Szelídíthető gyerekhiszti

Kabók Zita  2006.11.14. 18:09

A Szuperdada című műsor azoknak a családoknak próbál segíteni, amelyek külső segítségre szorulnak a gyerekeik nevelésében.

A műsor Amerikából indult, és most Angliában hódít, ahol a Szuperdada egyszerűen a családhoz költözik, és beveti a jól bevált módszereit. Ha hozzánk nem is kell, hogy bekopogasson Szuperdada, azért egy-két tipp mindig jól jöhet a gyereknevelés területén!

A tanácsokat Helen, a négyéves Daniel és a kétéves Isobell édesanyja tesztelte.

A probléma
A szülő sokszor megjegyzések nélkül tűri, hogy a négyéves gyereke a tévé előtt ülve eszi a vacsoráját. Most azonban a család együtt szeretne asztalhoz ülni, és a gyerek természetesen hisztizik. A szülő kikapcsolja a tévét, és a gyereket az asztalhoz masíroztatja. A gyerek persze ilyenkor már rugdalózik, sikít, ellenáll, és mindent bevet, hogy ne kelljen szót fogadnia.

A Szuperdada tanácsa:
Mit tegyünk ilyenkor?
Világosan mondjuk meg a gyereknek, hogy mi fog történni: „Először nézhetsz tévét, utána vacsorázunk, aztán megint nézheted egy kicsit, mielőtt ágyba mész.” Ha egyszerű szabályokat állítunk fel, a gyerek könnyebben elfogadja azokat. Ha mégis ellenkeznek, maradjunk higgadtak! Magyarázzuk meg, hogy nem arról van szó, hogy nem nézhetnek tévét, hanem arról, hogy most enni kell, és utána lehet mással foglalkozni.
Amit ne csináljunk!
Ne küldjük őt a szobájába! Ezzel azt mutatjuk neki, hogy nem is kell az asztalnál ülnie. Tehát tévét sem fog nézni, de a család sem fog együtt vacsorázni.

Helen teszteredménye:
„Háromszor figyelmeztettem Danielt, hogy a tévé ki lesz kapcsolva, ha nem jön az asztalhoz. A harmadik figyelmeztetés után azt kérte, hadd nézhesse meg kedvenc mesefilmje végét. Nyugodt hangom megmagyaráztam, hogy vacsora után még nézhet tévét, de most vacsorázni kell. Sikított, verekedett, és rugdalódzott, de végül az asztalhoz ült.”

A bevásárlókocsi-dühroham
Minden szülő rémálma a bevásárlás kisgyerekekkel. Mire a kasszához érünk, addigra a gyerek már két zsák édességet szedett össze. Amikor meg próbáljuk akadályozni, hogy mindenféle fölösleges dolog kerüljön a kocsiba, vagy megmagyarázni, hogy ezeket most vissza kell tenni, a hiszti elindul.

A Szuperdada tanácsa:
Mit tegyünk ilyenkor?
Készüljünk fel a bevásárlás előtt, és magyarázzuk meg: „Most bevásárolni megyünk, és anya nem akarja, hogy bármit is betegyél a kosárba.” Ezért készítsünk nekik is egy listát, és mondjuk el nekik, hogy ők is segíthetnek a bevásárlásban.
Amit ne csináljunk!
Ne ígérjünk jutalmat, például sétát a parkban, játszótéren, mert így csak türelmetlenek lesznek a bevásárlás alatt. Ugyanakkor a gyerek napirendjét se bolydítsuk fel azzal, hogy vacsoraidőben visszük őket vásárolni, vagy olyankor, amikor éhesek és fáradtak.

Helen teszteredménye:
„Daniel annyira belemerült a saját listájába, hogy a kekszes polcot már észre sem vette. Nem tudtam megállni, hogy ne ígérjek meg neki egy bevásárlás utáni hancúrozást a parkban. Ezután persze folyton azt kérdezgette: Mikor megyünk már? Elégedettem vettem tudomásul, milyen könnyen ment a hiszti és visítozás elkerülése.”

Ételfóbia
Zöldségfóbiás lányunk nem akarja megenni a répát, borsót, céklát… Mi pedig kijelentjük, hogy addig nem hagyhatja el az asztalt, amíg meg nem eszi. A kislány hisztizik, a kanállal szétfröcsköli az ételt, és mi unos-untalan visszarakjuk a tányérjára nem tágítva a céltól.

A Szuperdada tanácsa:
Mit tegyünk ilyenkor?
A gyerekeknek folytonos ösztönzésre, bátorításra van szükségük. Tehát dicsérjük meg őket már akkor is, ha egy darabka zöldséget megesznek, és ne tömjük őket tele akaratuk ellenére. Tegyünk a tányérjukra mindig egy kis adag ételt. Ha már kitört a veszekedés, kérjük meg, hogy egye meg azt a keveset, ami a tányérján van, mielőtt elhagyja az asztalt. Majd kicsit hagyjuk őt békén, hogy megnyugodjunk -- mindketten.
Amit ne csináljunk!
Ne hirtelenkedjünk, ne veszítsük el hamar a türelmünket, ne kiabáljunk, és ne parancsolgassunk! Ha gyerek kiabál, akkor se emeljük fel a hangunkat. Legyünk résen, figyeljünk oda a gyerekre, közelítsünk nyugodtan, vagy ellenállást fogunk tapasztalni. Tegyük világossá, hogy nem őt nem szeretjük, hanem a rossz viselkedését.

Helen teszteredménye:
„Danielt és kétéves húgát, Isobellt evésre bírni kész katasztrófa. Daniel azt mondja nem éhes, majd miután befejezzük a vacsorát, enni kér. Szuperdada tanácsát követve hat adagra osztottam a spagettijét. Minden egyes kanál elfogyasztott étel után megdicsértem őt, így hirtelen figyelni kezdett rám, és a vacsora elfogyott. Úgy érzem, Szuperdada mégiscsak tudhat valamit!”

Foto: Mihály Krisztián

Hozzászólások

@

Küldés