Babaséta

Fülöp Éva  2005.8.2. 19:50

Már régen foglalkoztat ez a téma és most végre megírom észrevételeimet.

Kislányom, Anna, pici kora óta akkor aludt a legjobban, ha gurult a feneke alatt a babakocsi. Így, ha az időjárás engedte, sétáltunk délelőtt is és délután is. Ezért sok alkalmam adódott megfigyelni ennek a kismama-tevékenységnek a jellemzőit.

Először is azt kellet döbbenettel tudomásul vennem, hogy a városban, ahol lakom, nincs egy olyan nyugodt hely, ahol egy pár hetes pici baba zavartalanul aludhatna. Csak annyi lett volna a kívánságom, hogy legyen egy csöndes park, ahol a fák nyújtotta árnyék alatt zavartalanul sétáljak a babakocsival, esetleg leüljek egy padra olvasgatni, amíg a pici alszik. Sajnos, ilyen hely nálunk nincs. Az egyetlen park, ahova eljártam, a korcsolyapályánál van, de az is oly kicsi (és pad sincs benne), hogy egy óra séta után már ismertem az összes fűt és fát benne. Arról nem is beszélve, hogy a park mellet egy elég forgalmas út van, ahonnan hallatszik az autók zaja, télen pedig a gyerek felébredhet a korcsolyapálya hangszórójából terjedő zenére.

Mikor már tényleg nem bírtam a parkot, akkor bementünk a városközponti sétányra, ott legalább nincsenek autók, viszont sikítozó kisgyerekek, ugató kutyák és ordítozó lakosok annál inkább, de hát a gyerek sorsa nem könnyű, ezt is meg kellett Annának szokni. Hol aludjon tehát a pici baba, ahol friss levegő is van, csend és nyugalom egyaránt? Kipróbáltam az erkélyünket. Rászoktattam Annát arra, hogy már nem mindig gurul a kocsi kereke és szépeket szunyókált a jó levegőn. Megszokta a harangszót és a szirénázó mentőkocsi hangját is, sőt, még az ugató kutyák sem keltették fel álmából.

Ez az idill egészen addig tartott, amíg a panelházunktól pár méterre nem kezdtek el építkezni. Ezt inkább nem részletezem, mert hosszúra nyúlna a panaszom. Így hát beköltöztünk a lakásba, Anna megtanult a kiságyában napközben is aludni, és ha egy jóakaró szomszéd fúrással, vagy egyéb házi teendőjével nem ébreszti fel, akkor Anna szépen alszik, míg magától fel nem ébred. Csak egyet bánok, hogy nincs jó levegőn, mivel ablakot nyitni képtelenség, bejönne az autók és az emberek nappali zaja.

Van még egy babaséta-hozzászólnivalóm. A járdák minőségéről van szó. Mert hogy a járdák a városomban, Dunaszerdahelyen (de azt hiszem ez más városokra is jellemző) néhol katasztrofális állapotban vannak. Mielőtt nem volt babám, nem is zavart annyira, de így észrevettem, amit szerintem minden anyuka tapasztal.

Lenne is mindjárt egy javaslatom: az összes városi képviselő, a polgármester úrral az élen, kapjanak egy-egy babakocsit, persze gyermekkel együtt. A feladatuk az lenne, hogy egy megjelölt útvonalon úgy menjenek vele végig, hogy a gyerek ne ébredjen fel és az elfogyasztott étel (tej) is benne maradjon. Ha ez túl bonyolultnak tűnne, akkor menjenek végig a városon egy kerekesszékkel. Próbáljanak megbirkózni az útpadkákkal és bemenni néhány intézménybe, ahova csak lépcsőzve juthat be az ember…

Jó érzés lenne, ha Anna testvérét már szép, egyenletes, rendezett járdákon tudnám sétáltatni, és esetleg lenne egy nyugodt, zajmentes hely, ahol aludhatnának a város legkisebb lakói. Talán nem is kérek olyan sokat.

Hozzászólások

@

Küldés