Közösségért közösen
Interjú Molnár Lajos Milánnal, az Aba-Novák Kulturális Központ igazgatójával.
A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete szeptember 20-án 17 órától gálaműsort szervez az egyesület fennállásának huszadik évfordulója alkalmából Szolnokon, az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban. Ez az intézmény, illetve jogelődje szoros kapcsolatot ápol a látássérültek vármegyei egyesületével már hosszú évtizedek óta. Az Agóra egy fogalommá vált mára Szolnokon. Ez egy ikonikus épület, de sokkal több, mint a falak összessége. Az Agóra közössége pedig nem pusztán egy emberekből álló csoport, mert mi itt Szolnokon egy közösséget alkotunk. Interjú az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ igazgatójával, Molnár Lajos Milánnal.
Hogyan jellemezné az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ és az egyesület viszonyát?
Ha egyetlen egy szóban kellene, akkor azt mondanám, hogy proaktív. Ennek az együttműködésnek az alapja a bizalom. Az egyesület elnöke, Pesti Zoltánné, Marcsi számomra ennek a bizalomnak a záloga. Öröm ilyen vezetővel együtt dolgozni.
Az Egyesület szolnoki csoportjának, a Segítő Kezek Klubjának is az Agóra ad otthont. Miért fontos ez az intézménynek?
Szolnok egy sokszínű város. Küldetésünk a közösségek építése és segítése. Több klub is működik az Agórában. Szívesen karolunk fel civil kezdeményezéseket. Úgy gondolom, hogy a fogyatékossággal élő emberek segítése kötelességünk. Egyetértünk a Segítő Kezek Klubjának céljával, amely a látássérült emberek elszigetelődésének megakadályozása. Ismeretterjesztő előadásaik, vetélkedőik, irodalmi programjaik a sokszínűségről árulkodnak.
Az Egyesület egészségnapjának is már évek óta az Agóra a helyszíne.
Mivel intézményünk a város központjában helyezkedik el, ezért sokak számára könnyen elérhető. Bízom benne, hogy a látássérült emberek számára is könnyebben megközelíthető, mint egy külvárosi helyszín. Igyekeztünk az épület akadálymentesítésére is nagy hangsúlyt fektetni, hogy minél többen tudják használni. Az „Egy csepp egészség” elnevezésű egészségnevelési, sport- és szabadidős családi nap érdekessége, hogy a korábban kimondottan csak a sorstársakat megcélzó rendezvény már több éve megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt, vagyis bárki betérhet rá az utcáról. Ez az Agóra szempontjából is fontos.
A rendezvényeken túl még miben működik együtt az Egyesület és a kulturális központ?
Jelmondatunkhoz híven úgy gondoljuk, hogy a műveltség utat mutat, amihez mindenkinek joga van, így természetesen a látássérült embertársainknak is. Ezért az egyesület tagjainak a különböző rendezvényeinkre szoktunk tiszteletjegyet biztosítani. De az egyesület is segít nekünk. Masszőrük rendszeresen jár hozzánk, és segíti munkatársaim felfrissülését. Nagy könnyebbség számunkra, hogy a masszőr ide jön hozzánk, a helyszínre.
Milyen személyes élménye van a vakokkal kapcsolatban?
Ha nincs a családban ilyen személy, akkor leggyakrabban az utcán találkozunk fehérbotos emberrel, és mi sem természetesebb, minthogy segítünk neki átmenni a zebrán. A gyerekeinket is ebben a szellemben neveltük. A segítségre szoruló embertársunknak segíteni kell. Számomra ez egyértelmű, a családban és az Agórában is ezt képviselem. Körülbelül húsz évvel ezelőtt a feleségem (aki profi fotós – a Szerk.) a vakok egyesületének egyik kiadványához készített fotókat, és én elkísértem. Én akkor találkoztam először testközelből látássérült emberekkel. Azt gondolom, ez volt számomra az igazi érzékenyítés. Ennyi jókedvű és mosolygós emberrel régen találkoztam, mint akkor. Életigenlésük példa lehet számunkra.
Szeptemberben jubileumi gálát szervez az egyesület, amelynek a helyszíne az Agóra színházterme lesz. Mit jelent ez önöknek?
Azt szoktam mondani, hogy minden rendezvény, aminek az Agóra ad otthont a ház hírét viszi, sikerüljön jól vagy rosszul, szervezzük mi vagy más. Ezért nekünk, akik itt dolgozunk, elemi érdekünk, hogy minden esemény jól sikerüljön. Azt is tartom, hogy egy meg egy az nem kettő, hanem három. Vagyis hiszek a közös munka és a közösségek erejében. Még körülbelül egy hónap van a gáláig, addig és azután is állunk a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete rendelkezésére, és sok sikert kívánok a szervezőknek a rendezvényhez!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Rendhagyó koncertek – rendhagyó közönség
Beszélgetés Patkós Imrével, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar szakmai igazgatójával.
2024.11.25.
Fiatalos lendülettel
Villáminterjú Sápszki Attilával, a Kolimusical Színpad társulatvezetőjével.
2024.9.18.
Hallhatóvá a nem láthatót
Élmények az audionarráció segítségével – villáminterjú Őszi Anna Máriával.
2024.9.17.
Segíteni másoknak
Villáminterjú Erdős Viktor Imrével, szeptemberi szolnoki fellépése kapcsán.
2024.9.1.
Középpontban a közösség
Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.
2024.3.4.
„A világ változik, a vers örök”
Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.
2024.2.8.
„A helyemen vagyok”
Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.
2024.2.2.
Én ilyen vagyok
Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.
2023.12.6.
Soha nem szabad feladni!
Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.
2023.9.28.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2023.7.27. 9