Játékbaba (1)

Kovács Márta  2013.11.8. 4:20

Néhány jótanács gyermekeink kedvenc (és fontos) játékáról, a babáról.

A játékbaba mindig is a gyerekek kedvenc játéka volt. Sok szülő sajnos ezt nem veszi figyelembe, inkább mindenféle plüssfigurákkal halmozza el gyermekét. Ám, a játékbabában a kisgyerek saját magát látja. Miközben azzal játszik, feldolgozza saját élményeit, kifejezi általa a legmélyebb érzéseit is. Nagyon szoros kötelék fűzi a kisgyereket a babájához, ezért ott a helye minden gyerekszobában. A mi dolgunk kiválasztani a megfelelő babát – és már csak hegyezni kell a fülünket és hallgatni, ahogyan játszik vele...

Miért ragaszkodnak a gyerekek a babákhoz?

Minden baba, plüssállatka vagy kis takaró, amihez hozzá lehet bújni, a kisgyerek életében az ún. átmeneti tárgy szerepét tölti be. Ezek az átmeneti tárgyak hivatottak segíteni a leválást az anyáról abban az időszakban, amikor a kisgyerek rájön, hogy az anya egy külön egyén, és szorongani kezdenek az elválás miatt. Ebben a kisgyerek számára nehéz érzelmi időszakban szüksége van valamire, amihez bármikor odabújhat, amit kényeztethet, ami mindig kéznél van. A játékbaba visszaadja neki a szükséges biztonságot, anyáskodhat felette, törődik vele, nevet ad neki, gyakran életének legfontosabb szereplőjévé válik. A plüssállatkák ugyanezt a szerepet tölthetik be, főleg a fiúknál (mert nekik nem szokás játékként babát adni).

A babával való játék minden szempontból gazdagítja a kisgyereket: a felnőttek világát utánozza, átéli vele a rendszeres napi rituálékat – reggeli felkelés, mosakodás, öltözködés, evés, út az oviba, takarítás stb. Tapasztalatait, tudását úgy adja át a kedvenc babájának, ahogy ő megtanulta, elmélyítve így a saját szokásait. Továbbá olyan fontos dolgokat tanul meg játékosan, mint a törődés és a felelősség a másik iránt. Azzal, hogy megfigyeli a felnőtteket a napi tevékenységük során, majd azt utánozva újra eljátssza a babájával, gyakorolja az empátia művészetét is. Nagyon fontos része a babázásnak a babával való beszélgetés, ami serkenti a fantáziát, fejleszti a szókincset, a képességet a tanuláshoz és a koncentráláshoz.

Milyen legyen a baba?

Legjobb, ha a baba teste puha, mert csak így tudják igazán magukhoz szorítani, ölelgetni és közben melegséget érezni. Legjobbak tehát azok a babák, amelyek gyártásához természetes anyagokat használtak: pamut, selyem, gyapjú, len – és a belső is természetes anyaggal van kitömve: homok, birkagyapjú, bab stb.

A baba arca legyen éppen csak annyira kifejező, hogy a kisgyerek saját maga képzelhesse el a baba igazi arcát. Hároméves korig pl elég, ha csak két pont jelzi a szemeket és egy kisebb pontocska a szájat. Amikor a gyerek a babával játszik különféle helyzetekbe kerül, néha szomorú, néha vidám. Az alaposan kidolgozott arcú babák esetében már nehezebben tud elképzelni más hangulatot, mint az előre megadottat.

Minél egyszerűbb, annál jobb! A profimódon kidolgozott babák, amelyek akár esznek is, gombnyomásra járnak, nevetnek vagy beszélnek, megfosztják a kisgyereket attól, hogy a saját fantáziáját használja. Több szülő és óvónő tapasztalta már, ha a gyerekek hosszú ideig vágyakoztak is egy ilyen tökéletes, mindent tudó baba után, nagyon hamar ráuntak, és bizony a polc tetején vagy a szekrényben kötöttek ki. Akárcsak a távirányítós csodaautók és más túltechnikázott játékok, amelyek a fantáziának csak nagyon kevés teret engednek.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés