Hősök tere


Póda Csanád  2016.3.21. 2:32

Ha visszanézünk pár száz, ezer évre, a krónikáink, legendáink mind hősökről szóltak. Ezek a hősök nem hősöknek születtek.

Bátor, erényes, erős nőkről és férfiakról, akik hősiesen szembeszálltak az ellenséggel, és győzedelmeskedtek, megvédték azt, ami a sajátjuk, legyen az ország, haza, szerelem, család, erény, vagy bármi, amit elég értékesnek tartottak. Mi felnéztünk, és remélem, még ma is felnézünk a hősökre, akik szembeszálltak ellenséggel, a természet erőivel és önmagukkal azért, hogy valami olyat tegyenek, ami segít az övéiken, a gyengébbeken, az országon. Hogy valami olyat tegyenek, amiről évezredekkel később is beszélnek majd.


Egy dolgot azonban vegyünk észre: ezek a hősök nem hősöknek születtek!

Igen, lehet, hogy nemesnek. Lehet, hogy kiváltságosnak. De nem hősnek. Csak gondoljunk bele, hány királyt ismerünk, akinek minden vonásával a hős szöges ellentétét illetnénk, és hány olyan történet van, amikor semmirekellő, nincstelen, átlagos, vagy jóval átlagos alatti körülmények közé született ember küzdötte fel magát hőssé. Mind embernek születünk, és csak és csakis kizárólag rajtunk múlik, hogy mivé válunk. Nem a szüleinken, nem a tanárainkon, nem a barátainkon, nem a szomszéd nénin és nem az országon, ahová születtünk. Csak és kizárólag rajtunk.

Szemléltetésképp, tegyük fel, hogy Ond úgy dönt, hogy neki kényelmesebb otthon. Minek lovagoljon el olyan messzire hat másik "idiótával"? Tas mondhatta volna, hogy neki nincs kedve vérszerződést kötni, mert aznap játsszák az új Huba-darabot a színházban és nem ér rá. Vagy Kond mondhatta volna, hogy ő megvárja, míg Árpád talál valami jót, aztán csatlakozik, de addig nem. Vagy épp Árpád dönthetett volna úgy, hogy neki sokkal biztosabb otthon maradnia, mint valami újat kipróbálni.


"Ma nem megyek honfoglalni, inkább majd holnap..."

Igazság szerint mind a hét vezér otthon maradhatott volna, találhatott volna kifogást százával, hogy miért nem éri meg elindulni új hont foglalni. De akkor ma nem róluk olvasnánk a krónikákban, sőt, talán itt sem lennénk.

Ugyanúgy, ahogy te is mondhatod, hogy nincs erőd tovább tanulni, hogy inkább megnézel még egy sorozatot, muszáj aludnod, hogy nem tudsz leszokni a cigiről, hogy nem lehet munka mellett tanulni, mert nincs rá időd, hogy nem tudsz lefogyni, mert nem bírsz kevesebbet enni, és amúgy is milyen drága a kondibérlet, mondhatta volna bármelyik hős a világban, hogy ‘meh’. Ugyanannyi erővel dönthetsz úgy, hogy punnyadsz, mint amennyi ahhoz kell, hogy erőt vegyél magadon és addig dolgozz és fejleszd magad, míg ki nem alakítod az új, szokásaidat.


”Mindenki az lehet, ami lenni szeretne.”

Mást se hallani mostanság. Bármi lehetsz. Lehetsz énekes, színész, popsztár, programozó, festő, autóversenyző. Ami csak eszedbe jut. Ezt hallottuk a szüleinktől, ebben a hitben nevelkedtünk. Merjünk nagyot álmodni, és az majd valósággá válik, csak hinnünk kell benne.

Ezzel az egésszel csak egyetlen gond van: elfelejtenek szólni arról, hogy meg is kell dolgozni az álmainkért!


Azt mondják, körülbelül 10 000 óra munkát kell belefektetni valamibe, hogy elmondhasd magadról, hogy nagyon jó vagy benne. Ha ezt lebontjuk napi 8 órára, éves szinten 255 munkanappal számolva, akkor kevesebb, mint 5 év alatt mestere lehetsz annak, aminek a mestere szeretnél lenni. Ha napi 12 órát foglalkozol vele (és még mindig CSAK a munkanapokról van szó, a szabadnapokon pihenhetsz!), akkor ez nagyjából 3 és fél évre csökken. De jó, legyen, nincs annyi időd, foglalkozz csak vele munka/suli után, napi 4 órát, meg hétvégenként 12-t (vasárnap csak 4-et, de szombaton tartsd a 8 órát!) – azaz egy évben 1680 órát tudsz azzal foglalkozni, amiben fejlődni szeretnél. Ez azt jelenti, hogy 6 év alatt a mesterévé válhatsz bárminek. Ha azt mondom neked, hogy 6 év múlva a világ legjobb cégvezetői közé tartozhatsz, elhinnéd nekem? Pedig épp most számoltuk ki. Ráadásul munka mellett. Csak hát rá kell fordítani az időt. Ki kell lőni a mértéktelen facebookozást, sorozatnézést, ivászatot, bulizást. Mértékkel persze lehet, de ha el akarod érni a céljaidat, nem feküdhetsz le minden este a tévé elé amint hazaértél a melóból (amit utálsz, de közepesen jó a fizu, és minek kockáztatni). Tessék! Nem kell kockáztatni. Dolgozni kell!


