Fórumbetyárok
A világhálót oda meg vissza, keresztül és kasul lengik be a különféle témájú fórumok.
Vannak internetes folyóiratok, újságok, ahol a megjelent cikkekhez hozzá lehet szólni, bármilyen módon – legyen az pozitív, illetve negatív kritika, vagy esetleg valamilyen piszkálódás. Minden egyes hozzászólás-fajtának megvan a maga helye és ideje is. Semmi probléma nem lenne az efféle megjegyzésekkel, ha az illető hozzászóló minden esetben vállalná a személyazonosságát.
Van, aki álnéven ír azért, mert ha saját nevén tenné, valószínűleg nem tenne jót a munkájának, hírnevének. Rendben van, legyen, de az effajta embernek is két típusa van: az egyik – és ez a legjobb – az, aki értelmesen kommentál, és nem ócsárol légből kapott dolgokkal; a másik pedig az, aki álnév mögé rejtőzve „szól be”! Ha én valakinek meg akarom mondani a negatív, esetenként piszkálódó véleményemet, akkor igenis vállaljam a nevem és ne rejtőzzek ál-alteregók mögé, főleg olyan név mögé ne, aki nem is létezik!
Az elmúlt hetekben történt egy apróbb konfliktus portálunk egyik cikkével kapcsolatban. Konkrétan a saját írásom kapta meg a „nyálas” bélyeget egy hozzászólásban, majd mikor oroszlánként védtem meg az opust – amit saját gyermekemnek érzek – az illető hölgy közölte, hogy egyetemi docens, aki igenis ért az irodalomhoz. Rendben van, legyen! Csak akadt egy kis probléma ezzel kapcsolatban. Az egyetemi docens, mire eljut erre a funkcióra, publikációk sorát jelenteti meg, de az illető hölgy nevéhez egyetlen betű sem volt kapcsolható. Pedig azt mondják, hogy Google mindent tud, és bárkit megtalál, aki valaha „tett” valamit. Feltehetjük hát a kérdést, hogy vajon a világháló lehet az, aki téved? Vagy a hölgy egy nem létező személy, aki lehet, hogy nem is hölgy, de valószínű, hogy nem is a jóságos Mikulás... Felmerült az is, hogy valamelyik rosszakarómról lehet szó, de akkor kérem – ne bújjunk már álnevek mögé, hanem vitatkozzunk szemtől szembe és mondjuk meg egymásnak, ha valami bajunk van a másikkal! Én megteszem!
„A hazugság a gyávák fegyvere!” – van ebben valami ráció, szerintem. Tehát kedves álnéven fórumozók, mindenki: ha nincs komolyabb indokunk arra, hogy valódi kilétünket eltitkoljuk a világ elől, és értelmes módon reagáljunk az írásokra, akkor ne rejtőzzünk már kitalált személyek neve mögé, hanem mutassuk meg magunkat!
Vagy talán tényleg „érdem” vagy „hőstett” gyáván elbújni, és sunyi módon piszkálódni?
Akkor hajrá! De én visszaszólok!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Fitneszbe megyünk!
Na, nem én! De manapság divat fizetni azért, hogy drága tornagépekkel eddzük a testünket.
2013.11.14. 2
Szőke nő az ülés mélyén
Nem, nem egy Almodóvar-filmről lesz szó, hanem a színtiszta valóság nagy autókról és szőke sofőrökről...
2013.9.25. 2 17
Mitől félnek a férfiak?
Rendíthetetlenek, erősek, kitartóak, bátrak, sebezhetetlenek, ilyen és ehhez hasonló jelzőket használunk, ha a férfiakat akarjuk jellemezni.
2013.2.22. 8
Óvakodj (ezektől) a férfiaktól!
Ezer és ezer történetet hallottam már a szakításról. Majd´ mindegyik sztori azzal kezdődik, hogy a pasi olyan édesnek tűnt eleinte...
2011.7.22. 17 36
Kedves, elviszlek oda...
Nemrégen a combfix harisnyák semmihez sem hasonlítható erejét énekeltem meg. Most a romantikával próbálkozom.
2011.6.27. 15
A Kate Middleton-leckék
Nemrég hosszabb időt töltöttem kedvenc városomban, és volt időm áttanulmányozni a sajtót az évszázad esküvőjéről.
2011.6.13. 6 20
Vissza a combfixbe!
Mostanában a tévék műsorait figyelve észrevehettük, hogy a fiatal lányok a tetszetős tangáikat lecserélték vitorlavászon méretű csatabugyikra.
2011.5.11. 14 13