nagyszülők nem kritizálnák folyton a környezetünkben élő fiatal párokat, hogy miért nem vállalkoznak már a családalapításra. Hiszen bizonyára a mi szüleinknek sem tetszett hajdanán, ha beleszóltak a jövőjük alakulásába. S éppígy az ismerőseink se kedvelik, ha kéretlen tanácsokkal látják el őket családalapítási ügyben.

Hiszen a saját életünkkel csakis mi rendelkezhetünk -- és biztosan nem fogunk meghátrálni ettől a feladattól sem, ha majd úgy érezzük teljesen felkészültünk rá!

Hozzászólások

@

Küldés