Ma olyan világban élünk, ahol elhitetik velünk, hogy mindenki a barátunk. Ezért elfelejtjük, hogy mennyit is jelentenek számunkra a mieink. A családunk, a barátaink.

Régen a históriák a hősökről szóltak, akik megvédték a számukra fontos dolgokat azoktól, akik ezt le akarták rombolni/el akarták venni tőlük. Ma azokról szólnak a hírek, akik kiemelkedőek a pénzszerzés vagy az idiotizmus valamelyikében, és ezt megvédik az egész világgal szemben (aztán időnként depressziósak és drogfüggők lesznek magányukban). Régen mindenki tudta, hogy kik az övéi, és kik nem azok. Most azt sulykolják beléd, hogy rajtad kívül nincs senki, csak TE vagy, TE vagy a világ közepe, TE különleges vagy, TE megérdemled a szeretetet, a pénzt, az odafigyelést alanyi jogon. Én meg azt mondom, hogy nem vagy különleges. 7 milliárdan vagyunk, és teljesen biztos vagyok benne, hogy tudok mutatni több száz, ezer embert, aki pont úgy különleges, mint te. És ez így el is veszti a varázsát. Én azt mondom, hogy NEM érdemled meg a szeretetet, a pénzt, az odafigyelést alanyi jogon, és FŐLEG NEM csupán azért, mert különleges vagy. Mind azok vagyunk. Ha kiemelkedő akarsz lenni, dolgoznod kell érte. Ha szeretnéd, hogy kijárjon valami, küzdj meg érte!

Igen, nagyon nehéz. De ez az egyetlen útja annak, hogy hőssé válj.

Kemény. Munka. Nincsen apelláta. Ha hőssé akarsz válni, nem lesz elég hinned benne. Nem lesz elég erősen arra gondolni, hogy egyszer megváltod a világot. Nem lesz elég egyszer megpróbálni. Néha százszor se. És hiába fogsz az országra, a politikusokra, a szomszédra, a testvéredre, a kiskutyádra mutogatni. Ha nem az vagy, aki lenni szeretnél, nem rajtuk múlik. Ha úgy fogsz meghalni, hogy nem voltál hős életedben, hogy a kényelmet választottad a munka helyett, hogy nem váltottad valóra az álmaidat, az mind a TE felelősséged, és nem másé.


A szerző viselkedéselemző



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Tíz idézet nőkről – nőktől

Póda Csenge

Tíz idézetes sorozatunk következő része.

2017.3.8.    31


Krízishelyzetből kiút

Oriskó Renáta

Az élet hozhat olyan helyzeteket, amelyekre nem vagyunk felkészülve, amelyek váratlanul és kiszámíthatatlanul érkeznek az életünkbe.

2017.1.23.    3


Nekem is kijár a boldogság!

Póda Erzsébet

Házasság, párkapcsolat, boldogtalanság - hogyan tovább? (Életvezetési tanácsadás)

2017.1.20.    1


Tíz idézet Suki Kimtől

Tompa Orsolya

A koreai származású írónő különleges, felkavaró könyvéből idézünk, a regényt pedig mindenkinek ajánljuk elolvasásra.

2017.1.12.    4


Tíz rendhagyó idézet a szerelemről

Póda Erzsébet

"Ha képes vagy szárnyakat növeszteni és repülni egy nőért/férfiért, akkor szerelmes vagy."

2016.11.22.    4


Tíz jótanács szakítás után

Póda Erzsébet

Szakításkor mindig az van könnyebb helyzetben, aki kimondja, hogy: vége.

2016.11.4.    42


Tíz idézet Cecelia Aherntől

Tompa Orsolya

Az egyik legnépszerűbb kortárs ír származású írónő leggyakoribb témája a magány.

2016.9.16.    5


Tíz idézet Kaffka Margittól

Póda Erzsébet

A magyar irodalom egyik legjelentősebb írónőjét, Kaffka Margitot Ady Endre (méltán) nevezte a „nagyon-nagy író-asszonynak”.

2016.6.1.    14


Tizenöt tanács saját magamnak

Nagy Erika

Jó tanáccsal tele a padlás, nem is nagyon szívesen fogadjuk őket.

2016.5.24.    17


Törékeny párkapcsolatok

Oriskó Renáta

11 ok, amiért olyan törékenyek a mai modern párkapcsolatok.

2016.5.20.    15


Tíz idézet Ljudmila Ulickajától

Tompa Orsolya

Idén töltötte be 73. életévét Ljudmila Ulickaja, Moszkva híres kortárs írónője.

2016.4.5.    8


Tíz idézet Szepes Máriától

Póda Erzsébet

Szepes Mária az egyik legkülönlegesebb magyar írónő.

2016.2.22.    35