Mindig az igazat

Póda Erzsébet  2021.11.25. 11:58

Beszélgetés Szöllősi Ildikóval, a „Feltárulnak a titkok" című videósorozat alkotójával.

Ma teljességgel meghatározhatatlan a társadalmi értékrend. Lehet, hogy már nincs is ilyen. Meghasadt világunk működése szinte követhetetlen. Tiltások és szabadosság, információk és hazugság, mesterséges intelligencia és primitív viselkedés egyszerre jelenik meg mindennapjainkban.

Kevesen keresik már az igazat, vagy akarnak a dolgok mögé látni. Akik mégis, általában az idősebb generáció tagjai, mert még van kapcsolatuk a múlttal. Azzal a múlttal, amiről sosem gondoltuk volna, hogy a jövőben odáig fajul, ahol most tartunk. Mint ahogy azt sem tudtuk akkor felfogni, hogy a történelmet elhazudják előlünk. Igaznak hittük a csalást és az átverést, felszabadulásnak az elnyomást, és csak utólag látjuk a különbséget. Ebben a mai világ sem különbözik, csak az eszközök lettek fejlettebbek. Hiszen a tényeket addig csűrik-csavarják, míg végül nem lehetünk biztosak semmiben, és ugyanúgy nem vagyunk szabadok, mint eddig soha.

Az információs szennyben, amivel elárasztanak bennünket, nagyon nehéz eligazodni tisztának maradni. S míg fiatal celebecskék tudnak maguk mögött milliós követőtábort, addig az idősebb, tapasztalt generációk hangja süket fülekre talál. Szerencsére köztük is akadnak még, akik élve a modern technikával, kihasználják az internet adta lehetőségeket és megszólalnak. Így találtam rá két éve a budapesti Szöllősi Ildikóra, aki történelmi titkokat boncolgató rendhagyó videóival olyan témákkal foglalkozik, amelyek nem illenek be a „mainstream” illúzióvilágába.


Szöllősi Ildikó kutatómunkájának egy része: cédulázás

Még nem volt olyan megható fogadtatásban részünk, mint amilyet a kis budapesti házikó kapuján belépve megtapasztalhattunk. Tárogatóhang magyar népzenére, kedves kézfogás, könnyek, ölelés. Szentgyörgyi Péter, Ambrus Károly és Szöllősi Ildikó várt bennünket sok szeretettel. Egy kis csapat, amelynek tagjai a Feltárulnak a titkok című youtube-sorozat alkotói. Az egyes részeket Ildikó (akiről kiderült, hogy felvidéki gyökerekkel rendelkezik) állítja össze, a témákat is ő válogatja. A technikai rész Péter munkája, a zenei aláfestés pedig Károlynak köszönhető. Szöllősi Ildikó egy fővárosi televízió részére készített műsorokat, melyekben érzékeny történelmi titkokat feszegetett, magyar tudósok sorsát is vizsgálta, arra vigyázva, hogy hiteles forrásokból dolgozzon. Az adás népszerű lett, pozitív visszajelzések érkeztek, a műsor azonban megszűnt. Mivel nagy volt az érdeklődés, a youtube-csatornán folytatták a munkát, és azóta is jelentkeznek, havonta egyszer egyórás közéleti vagy történelmi témájú műsorral.


Hogyan mutassuk be Szöllősi Ildikót az olvasóinknak? Mit tart fontosnak elmondani magáról?

