Tíz idézet Suki Kimtől

Tompa Orsolya 2017.1.12. 1:28

A koreai származású írónő különleges, felkavaró könyvéből idézünk, a regényt pedig mindenkinek ajánljuk elolvasásra.

Suki Kim koreai származású amerikai írónő. A dél-koreai Szöülban született, és 13 éves korában került az Amerikai Egyesült Államokba, családjával együtt. Munkásságáért többször is kapott elismerést. Olyan díjakat tudhat magáénak, mint a PEN Beyond Margins Award, a Gustavus Myers Outstanding Book Award és a Hemingway Foundation/PEN Award.

Regényei és esszéi 2003 óta jelennek meg. Legjelentősebb művei a 2003-as A tolmács című regény, amelyben a főhős egy rejtélyes gyilkosságra keresi a választ. 2014-ben újabb könyve jelent meg Nélküled mi sem vagyunk címmel, amely Észak-Korea kegyetlen világát mutatja be. Az írónő önmagát misszionárius tanárnak álcázva két évig angol nyelvet tanított egy szigorúan zárt észak-koreai egyetemen. Titoktartást fogadott, de élményeit mégis megírta egy felkavaró könyvben, melyből idézünk.

Suki Kim alábbi 10 idézete a Nélküled mi sem vagyunk című könyvéből származik.

„Amikor valaki a külvilágtól elzárva él, minden egyes nap pontosan ugyanolyan, mint az előző. Ez az egyformaság addig gyúrja a lelket, amíg az ember egy lélegző, táplálkozó, ürítkező lénnyé válik, amely napfelkeltekor ébred, és napnyugtával nyugovóra tér. Ez az üresség minden lassan múló nappal mélyebbre és mélyebbre szivárog, miközben mindenki láthatatlanná és jelentéktelenné válik.”

„Semmi sem vonja el jobban egy szenvedő lélek figyelmét, mint egy új – vagy akár újrahasznosított – szerelem próbára tevő kihívásai.”

„Minél tovább ül börtönben valaki, annál nehezebb elképzelnie, mi van a falakon túl.”

„Muszáj olykor azt éreznünk, hogy szükség van ránk. Azokat szeretjük, akik bennünket akarnak.”

„Mindig eszembe jut az a párhuzamos univerzum, ahol a dolgok másképpen alakulnak, és kevesebb élet vész oda.”

„A későn meghozott döntésekért nagy árat kell fizetni.”

„Az igazság ismerete olyasfajta luxus, amely csak a szabad világban élők számára adatik meg.”

„Ugyan a világ számára csak egy vagy a sok közül, de nekem te vagy maga a világ.”

„Amikor semmit sem lehet nyíltan kifejezni, akkor az ember megtanulja, miként értelmezze a hallgatást.”

„A nagy hajók lassan hagyják ott a kikötőt, várj hát rám.”