Gyerekvilág

Huszár Ágnes  2011.7.13. 5:56

Nevezhetném a gyerekeket szivacsnak? Ez nem lenne szép tőlem, de hát annyi mindent magukba szívnak pillanatok alatt!

Ott van például az a csokibarna kislány. A népzenei vetélkedőn bevonuló citerás lányok között láttam. Egyik szülője szlovákiai magyar, másik szülője talán afrikai. Az egyik kisváros magyar iskolájában tanul, és kamasz létére magyar népdalokat citerázik. Gondolom, hogy ez nemcsak a szülők nyitottságának és értelmes nevelésének, hanem a citeracsoportot vezető pedagógus gondos irányításának és a jó társaságnak is köszönhető.

Amikor a gulyáspartin ücsörögtem egy kulturális intézmény pici udvarán, egyszercsak mire kaptam fel a fejem? A mellettünk lévő fatönkről szólt a dal: „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés…” Egy apró, vékony kislány énekessé változott a csöppnyi színpadon, és táncolva-bulizva énekelte a dalt. No, nem éppen a korához illő dalt, hanem talán az apa kedvencét, amit magába szívott otthon. De az is lehet, hogy ezt a férfiasan egyszerű szöveget a még egyszerűbb dallammal nem a szülők, hanem az apróság szereti. Egy gyerek számára a kedvenc zene megunhatatlan. A kislány a fatönk-színpadon rockénekesként egy igazi jelenség volt. A mi nevetésünket pedig a lányka kuncogása kísérte.

Aztán ott volt a pici lány nővére, aki gyakran megfontolt nagylány már, mégis játszani kezdett a fatönk közelében. A kezébe akadó műanyag tányérban főzte a maga levesét. Tett bele egy kis füvet, egy kis földet, meglocsolta vízzel, jól megkeverte-megkavarta – műanyag kanállal –, és már kész is volt a játék-gulyás. Vajon az otthoni konyhában az anyukája vagy a nagymamája főzőtudományát szívta magába?

Kell néha a szülő találékonysága is, hogy a gyerek felfedezze: nem is kell olyan sok ahhoz, hogy a „tudományt” magunkba szívjuk és gyakoroljuk! Elég elhozni egy doboz krétát a gulyáspartira. Rögtön alakul a járda mintája! Virágok, emberek nőnek ki a betonból, amit a felnőtt kikerül. Hiszen miért taposná le a virágot vagy a pálcikaujjú emberkét? És ilyenkor mit szív magába a kreatívan rajzoló gyerek? Persze biztos nem lehetek benne, de valami ilyesmire gondolok: „Hm, szerintem szép lett a rajzom. Megbecsülik a felnőttek, nem lépnek rá… Biztosan tetszik majd a nagyinak is. Nagyi! Gyere, nézd meg a tulipánomat!”

Mi vagyunk a közeg, a felnőttvilág, ők pedig a szivacs, a gyerekvilág. Mi adjuk a lehetőségeket, ők a világot szívják magukba a tapasztalataikon keresztül, és jól elraktározzák az élményeiket. Az ő oldalukon ez öntudatlan folyamat, a miénken tudatosnak kell lennie. Ki tudja, mikor merít erőt a félvér lány a magyar népdalokból, és mikor használja a másik kislány a főzés mozdulatait a maga otthonában? Lehet, hogy a pici lány énekesnő lesz? Tudhatjuk ezt előre? Nem hiszem, de értékes élményeket és jól nevelő együttléteket adhatunk a gyerekeknek a nyári szünetben is.

Hozzászólások

@

Küldés