Babák és kisautók

Jády Mónika  2007.3.15. 14:36

A születéstől kezdve ösztönösen másként neveljük a lányokat és a fiúkat.

Az újszülött kislányra rózsaszín, míg a kisfiúra kék bébiholmit adunk, később a kisfiú nadrágot, a kislány fodros ruhácskát és színes harisnyát kap, és hosszúra növesztik a haját. A játékok is fiúsakra és lányosakra oszlanak. Kisfiúnak nem szoktak babát vagy apró edényeket venni, a kislánynak pedig kisautót, kardot… Pedig vannak olyan kislányok, akik nem tudnak mit kezdeni a babaruhákkal, a babaházzal, és olyan kisfiúk, akik szívesen főzőcskéznének.

A fiúk nevelése során még ma is az önérvényesítést, versenyszellemet szorgalmazó, érzelmet elfojtó modell az általános. Őket kiskoruktól kezdve arra ösztönzik, hogy legyenek bátrak, ne húzódjanak félre „anyámasszony katonájaként”, és azt mondják nekik, hogy a fiúk nem sírnak. Viszont jobban elnézik nekik, ha játék közben összepiszkolják a ruhájukat. A lányok esetében az empátia, odafigyelés, önfeláldozás, alkalmazkodóképesség a leginkább hangsúlyozott szerepek. Iskolák korban a fiúk nagyobb önállóságot kapnak, hosszabb időt tölthetnek a játszótéren. Természetes, hogy a lányok segítenek a háztartásban, a fiúkra viszont ez nem mindig érvényes. Az anyák egy része maga is úgy vélekedik, hogy a takarítás, főzés, mosogatás és egyéb házimunka kizárólag a nő dolga. (Pedig a családfenntartó férj --háztartásbeli feleség modell ideje már rég lejárt!) A fegyelmezésben és a büntetésben is különbségek mutatkoznak.

A lányok konfliktusok esetén általában magukba fordulnak, és feldolgozzák a problémát, a fiúk viszont tombolnak és verekednek. (A tomboló gyerekekkel is meg kellene tanítani, hogyan lehet egy konfliktust feldolgozni, a problémát magukba fojtókkal pedig azt, hogy néha jólesik kiengedni a feszültséget.)

Ha a környezetünk úgy látja, hogy a gyermekünk kirívóan viselkedik, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Csak azért tűnik a lányom vadnak (a fiam visszahúzódónak), mert egy lánytól (fiútól) nem ezt várja az ember, vagy tényleg valami probléma van? Elhiszem, hogy a kislányom nagyon visszahúzódó (a kisfiam túlságosan vad), vagy úgy érzem, hogy ez a lányoknál (fiúknál) normális?
Igaz, hogy a két nem között vannak természetes különbségek, de ezeket nem szabad általánosítani. A fiúknál éppúgy normális a visszahúzódás, mint a lányoknál, ha megfelel a gyerek személyiségének. És az sem igaz minden esetben, hogy a fiúk mozgékonyabbak, vakmerőbbek a lányoknál.

Valamilyen szinten mindenki saját szerepmintáinak egy részét közvetíti gyermekének. Ez nem is baj, ha ezt a mintát nem az egyetlen helyes útként adjuk tovább. Ne akarjuk, hogy pont ugyanolyan legyen a gyermekünk, amilyenek mi! A „macsó” apa ne akarjon finom lelkű kisfiából mindenáron keménylegényt faragni, a művészlélek anya ne zongoraórára járassa a lányát, ha ő inkább sportolni szeretne. (Persze, ugyanez érvényes fordítva is: a talpraesett anya ne nógassa kissé félénk lányát, hogy próbáljon fára mászni, és így tovább.)

Igyekezzünk a gyereket a személyiségének megfelelően nevelni, és ne kényszerítsünk rá olyan szerepeket, amelyek távol állnak tőle!

Hozzászólások

@

Küldés