Törékeny múlt

PR-cikk  2025.8.19. 6:56

Így szabadulj meg az egyik legnagyobb gyermekkori traumádtól!

Gyerekként mindannyian átéltük azt a különös feszültséget, amikor megláttuk a nagymama vitrinjében a csodaszép porcelán tárgyakat. Ott voltak, elérhető közelségben, szinte hívtak bennünket, hogy megérintsük, kézbe vegyük őket, mégis, mintha láthatatlan kerítés választotta volna el tőlünk ezeket a varázslatos tárgyakat. A „Ne nyúlj hozzá!”, „Ha eltöröd, nagyon mérges leszek!” mondatok örökre beégtek az emlékezetünkbe, és szinte észrevétlenül formálták a határokról, tilalmakról és szabadságról alkotott képünket.

Szabadulj meg a trauma-porcelánoktól!

Érdekes módon ezek a porcelánok sokszor akkor kerülnek vissza az életünkbe, amikor már felnőttek vagyunk, például egy örökség részeként. Ilyenkor nemcsak egy tárgyat kapunk kézhez, hanem egy régi érzést is. Azt a belső gyermeket, aki akkor is fegyelmezve érezte magát, amikor csak felszabadultan játszani szeretett volna vagy csupán rápillantott arra a törékeny csodára, ami úgy érezte, hogy már-már az ellensége. A porcelán felvásárlás lehetősége nemcsak tárgyi, hanem érzelmi felszabadulást is jelenthet, méghozzá úgy, hogy közben még értékhez is jutunk.


A vitrinek néma őrei

Ezek a porcelán figurák, madárkák, rózsadíszes csészék és apró állatszobrok generációkon átívelő szimbólumai lettek a csendes fegyelemnek. Olyan tárgyakká váltak, amelyekhez emlékeink kapcsolódnak, mégsem hoznak valódi örömet. Gyönyörűek, finomak, kézzel festettek, mégis a tiltás érzését hordozzák. Amikor pedig szeretteink már nincsenek velünk, és ezek a tárgyak hozzánk kerülnek, hirtelen úgy érezzük, hogy nemcsak egy relikviát örököltünk, hanem az örökös félelmet is attól, hogy „összetörhetjük” valaki féltett kincsét.

Belső gyógyulás egy törékeny tárgy árán

Az érzelmi kötődés valódi és mély, de fontos megérteni, hogy nem a tárgy maga őrzi a szeretett személy emlékét, hanem mi magunk. A porcelán csupán egy emlékeztető, és ha ez az emlékeztető minden nap bűntudatot vagy feszültséget ébreszt bennünk, akkor talán eljött az idő, hogy elengedjük. Egy régi madárka eladása szimbolikus tett is lehet: búcsú a gyerekkori gátlásoktól, egyfajta csendes lázadás a múlt szigora ellen. Sőt, talán bosszú is egy kicsit azon a madárkán, méghozzá a legártalmatlanabb és legérettebb formában.

Miért jó, ha elengedjük a múlt tárgyait?

Az otthonunk nem múzeum. Nem kell, hogy nap mint nap egy emlék ki nem mondott feszültségei között éljünk. A porcelán felvásárlás ebben segíthet, hiszen így nem kell dobozokban őrizni a régi mintás csészéket, ha azok már nem szolgálnak minket. Ehelyett lehetőséget kapunk arra, hogy továbbadjunk valamit, ami más számára értéket képvisel, számunkra pedig egyfajta lezárást hoz a belső gyermekünk traumáinak. A befolyt összegből olyan dolgokra költhetünk, amelyek valóban örömet okoznak, akár magunknak, akár gyermekeinknek, akiknek már nem kell hasonló tilalmakkal szembesülniük. Mert ugye nem szeretnénk, hogy a mama féltett madárkája tovább örökítse a mi traumáinkat.

A szabadság érzése gyakran apróságokban rejlik. Egy porcelán madár elengedése pedig lehet, hogy épp az első lépés ahhoz, hogy a bennünk élő gyermek végre felszabadultan, bűntudat nélkül lélegezhessen fel a saját gyermekünkkel együtt.


Fotók forrása: freepik és pixabay

Hozzászólások

@

Küldés