Édesanyám felvidéki, Gömörben, Balogfalván született, kisebbségi sorban nőtt fel. A trianoni események után a családja mindenhol érezte annak hátrányos hatását. 1938-ban, a visszacsatolás után jött Budapestre. A tiszta magyar erkölcsöt, a becsületességet hagyta örökül nekem. Soha nem tudta elviselni a sumákolást, sem a hazugságot. Élete végéig könnyezett, ha meghallotta a magyar Himnuszt. Halálakor megfogadtam, felkutatom azokat a történelmi eseményeket, amelyek az ő életét is befolyásolták. Ez sokáig tiltott téma volt. Pedig érzékeltetni kell ma is, hogy a magyar történelem tragédiáját nem heverte ki a magyarság. Ha népesedési problémák vannak, az trianon következménye. Amikor ő fiatal lányként átjött Magyarországra, akkor még megbecsülték az elszakított részekről érkezőket. A polgári családok felkarolták őt is, bejuttatták egy-egy tanfolyamra. Mesélte, hogy amikor munkavállalási problémái voltak, azt tanácsolták neki, forduljon Bárdossy László miniszterelnökhöz, aki a felvidéki ügyeket is vezette. Ő pedig kihallgatást kért tőle, és bizony fogadta is a várban, és segített is neki. Ezt mindig félve mesélte édesanyám, mert Bárdossy nevét kiejteni nem volt szabad, pedig nagyszerű ember volt. Mindezek szolgáltatták a kiindulópontot számomra. Vizsgáltam a családtörténetemet, az anyakönyveket. Rátaláltam arra, hogy édesanyám zsellércsaládból származott. Ez a réteg valamikor a magyar köznemesség testét képezte. Amikor a török elfoglalta Magyarországot, akkor ők védték az országot, mivel értettek a fegyverviseléshez is. Földbirtokkal rendelkeztek, és azzal a régi magyar kultúrával, amely tartást adott nekik. Hogyan lettek zsellérek? Úgy, hogy amikor 1686-ban kikergették a törököt, ebben az európai szövetségesek segítettek. A kisnemesek 150 éve el voltak szakítva a földbirtokuktól, szerették volna visszakapni őseik földjét. A Habsburgok felállítottak egy úgynevezett újszerzeményi bizottságot, nagyrészt osztrákokból, akik követelték, hogy mutassák be ezek a nemesek az ősi kutyabőrt. Na de 150 éves török rombolás után hol voltak már azok a kutyabőrök…?

Ezeket nem olvashatjuk a történelemkönyvekben, és csak a százéves trianoni kiállításokból tudható az is, hogy az elcsatolt területekről sokan „menekültek” az anyaországba, és évekig vasúti vagonokban laktak egész családok.

Én már Budapesten születtem, édesanyám egyedül nevelt fel. A háború után nem lépett be a kommunista pártba, ezért a közlekedési vállalattól, a hol dolgozott, elbocsátották. Évekig nem volt állása, alkalmi munkákat vállalt, nehezen tudod felnevelni. Hatéves voltam, amikor karácsonyra egy használt ruhácskát tett a fa alá, és bocsánatot kért tőlem. Emlékszem azt mondta, nekem, a gyermeknek: „Ne haragudj, hogy csak ennyit tudok adni.” Arra biztatott, hogy tanuljak. Rajongtam a komolyzenéért. Édesanyám nehézségek árán vett egy zongorát, ami a mai napig megvan. A zenével akartam foglalkozni, de figyelmeztettek, ez egy kegyetlen műfaj, nem biztos, hogy abból sikerül megélnem. A nyelveket is nagyon szerettem. Csodálatos dolog, hogy minden nép másként gondolkodik. Kibontakoztatni magát az ember csak az anyanyelvén tudja, ez már sokszor beigazolódott. A nyelvből rá tudok jönni, milyen a másik észjárása. Ez mindig érdekelt, így a nyelvek felé fordultam. A kötelező oroszt mindenki utálta, de volt egy kiváló tanárnőnk, aki azt mondta, fogjátok fel úgy, hogy minden nyelv által többek lesztek. Az érettségi után dolgozni mentem, nem akartam anyukám terhére lenni, mert láttam, milyen nehezen tartott el kettőnket. A vizsgabizottság azonban megfogadtatta velem, hogy továbbtanulok. Egy év után kicsit helyrejöttünk, így jelentkeztem az egyetemre, francia nyelv és történelem szakra.

Mikor kezdett történelmi titkokkal foglalkozni?

Azt a történelmet, amit nekünk az egyetemen tanítottak, gyűlöltem. A kötelező tananyag a tízkötetes egyetemes szovjet történelem volt. Már akkor értek olyan benyomások, és kaptunk mindenféle adatmorzsákat is, amik által ellentmondásokra bukkantam. Nekünk, magyaroknak, a nyelvünk is olyan, hogy mindig az igazságot, az igazat keressük, azt akarjuk tudni. A kommunizmusban a történelmet se kutatni, se tanítani nem lehetett. Az egyetem után nem is vállaltam történelemórát. Csak a rendszerváltást követően, amikor már tudtam magam újra képezni, bejutottam a levéltárakba és különféle információkat találtam.

A változások után hova vezetett az útja?

A budafoki Nagy Antal Gimnázumban történelmet, majd a rózsadombi Móricz Zsigmond Gimnáziumban franciát tanítottam. Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nem szeretik a történelmet, mégpedig azért nem, mert nem logikus számukra. Ha nem magyarázzuk meg, mi miért történt, és nem mondjuk ki az igazságot, akkor unják. Ha viszont megragadjuk a dolgok lényegét, és egymásra építjük a történéseket, amiket meg is beszélünk velük, akkor zseniálisan együttműködnek a tanárral. Rendkívüli élmény volt számomra a velük való munka.

