Mitől függ az önbizalom?

Jády Mónika  2008.11.5. 20:07

Bizonyára minden szülő azt szeretné, ha a gyereke hinne magában.

Ahhoz hogy az emberből magabiztos személyiség legyen, gyermekkorában biztonságot, sok melegséget, figyelmet, támogatást és ösztönzést kell kapnia. Ahhoz, hogy a gyerek életvidám és magabiztos legyen, biztosnak kell lennie abban, hogy a szülei szeretik őt. Támogatnunk kell a gyereket, és bíznunk kell benne. Azt kell vele éreztetnünk, hogy értékes és egyedi – ezáltal erősítjük az önbecsülését. Természetesen a szülőkön kívül a pedagógusok, rokonok és a család barátai is sokat tehetnek a gyermek pozitív fejlődése érdekében.

Nagyon fontos a dicséret és az elismerés. Emeljük ki a kis sikereket is, a sikertelenségeket pedig próbáljuk meg úgy kezelni, hogy olyan dolgok ezek, amelyekből valamit tanulni lehet. Ahhoz, hogy a gyerek azt érezze, hogy a szülei vagy más felnőttek alapvetően elfogadják őt, kerülnünk kell azt a hibát, hogy a gyerek tettei helyett a személyiségét értékeljük. Ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre, ne azt mondjuk neki: „rossz vagy”, hanem például azt, hogy nincs rendjén, hogy szétdobálod a játékaidat, vagy hogy elereszted a füled mellett a felnőttek figyelmeztetését.

Arra is figyelnünk kell, hogy ne óvjuk túl a gyereket. Hagyjunk neki elég teret, hogy felfedezze a saját határait. Az önállóan végzett játék, mozgás során a gyerek sok mindent megtapasztal és megtanul, és így sikerélményben lehet része. A másik véglet az, amikor olyasmire próbáljuk kényszeríteni a gyereket, amit még fél megtenni. Őrizzük meg a türelmünket, ha például a gyerek az uszodában nem mer belemenni a mély vízbe. Ne nevezzük gyávának, és ne példálózzunk neki másokkal. Mindig inkább azt emeljük ki, ami a gyereknek jól megy. Ha a sikertelensége miatt elszontyolodik, emlékeztessük őt arra, hogy másban viszont nagyon ügyes, és előbb vagy utóbb majd úszni is megtanul.

Minden gyereknek meg kellene tanulni képviselnie a saját érdekeit, és szükség esetén tudnia kellene nemet mondania. A szülőknek egyes dolgokban el kellene fogadniuk a gyerek véleményét, és fokozatosan bevonniuk a gyereket a családot érintő döntésekbe. Ezzel egyidejűleg viszont azt is el kell sajátíttatnunk az utódunkkal, hogy a felnőttek által felállított szabályokat tisztelni kell. Ha ez elmarad, a gyereknek alacsony lesz a frusztrációs toleranciája, ami a későbbiekben hátrányosan érinti őt, mert a türelmetlensége és az őt korlátozó szabályok elutasítása sok konfliktushoz vezet majd. A szakemberek szerint az alacsony frusztrációs toleranciával rendelkező egyének hamarabb lesznek különféle szenvedélyek rabjai, mint azok, akik időben megtanulták, hogy néha valamiről le kell mondani.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy lányaink és fiaink elsősorban rólunk, szülőkről vesznek mintát. Ők sem fogják másképp megoldani a konfliktusokat, mint mi.

Hozzászólások

@

Küldés