A cukorbetegség

Dr. Tóth Erzsébet orvos  2013.11.14. 5:39

Ma van a cukorbetegség világnapja a nemzetközi diabétesz nap. De mikor beszélünk cukorbetegségről?

A hasnyálmirigy közvetlenül a gyomor mögött helyezkedik el, kettős szerepet tölt be: belső és külső elválasztású mirigyet is tartalmaz.
Az egyik része, a belső elválasztású mirigy: sejtjeinek váladéka (a glukagon és az inzulin) egyenesen a vérbe jut. A glukagon és az inzulin a vér cukorszintjét szabályozzák.
A hasnyálmirigy másik része egy külső elválasztású mirigy: ennek váladéka a váladékvezető rendszeren keresztül jut el a patkóbélbe. Fő produktumai az emésztőnedvek és emésztőenzimek, mint az amyláz (a keményítőt bontja le), a lipáz (a zsírokat bontja le), valamint a fehérjék lebontását szolgáló enzimek. Ez a rész az emésztést szabályozza. (Erről régebben már szót ejtettem, az emésztőrendszer részben.)

A szervezet fő energiaforrása a szőlőcukor (glükóz). A szervezet kétféle módon férhet hozzá a szőlőcukorhoz: egyrészt a táplálékfelvételnek köszönhetően, másrészt a máj is képes előállítani, szénhidrátból, aminosavakból, zsírokból. A glükóz a vérbe és a sejtekhez az inzulin segítségével jut el. A glükóz szállításához nélkülözhetetlen inzulint a hasnyálmirigy, mint belső elválasztású mirigy állítja elő. Az inzulin nem csak szállítja a szőlőcukrot, de annak szintjét is szabályozza a vérben: az inzulin szintje a vérben egyenesen arányos a szőlőcukor szintjével. Ha például szénhidrátokat tartalmazó ételeket eszünk, a vérben a szőlőcukor szintje megnő, ezért a hasnyálmirigyben fokozódik az inzulintermelés. A tartalék szőlőcukrot a máj tárolja mindaddig, míg a szervezetnek nincs rá újra szüksége. Ha több szőlőcukorra van szükségünk, mint amennyi a májban el volt raktározva, például éhezés esetén, a máj képes előállítani azt szénhidrátokból, fehérjékből, zsírokból. Így kompenzálja a cukor hiányát és gondoskodik a vércukorszint állandóságáról.

A cukorbetegség olyan betegség, melynek során a fent leírt folyamatok felborulnak. A szőlőcukor felhalmozódik a vérben, és nem tud eljutni a sejtekbe. Ennek következtében megemelkedik a vércukorszint, a szervezet savas állapotba kerül, mely egyre jobban elmélyíti a sejtet éhezését. Ezt az állapotot úgy képzeljük el, hogy a sejteken kívül túl magas a vércukorszint, míg a sejten belül túl alacsony. A sejtek működéséhez viszont cukorra van szükség, ezért éheznek a sejtek. A szervezet a sejtek energiatermelését mindenképp fenn akarja tartani, az ilyen energiatermelésnél viszont rengeteg sav termelődik. Ebben az állapotban a szervezet már egyáltalán nem képes neutralizálni a savtermelést. Ha ez az állapot hosszú ideig tart, a sok sav hatására felbomlanak a szervezet életfunkciói, akár eszméletvesztés és halál is bekövetkezhet. Ha ez az állapot enyhébb formájában, de hosszú ideig áll fenn, akkor keletkeznek a már jól ismert komplikációk. Leggyakoribb a vékonyabb erek és az idegrendszer károsodása. Ennek számos szövődménye lehet, a láb vérellátási zavaraitól a veseelégtelenségen keresztül a szívinfarktusig, látásromlástól a vakságig.

Normális esetben az éhgyomorra mért vércukorszint alacsonyabb, mint 5,5 mmol/l. Ha ez az érték 7,0 mm/l fölé emelkedik, fennáll a cukorbetegség alapos gyanúja. Ilyenkor az úgynevezett cukorterhelési vizsgálat indokolt, melynek során a felnőtteknek 75 grammos cukoroldatot kell elfogyasztaniuk. Normális esetben az oldat elfogyasztása után két órával a vércukorszint nem nagyobb, mint 7,8 mmol/l. Ha az oldat elfogyasztása után két órával a vércukorszint meghaladja a 11,1 mmol/l határértéket, akkor beszélünk cukorbetegségről. A betegség kialakulásának alapjában véve két oka lehet, ezért meg kell különböztetnünk 1-es és 2-es típusú cukorbetegséget.

1-es típusú cukorbetegség esetén a sejtek azért nem férnek hozzá a szőlőcukorhoz, mert a hasnyálmirigy nem termel elég inzulint, és nincs, ami szállítsa a szőlőcukrot. Ez az állapot mindig fiatal korban kezdődik. Lehet veleszületett, vagy szerzett betegség. Gyakran előfordul, hogy gyermekeknél fertőzés következményeként, nőknél terhesség alatt alakul ki. A gyermekbetegségeknél különösen a vírusos betegségekre kell odafigyelni. Felhívnám a szülők figyelmét, hogy ne gyakoroljanak nyomást a gyermekorvosra, hogy mindenképp antibiotikumot kapjon a gyermek. Sajnos, túl keveset hangoztatott az antibiotikum felesleges felírásának a következménye. Igaz, ezt bizonyítani is nagyon nehéz. Tudnunk kell viszont, hogy a gyerekek fertőző betegségeinek nagy hányada vírusos eredetű, melyekre tilos antibiotikumot adni. Nem beszélve arról, hogy a feleslegesen adott antibiotikum megváltoztatja az immunrendszer helyes működését, így előfordulhat, hogy pont az immunrendszer az, amely szervezetünk ellen fordul. Ebben az esetben például tönkreteszi a gyermek hasnyálmirigyének cukortermelő sejtjeit.