A történelemoktatás is lehet oka, hogy sok mindennel nem vagyunk tisztában. Nem veszítettünk el túl sok időt?

A magyar nyelv egy csoda: a nyelvünknek köszönhetjük, hogy a szörnyűségeket túléltük és megmaradtunk. Hány nép tűnt el a múltban! A magyar nemzet jellemzője az őskeresztény szellemiség, amely mindent a teremtés szempontjából ítél meg. Becsaptak és kiforgattak bennünket a nyugati hatalmak, de azokhoz csatlakozunk. Ez balgaság, mégis megmaradtunk évszázadokon át. Ezt kellene a gyerekeknek érzékeltetni a történelemtanítással is, hogy hova vezet a végtelen jóhiszeműség. Ezerszer becsapnak, de Jézus azt mondta, meg kell bocsátani. Van, aki szerint ez butaság, mert a jóhiszemű megelőlegezi a bizalmat, de átverik. Vesztes helyzetnek néz ki, mégsem vagyunk azok. Ez valamiféle küldetés, nehéz az elmével megmagyarázni. A magyarság mindig az igazságot keresi, ragaszkodjunk is ahhoz! A kommunizmusban meg kellett tagadni mindent, azóta is elhazudják a világtörténelmet. Most kezdenek csak kimondhatóvá válni az igazságfoszlányok. Hogy mi is zajlik ebben a világban több mint kétezer éve? A bibliának is ez a témája: két szellemiség harcol egymással, a jó és a rossz, a jézusi és a jézusival szembenálló. A világban ma a legnagyobb gonoszság a pénzhatalom, ezzel áll szemben a valódi kereszténység.

Első videójában említette, olyan témákkal szeretne foglalkozni, amikről keveset tudunk, és a magyar médiát se érdekli. Hogyan dolgozza fel az egyes részeket?

Talán a tanári mivoltomból ered, hogy át akarom adni a tudásomat és a tapasztalataimat a honfitársaimnak, hogy nekik könnyebb legyen. Ha csak egy lépést tudok tenni az érdekükben, megteszem. Az igazság olyan, mint a magyar nyelv: egy fa, amelyen elágaznak az ágak, ágacskák. Édesanyám sorstragédiáját vizsgálva eljutottam az atombomba kérdéséig, és éreztem, valami nem stimmel. A magyar ember úgy van ezzel, ha hazugságot vagy csúsztatást tapasztal, felfigyel rá, mintha megböknék. A múlt század háborús időszakában zseniális tudósok kerültek Amerikába. Miért voltak kénytelenek a saját védelmükben több százezer japán életét kioltani, mikor már vége volt a háborúnak? Kik csinálták ezt a bombát és miért? Olyan magyar tudóstragédiákat és összefüggéseket sikerült feltárni, hogy én voltam a legjobban meglepve, mikor kiderültek. Senki sem ismerte a nevüket. Például ki tud az erdélyi Gál Sándorról? Ő találta fel a ciklotront, az atomkutatások alapeszközét. Mégis Szilárd Leó nevéhez kötik. Gál Sándor pedig szegényen és nyomorultul halt meg. Gál elküldte a találmányát egy berlini tudományos folyóiratnak, amelyet az a berlini egyetemi tanszék adott ki, ahol Szilárd tanított. A tanulmányt két év múlva visszaküldték azzal, hogy ezt már felfedezték. Szilárd Leó Einsteinnel együtt tanulmányokat nyújtott be, és szabadalmaztatták a ciklotront. De nemcsak ez az egyetlen furcsa eset és téma létezik...

Mit tehetnénk, hogy a fiatalokhoz is eljussanak az ilyen és hasonló információk?

A fiatalok legnagyobb része a virtuális térben él, a való életben nem is tudnak mit mondani egymásnak. Arra kellene a figyelmüket irányítani, milyen szép az élet, az igazi barátság, az élő kapcsolat, a megfogható emberi közösség. Meg kellene tanulniuk a lelki gazdagságot. De most is az van: tarts távolságot! Nem szabad hagyni, hogy elszakítsanak bennünket egymástól! Hiszen milyen nagy áldás, ha szóba áll velünk a másik ember, ha kedvesen szól hozzánk, ha beszélgethetünk – ez az az éltető erő, amely csodákra képes!


A felvételen balról: Szentgyörgyi Péter, Szöllősi Ildikó, Póda Erzsébet, Ambrus Károly

Ugróczky István felvételei

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés