Óvoda: igen vagy nem?

Saloňová Andrea  2008.4.3. 15:14

Előbb-utóbb minden anyuka szembetalálja magát a kérdéssel: adja-e óvodába kicsi gyermekét, vagy ne...

Hiszen ott annyi veszély leselkedik rá! Hogyan találja majd fel magát az idegen közegben? És természetesen felmerül az anyukában a kérdés is: „Hát milyen anya vagyok én, hogy a gyerekemet óvodába adom?“

Ebben a helyzetben nem áll tudatosítani, hogy a mi kicsi gyermekünk nő, növekszik, és ezáltal az igényei is változnak. Szüksége van korosztálya társaságára, a velük való közös játékra, és arra is, hogy lassan önállóvá váljon. Hiszen nem állhatunk mindig mellette. A másik oldalon viszont támogatnunk kell, hogy érezze: ránk mindig számíthat! Meg kell tehát találnunk az arany középutat, és ez persze nem mindig könnyű.

Amikor a gyermekünk óvodába kezd járni, számolnunk kell azzal, hogy gyakrabban lesz beteg. Az első napokon pedig előfordulhat, hogy mind a gyereket, mind a szülőt legyőzi a sírás. Ezzel azonban vigyázzunk! A gyermekünk megérzi a mi bizonytalanságunkat, a mi félelmeinket. Aggodalmunk könnyen átragadhat rá is, ezt azonban nem szabad megengednünk, hiszen nincs rá okunk. Az óvodában lassan megszokja az új napirendet, és azt is, hogy a szülei nem lehetnek mindig vele. Nagyon hamar talál magának barátokat, játszótársakat. Megtanulja, hogyan kell viselkedni más társaságban, mint a családja. Sok-sok új dolgot tanul, olyan dolgokat, amelyeket a szülők nem tudnak sem megmutatni, sem megtanítani velük. Hiszen valljuk csak be, nincs mindig kedvünk vagy türelmünk festeni vagy rajzolni vele. Gondoljunk csak a festék meg a gyurma szőnyegről való eltakarítására...! De amikor az óvoda után újra találkozunk egymással, sokkal jobban fogunk örülni. Nem az a fontos, milyen hosszú időt töltünk gyermekünkkel, hanem az, milyen tartalmasan töltjük azt el.

Ma már mi dönthetjük el, melyik óvodába adjuk a gyermekünket. Egy ilyen döntés előtt mindig ajánlatos körülnézni, érdeklődni, informálódni, s csak ezek után választani. Többféle irányzatú, vagy „szakosodott“ óvodák is vannak. Van, amelyik a gyerek művészi érzékét fejleszti, van, amelyik a nyelvtanulást helyezi előtérbe. Rajtunk múlik, melyikbe íratjuk csemeténket.

Sok sikert kívánok a gyermekek és szüleik életének eme új szakaszához!

Hozzászólások

@

Küldés