Az 1-es típus cukorbetegség gyerek- és fiatalkorban jelentkezik, okai nehezen meghatározhatóak. A hasnyálmirigyben egyszerűen elpusztulnak az inzulintermelő sejtek, így drasztikusan csökken, vagy teljesen leáll az inzulin-termelés. Inzulin híján a szőlőcukor nem tud eljutni a sejtekbe, hanem a vérben marad. Ebből adódóan a vérben túl magas lesz a cukorszint, a sejtek viszont, szőlőcukor híján, a zsírok és fehérjék cukorrá alakításával próbálnak energiához jutni, ami az egész szervezet kárára válik. A vérben felgyülemlett szőlőcukor a vizeleten keresztül igyekszik távozni a szervezetből, ezáltal a beteg sok folyadékot veszít. Ezek a természetellenes folyamatok külsőleg fogyásban, fokozott folyadékvesztésben, gyakori szomjúság érzésben, étvágytalanságban nyilvánulnak meg. A túlzott folyadékvesztés következtében megromolhat a beteg látása: mivel a szövetekből is elvonódik a víz, a szemlencse alacsony víztartalma miatt a látás homályossá válik. A tünetek súlyossága miatt az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek egész életükben mesterséges inzulin bevitelére szorulnak. Ez helyettesíti a hasnyálmirigy által termelt inzulint, felszívódási ideje és hatásfoka különböző lehet.

Jóval gyakoribb a 2-es típusú cukorbetegség. Ez esetben vagy arról lehet szó, hogy kimerültek a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei, vagy az úgynevezett inzulin rezisztenciával állunk szemben (inzulin érzéketlenség). A hasnyálmirigy által termelt inzulin nem tudja elvégezni a feladatát, nem tud szőlőcukrot juttatni a sejtekbe, és nem tudja szabályozni annak szintjét a vérben, mert a sejtfalak valamilyen okból ellenállnak. Ez a betegség főként felnőtt- vagy időskorban jelentkezik, kialakulása szoros összefüggésben áll az életmóddal, de előfordulhat hormonrendszer egyensúlytalanság következményeként is. Az ilyen esetekben a nem megfelelő hormonműködés következményeként a sejtek inzulin érzékelőit más hormonok vagy vegyszerek foglalják le. Jelentős mértékben elősegíti a kialakulását az elhízás, a magas vérnyomás, de a szervezet elsalakosodása, vegyszerek jelenléte is. Mivel ilyenkor nem az inzulin hiányzik a vérből, és a szervezet képes többé-kevésbé ellensúlyozni az inzulin-rezisztenciát a fokozott inzulintermeléssel. Ezáltal a betegség tünetei jóval kevésbé szembetűnőek, mint az 1-es típusú cukorbetegség esetében. Az inzulin fokozott termelődésének következményeként viszont a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei idő előtt kimerülnek. A beteg sok általános tünettől szenved: fáradékonyság, depresszió, koncentrációs zavar, ellenállhatatlan éhségérzet, hízás. Sokan nem is vesznek tudomást a betegségükről, és csak más betegségség kapcsán, vagy vérvételnél tisztázódik a helyzet. További jellegzetes tünete a 2-es típusú cukorbetegségnek a bőr sötét színű elváltozása a hajlatokban (hónalj, nyak). A sejtek inzulinrezisztenciája gyakran visszafordítható diéta és testmozgás ésszerű kombinációjával. A betegség előrehaladott stádiumában azonban az is előfordulhat, hogy egyszercsak kimerül a szervezet inzulintermelő-kapacitása, és az inzulint, hasonlóan az 1-es típusú betegséghez, mesterségesen kell pótolni.

A cukorbetegség egy különös fajtája a terhességi cukorbetegség. A terhesség azért teszi hajlamossá az embert a diabéteszre, mert ilyenkor megváltozik a szervezet hormontermelése. Így a szervezet inzulinigénye annyira megnő, hogy a hasnyálmirigy nem tud elegendő inzulint termelni. Ennek következtében zavarok léphetnek fel a szénhidrátok (cukor és keményítő) lebontásában. Ez az állapot veszélyes lehet mind az anyára, mind a kisbabára nézve. A kisbaba növekedése természetellenesen felgyorsulhat (5 kg feletti születési súly), megnő a koraszülés veszélye, a gyerek később nagy eséllyel cukorbeteggé válhat. A cukorbeteg kismamáknál inzulinkezelésre és a szénhidrát-anyagcsere normalizálására van szükség. Jó esetben az inzulinterápia elkerülhető diéta és kíméletes testmozgás kombinációjával.

A cukorbetegség természetgyógyászati kezelésekor nagy figyelmet szentelnek a különböző méreganyagok eltávolításának a testből, és a szövetek tisztulási folyamatainak aktiválására. Ennek az oka, hogy ha sikerül normalizálni az anyagcserét, akkor normalizálódhat, vagy releváns mértékben javulhat az inzulinrezisztencia.

Minden cukorbetegnek tudnia kell, hogy a szervezet számára nagyon megterhelő a fehérliszt és cukor kombinációja, így mindenképp kerülendők a fehérlisztből készült péksütemények. Óvatosan kell bánnunk a gyümölccsel, mivel nagyon sok cukrot tartalmaznak, főként aszalt állapotban. Cukorháztartásunkat nem utolsó sorban az idegrendszerünk állapota is befolyásolja.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés