Rossz hangulatban

Jády Mónika  2010.7.22. 5:00

A felnőttekhez hasonlóan a gyerekeknél is ritkán fordul csak elő, hogy minden ok nélkül lesz rossz kedvük.

Gyakran érez belső nyugtalanságot a gyermek, ha egy fejlődési fázis lezárult, és épp nem várnak rá új kihívások. A kicsiknek szükségük van arra, hogy a lehető legtöbbször próbára tehessék erejüket, képességeiket, és hogy kitombolhassák magukat. Ám néha a szülők még akkor is kisbabaként kezelik gyermeküket, amikor már nem az. Ez frusztrálja az apróságokat.

Próbáljunk a korának megfelelően társalogni csemeténkkel, és ne becsüljük alá a képességeit. Ha pedig olyasvalamit szeretne véghez vinni, amiről tudjuk, hogy még nem megy neki, ne vegyük a kedvét „Te ezt úgysem tudod!” felkiáltással. Inkább próbáljuk ügyesen elvonni a figyelmét, egy más tennivalót javasolva. Például, ha szeretne segíteni a terítésnél, és a már felbontott dobozos tejet készül kivenni a hűtőből, ami könnyen kiömölhet, gyorsan kérjük meg, hogy inkább bélelje ki a kosarat egy szép szalvétával, és rakja bele a kenyérszeleteket. Az is megmutatkozik a gyerek hangulatán, ha túl sok változás történik körülötte – mint például: költözködés, új óvodai csoport, kistestvér érkezése. Ilyenkor a gyereknek az lehet az érzése, hogy minden az ő feje felett történik. Ezért ezekben az esetekben – bármennyire nehéz is a plusz teendők mellett – a gyerek felé több türelmet, belátást kellene tanúsítani, és elegendő figyelmet szentelni neki, hogy ne érezze magát elhanyagolva.

Ha hosszúra nyúlik a nap, nem csoda, hogy a gyerek estére fáradt, feszült, nyafogós. Nagyon fontos, hogy ne kezdjünk szitkozódni, morgolódni! Nincs sok értelme azzal próbálkozni, hogy „feldobjuk”, jobb kedvre derítsük a gyereket. Elég sok hatás érte aznap csemeténket, ezek után már csak nyugalomra vágyik. A legjobb, ha a szülők elfogadják, hogy „szemük fénye” épp nincs rózsás hangulatban, és ezen pillanatnyilag ők sem tudnak változtatni – néha mindenki lehet rossz passzban.

Mint tudjuk, a gyerekek a felnőttektől – elsősorban a közvetlen környezetükben élőktől – tanulnak. A kicsik megfigyelik, majd lemásolják szüleik viselkedését. Ezt mindig az eszünkben kell tartanunk. Mindenkivel előfordul, hogy kedve támad panaszkodni. Ám akik rendszeresen hosszú panaszáradatba fognak (és rossz hangulatukért szerintük mindig más a hibás), azoknak nem ártana önkritikát gyakorolniuk, és olyan stratégiákat elsajátítaniuk, amelyek segítségével kezelni tudják saját hangulatukat.

A gyereknek azt kell(ene) éreznie, hogy Anya és Apa urai a helyzetnek, nem rágódnak minden apróságon, és ha gond van, akkor azt jajveszékelés helyett megoldják, még ha néha lehangoltak is.

Írásunk a A német Baby folyóirat cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés