Kutya- vagy birkaviadalt?

Robert H.Raven  2009.10.24. 2:44

Bégető barikák, mentsétek meg a pitbullokat!

Pár nappal ezelőtt, mielőtt a főállású miniszoknyások és Németh Lajos megjövendölte volna a Farkasok Korának beköszöntét, és mindenki halálra dermedt volna az intézményes, össznépi meteorológiai terrortól (miszerint olyan eddig ismeretlen, természetidegen kataklizma közeledik felénk, hogy esni fog az eső, és talán a hó is, és elképzelhető, hogy ősszel a hőmérséklet is csökkenni fog egészen a csontrepesztő +7vagy +8 fokig), egyik este tettem egy sétát a környéken, ahol lakom.

A séta egy pontján, az egyik udvarból kiszaladt két pitbull, és körbeszaglásztak. Nézetem szerint azon tűnődtek, hogy akár okkal vagy ok nélkül megnehezteljenek-e rám, és elfogyasszanak-e köretként, vagy sem? Hirtelen láttam a szalagcímeket az újságokban magamról...

Hazaérve gyorsan át is néztem az elmúlt pár hónap híreit a kutyatámadásokról. Olvastam, hogy a kutyákat a rendőröknek kellett lelőniük, mert rájuk és a mentősökre támadtak. Ismerőseim mondták, hogy virágkorát éli a kutyaviadal, ami engem őszintén meglepett. Kutyaviadalokról olvashatunk, de a hírekből hiányolom azt a részt, hogy a viadalokon elfogott embereket hosszú börtönbüntetésre ítélték volna. Feltehetőleg azért, mert nem volt ilyen büntetés. Én egyszerűen nem értem, hogy mi a fenéért élvezi azt valaki, ha a szeretett kutyáját ízekre szaggatják a szeme láttára valamilyen pincében, vagy valaki előszobájában.

Ez rögtön fel is vet egy kérdést. Miért vagyunk felháborodva, ha kutyaviadalról látunk képeket, vagy hallunk híreket? Azok a pitbullok, amiket viadalokra „használnak” nem őzikeszemű, viccesen lihegő szőrpamacsok, amik odasettenkednek az ebédlőasztalhoz azt remélve, hátha lepottyan egy-két darab a padlóra. Ezek arra születtek, hogy egymással harcoljanak. Ha pedig nem harcolhatnak, akkor szabadidejüket kitöltendő és fölös energiájukat levezetendő, gyerekeket és nagymamákat esznek!

Rávenni egy pitbullt arra, hogy békés életet éljen, verseket olvasson, és mindig várja meg a zöldet a zebránál, legalább annyi, mint rávenni Korda Györgyöt vagy Joshi Bharatot arra, hogy zúdítsanak halálos géppuskatüzet a buszmegállóban várakozókra. Egyszerűen lehetetlen, és ezért ebben az országban nem is szabad ilyen kutyákat tartani, és tenyészteni! De az emberek megteszik. Vállalják a kockázatot. Ráköltik a pénzt. Kiképzik a kutyáikat, és találkoznak a Nagy Tetkós Emberek Hatalmas Fekete Autókkal Klub tagjaival, pincékben, tanyákon, garázsokban, és harcoltatják a legálisan nem is létező kutyáikat!

És ez évszázadok óta így megy. A kutyaviadal már kétszáz évvel ezelőtt is probléma volt, amikor 1835-ben Nagy-Britanniában elsőként betiltották. Mára a civilizált világ minden országában és Amerikában is tiltják.

Természetesen ennek a „sportnak” a rajongói azzal érvelnek, hogy harci kutyákat már a római légiók is használtak, és a XIV. századi Japánban pénz helyett az adót ilyen kutyákban is meg lehetett fizetni a shogunnak. Kétség kívül igaz, de akkor is butaság. Nem bánom, ha lelőtt fácánból készítik a brabanti levest királyné módra, gond nélkül megeszem a marha hátsó lábát füstölten, és még azt is megnézem, ahogy egy krokodil széttép egy oroszlánt – és ezzel így van (majdnem) mindenki. Bizonyítékként elég, ha a dokumentum-, és főzőcsatornák nézettségi adataira gondolunk. De egy civilizált világban nem lehetnek olyan emberek, akik kutyaviadalokat szerveznek! A józanész azt diktálja, hogy itt valami nagyon nem jó!

Akkor mit lehet csinálni?

A mindenkori kormány azt mondja, hogy szabályzókkal, rendeletekkel, tiltással meg lehet oldani a problémát. Még talán egy speciális kommandót is létrehoznának az esetek felderítésére, de ez lehetetlen, mert hisz, így októberben például a rendőrség el van foglalva azzal, hogy könnygáz helyett nevelő hatású, érzelmes dalokat írjon azoknak, akik őket félkilós utcakövekkel fogják megdobálni.

Kócos, gondozatlan hajú, elnyúlt pulóvert viselő nők azt mondják, hogy minderről az erőszakos videojátékok tehetnek, amiket be kéne tiltani, de ekkor vissza is érkeztünk a rendőrség problémájához. Szakállas, a kamera előtt még manapság is cigiző, belbudai szobafilozófusok szerint ez azért van, mert a család szerepe háttérbe szorul.

Én? Én abban hiszek, hogy azoknak, akik a kutyaviadalokat szervezik, alternatív lehetőséget kéne biztosítani! Röviden, találnunk kéne egy másik állatfajt, amelynek egyedeit egymással lehetne harcoltatni! A kakasok nem jók, mert azokat látni még sokkolóbb, mint két kutyát marakodtatni. Különösen, amikor két kakas még akkor is kergetőzik, amikor már letépték egymás fejét. A medvék, bikák is kiesnek a körből. Hajlamos lettem volna jávorszarvasokra gondolni, mert azoknak az élete abból áll, hogy vagy térdig tóban ácsorognak egy természetfotósra várva, vagy vad pillanataikban a tompa, kerekített agancsaikkal böködik egymást. De jávorszarvast tartani macerás. Akkor inkább már a lepkék, de azok meg unalmasak lennének...

És rájöttem! A birkák! Nagyon jó választás lenne, mert számos előnnyel bírnak, köztük is elsőként azzal, hogy az egyedi birka – mint Birka 471/12. Kakasdűlői Nyáj – jóformán értéktelen, valamint nincs valami erős ösztöne az életben maradásra.

Azt gondolhatnánk, hogy mi, emberek igazán találékonyak vagyunk, ha öngyilkosságról van szó. Vonat elé vetődünk, megmérgezzük, felgyújtjuk magunkat, némelyikünk egy különösen lassú és kegyetlen módját választja a halálnak: elköltözik Svájcba, hogy a fizikai halált egy lassú, az unalomtól elszenvedett agyhalál előzze meg. De ha a birkákról van szó, az emberek semmik sem a bégető barikákhoz képest!

A vidék, az alföld nem más, mint végtelen hektárnyi üres terület, de a birkák mindig az út szélén tartózkodnak. Átkelni viszont akkor, és csakis akkor kelnek át, ha egy autós jön arrafelé. Vagy: télen bemennek a tóba, és ahelyett, hogy kijönnének, mind szépen belefagynak a jégbe. Az állatorvos-tudomány számára ismeretlen betegségeket fejlesztenek ki, ami csak őket tizedeli. Fantasztikus módon tudnak fennakadni fán, bokron, kerítésen, mindenen, amin egy pici kampó is van...

Van másik ok is, ami miatt a birkaviadal jó ötlet! Ezek szeretnek harcolni. Amikor nincs autó, ami halálra gázolja őket, és nincs kampó, amire fel lehetne akadni, akkor egymásnak rohannak, és megpróbálják betörni egymás koponyáját. Ez a legritkább esetben sikerül, és utána csak viccesen szédelegnek picit, aztán újra egymásnak futnak! Tessék megnézni a YouTube-on!

Amennyire egy kutyaviadal tévéközvetítése elképzelhetetlenül brutális volna, úgy lenne mókás a birkaviadal. Az emberek imádnák nézni, lehetne fogadni, és a pitbullokat egyhamar elfelejtené mindenki. A birkának nincsenek karmai, tépőfogai, így a halállal végződő küzdelem elég valószínűtlen. De ha mégis megtörténne ez a tragikus esemény, akkor az eltávozottat pörkölt formájában lehetne viszontláttatni a stábbal, vagy a nézőkkel. Ugye, ez a kutyákkal Koreán és Dél-Ázsián kívül nem annyira működne?

Szóval ez az, ami hiányzik a mai törvényalkotásból! Egy kis laterális gondolkodás. A vezetőinknek meg kéne érteniük, hogy a kutyaviadaloknak sosem lesz vége. De egy kis találékonysággal, alternatívával el lehet űzni a föld színéről ezt a kegyetlen bűncselekményt!

Hozzászólások

@

Küldés